VGF szaklap

Vízszűrés

2014. május 6. | Petró Vera | szóljon hozzá!

Magyarországon az ivóvíz minősége általában optimális, és megfelel a legmagasabb minőségi követelményeknek. A vízművektől kikerülő csapvíz először egy komoly tisztító procedúrán esik át, és egy zárt csőrendszeren keresztül jut el otthonunkba. Ezek a csővezetékek akár 30-50 évesek is lehetnek. Ezért ha egy nagyító alatt megvizsgálnánk a konyhai csapból kifolyó vizet, találhatnánk benne levált vízkődarabkákat, rozsdát, homokot és más lebegőanyag-szennyeződéseket is. Kútvíz esetében ezek az idegen anyagok sokkal nagyobb koncentrációban jelentkeznek, különösen rossz idő esetén.

Ezek a szennyeződések gyakran a vízvezeték javítása, felújítási munkálatok, illetve új bekötések során jutnak be a csőhálózatba. A szennyeződések a csapok csöpögéséhez, a perlátorok eltömődéséhez, illetve a háztartási gépek szelepeinek meghibásodásához vezethetnek, így csökkentve azok élettartamát, avagy költséges javításokat vonnak maguk után.

Biztosan találkozott már mindenki azzal a jelenséggel, mikor egy csőtörés-elhárítás vagy egy tűzcsap kinyitása után sárgás-koszos víz folyik a csapból. Ez azért következik be, mert a vízvezetékekben megváltozik az áramlás iránya, a hosszú idő alatt lerakódott vízkő, rozsda és más lerakódások leválnak a cső faláról, s megszínezik az ivóvizet.

Ma már Magyarországon is egyre elterjedtebb a központilag beépített, úgynevezett lebegőanyag-vízszűrők használata, amelyek feladata, hogy megakadályozzák, hogy a lebegő szennyeződések bejuthassanak otthonunk vízvezetékrendszerébe. Annak ellenére, hogy a vízszűrő védelmet nyújt a lebegőanyagokkal szemben, a beszerelése még csak fél győzelem, ugyanis a gyakorlatban ezek a szűrők rendszeres karbantartást igényelnek, hogy az ivóvíz a lehető leghigiénikusabb maradjon. Az előbbi példánál maradva, a csőtörések javítása, egyéb karbantartások után a hirtelen és látványosan megjelenő szennyeződéseket – a pórusmérettől függően – a beépített vízszűrő szűrőszitája felfogja.

 

 

Ha ilyenkor nem végezzük el a szűrősziták tisztítását, cseréjét, az általunk felhasznált ivóvíz hónapokig ezen a szennyezett felületen áramlik keresztül. Ez szélsőséges esetben vízminőség-romláshoz, akár a baktériumok elszaporodásához is vezethet. Normál esetekben is ajánlott 3-6 havonta a vízszűrőre ránézni, hogy mennyire van jelen a szennyeződés a szűrőpohárban vagy a szűrőszitán, és szükség esetén elvégezni a tisztítást, a szűrőbetét cseréjét. Éppen ezért érdemes olyan vízszűrő berendezést választani, amely könnyen és egyszerűen karbantartható, tisztítható. Az is fontos, hogy a vízszűrő olyan helyre kerüljön beépítésre, ahol ez a feladat könnyen elvégezhető.

Ma már nagyon sokféle vízszűrő elérhető a piacon, a legegyszerűbb verziótól az automatáig, azonban a legtöbbjüknél bonyolult a szűrőbetét cseréje, tisztítása, amit ezért a felhasználók gyakran el sem végeznek.

A cserebetétes vagy lemosható szűrőknél a leggyakoribb probléma, hogy nehéz szétcsavarni a szűrőket, vagy bonyolult elzárni a vizet a tisztításuk idejére. A visszamosható szűrőknél gyakran a leeresztő csonk nincsen bekötve a lefolyóba, ezért mindig kéznél kell, hogy legyen egy vödör vagy egy tál, amibe a koszos vizet kiengedhetjük. Ilyenkor gyakran szétfröcskölődik a víz. Nem szívesen bajlódunk vele, pedig higiéniai szempontból fontos lenne.



A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.