Költségoptimalizált épületenergetikai követelményszint
2014/5. lapszám | Kocsis Lajos | 9638 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az épületek energiahatékonyságáról – az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által 2010. május 19-én Brüsszelben – kiadott 2010/31/EU számú direktíva a tagállamok számára egyebek mellett előírja, hogy a költségoptimalizált (az épületek becsült gazdasági élettartama folyamán a legalacsonyabb költséget eredményező) energiahatékonysági szintek elérése érdekében erre vonatkozóan minimumkövetelményeket határozzanak meg.
Ez is indokolta, hogy a 20/2014. (III. 7.) BM számú rendelettel módosításra került az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet. Ennek megfelelően 2015. 01. 01-től az energia-megtakarítási célú hazai vagy uniós pályázati forrás, vagy a központi költségvetésből származó támogatás igénybevételével megvalósuló bármilyen rendeltetésű meglévő épület nem jelentős mértékű (a határoló szerkezetek összes felületének kevesebb, mint 25%-át érintő) felújítása esetén az építési-szerelési munkával érintett épületelemeknek a hőátbocsátási tényezőkre vonatkozóan új előírásokat kell teljesíteniük, új épület építésekor vagy meglévő jelentős mértékű (a határoló szerkezetek összes felületének legalább 25%-át érintő) felújításakor az épületenergetikai jellemzőknek meg kell felelniük mind a hőátbocsátási tényezőkre, mind a fajlagos hőveszteségtényezőre és az összesített energetikai jellemzőre meghatározott új kritériumoknak.
2018. január 1-jétől a jogszabály hatálya alá tartozó épületeket e költségoptimalizált követelményszint szerint kell majd tervezni és építeni. A cikk bemutatja azokat a fontosabb változásokat, melyek a fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezőit, az épület fajlagos hőveszteségtényezőjét és összesített energetikai jellemzőjét érintik.
A fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezői
A fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek a fűtött helyiségeket választják el az alacsonyabb hőmérsékletű külső levegőtől, talajtól, fűtetlen helyiségektől, vagy szomszédos fűtött épülettől, illetve épületrésztől. Ezek közül a szabályozás alá tartoznak
jellemzően felülről: a fűtött tetőteret határoló szerkezetek, a tetősíkablak, a padlás és búvótér alatti födém, a lapostető, a tető-felülvilágító és a füstelvezető kupola, valamint az üvegtető;
általában oldalról: a homlokzati fal, a szomszédos fűtött épületek és épületrészek közötti fal, a lábazati fal és új épületnél a talajjal érintkező fal a terepszinttől 1 m mélységig, a homlokzati üvegezett nyílászáró fa vagy PVC, illetve fém keretszerkezettel, az üvegezés, a különleges (akusztikai, biztonsági) üvegezés, a homlokzati üvegfal és függönyfal, a homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó és kapu, a fűtött teret határoló ipari és tűzgátló ajtó és kapu, a fűtött és fűtetlen terek közötti fal, továbbá a hagyományos energiagyűjtő fal (pl. tömegfal, Trombe-fal);
tipikusan alulról: az árkád és áthajtó feletti födém, az alsó zárófödém fűtetlen terek felett, és a talajon fekvő padló új épületnél.
A hőátbocsátási tényező azt a hőmennyiséget fejezi ki, amely a szerkezet 1 m² homlokfelületén a külső és belső léghőmérséklet 1 K különbsége mellett 1 s alatt átáramlik; jele: U; mértékegysége: W/m2K. A követelmények az általános helyen vett metszetére számított vagy az egészére minősítési iratban megadott jellemzőre vonatkoznak, mely nem homogén szerkezetek esetén tartalmazza a belső hőhidak hatását is.
Az 1-3. táblázatok bemutatják a fűtött épülettérfogatot jellemzően felülről, oldalról és alulról határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezőinek költségoptimalizált követelményeit.
Az épület fajlagos hőveszteségtényezője
A fajlagos hőveszteségtényező a fűtött épülettérfogatot határoló szerkezeteken keresztül távozó hőveszteség és a fűtési idény átlagos feltéte- lei mellett kialakuló passzív napsugárzási hő-nyereség hasznosított hányadának algebrai összege, 1 m³ fűtött légtérfogatra és a külső-belső léghőmérséklet 1 K különbségére vetítve; jele: q; mértékegysége: W/m3K. A fajlagos hőveszte-ségtényező megengedett maximális értéke (qm) attól függ, hogy mennyi a fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek összfelületének (jele: A; mértékegysége: m²) és az épület fűtött összes légtérfogatának (jele: V; mértékegysége: m³) a hányadosa (4. táblázat, 1. ábra).
Az épület összesített energetikai jellemzője
Az összesített energetikai jellemző az épület rendeltetésszerű használatát biztosító fűtési, melegvízellátási, szellőzési, hűtési, valamint – lakó- és szállásjellegű épületek kivételével – a világítási rendszerek primer energiában kifejezett fogyasztása, 1 m² fűtött alapterületre és 1 év időtartamra vetítve; jele: EP; mértékegysége: kWh/m2a. Primer az a megújuló vagy nem megújuló forrásból származó energia, amely nem esett át semmilyen átalakításon vagy feldolgozáson. Az EP-érték az épület energiafelhasználásának hatékonyságát jellemző számszerű mutató, amely figyelembe veszi egyebek mellett a hőszigetelő képességét, a telepítését, a homlokzatok benapozottságát, épületszerkezeti és más műszaki tulajdonságait, az épületgépészeti berendezések és rendszerek jellemzőit, az ezekhez szükséges energia fajtáját, az előírt beltéri légállapot követelményeiből származó energiaigényt, és a saját energia előállítását is.
Az összesített energetikai jellemző megengedett maximális értéke egyrészt az épület funkciójától, másrészt a fűtött épülettérfogatot határoló szerkezetek összfelületének és az épület fűtött összes légtérfogatának arányától függ. Lakó- és szállásjellegű, irodai, valamint oktatási épületekre rendelkezésre áll konkrét követelmény, más rendeltetés esetén azonban a tervezőnek egyedileg kell ezt meghatározni a jogszabályban megadott paraméterek alapján (5. táblázat, 2. ábra).
