Energiairányítási szabvány követelményei az energiatervezés szempontjából I.

Az MSZ EN ISO 50001:2012

2014/5. lapszám | Molnár Boglárka |  4295 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az Energiairányítási Rendszerek (EIR) bevezetéséről szóló MSZ EN ISO 50001:2012 (továbbiakban ISO 50001) nemzetközi szabvány 2012-ben lépett érvénybe az MSZ EN 16001:2009 helyett. A szabvány fő célja a szervezetek energiahatékonyságának fokozása az energiateljesítmény javításával. Bevezetésével megtervezett, folyamatosan felülvizsgált energiairányítás érhető el, amellyel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett az energiaköltség is redukálható.

Jelen cikksorozat első részének célja e nemzetközi szabvány követelményeinek rövid bemutatása, az energiapolitika meghatározására, az energiacélok megállapítására és az ezekre épülő energiatervezésre fókuszálva.

Az energiairányítás szükségessége

Az Európai Bizottság 2030-ig szóló klímavédelmi és energiastratégiája szerint az Európai Unióban az 1990-es szinthez képest 40%-kal kellene mérsékelni az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig. Emellett azt a célt is lefektette, hogy uniós szinten 27%-kal kell emelni a megújuló energiahordozók arányát. [1] A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az energiaárak emelkedését részben ellensúlyozhatja az energia-előállítás költséghatékonyságának növelése, illetve az energiafelhasználás hatásfokának javítása.

Ez a dokumentáció úgynevezett energiamixben adja meg a fentebb említett értékeket, azaz nem határoz meg tagállami célokat minden egyes ország számára, rugalmas mozgásteret adva a tagországoknak arra, hogy saját körülményeiknek és értékrendjüknek megfelelően alakítsák át energiaellátásukat.

A 2020-ig szóló stratégia keretében a tagállamok azt vállalták 2010-ben, hogy az évtized végére 20%-kal csökkentik az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, 20%-ra emelik a megújuló energia arányát és 20%-kal javítják az energiafelhasználás hatásfokát [2].

Jelenleg a tények azt mutatják, hogy az Európai Unió energiafelhasználásának közel 40%-át az épületek energiafogyasztása adja, illetve az európai szén-dioxid-kibocsátás 20%-át a közúti közlekedés okozza. (Magyarországon a szervezetek ~3,5%-a méri és szabályozza a saját energiafelhasználását. [3]) Emellett a növekvő energiaigények kielégítése fokozódó energiafelhasználással és ezzel együtt a környezet növekvő szennyezésével jár együtt. Az energiafüggőség és az energiaárak növekedése, Földünk véges energiahordozó-készletei, valamint az egyre növekvő környezeti terhelés arra késztet bennünket, hogy alaposan gondoljuk át energiafelhasználásunk módját. A legfontosabb, hogy javítsuk a hatékonyságunkat, ami magával vonja a felhasznált energia és a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének csökkenését is.

Az ISO 50001 alkalmazási területei

A megfelelő minőségű, illetve mennyiségű energia elérhetősége fontos minden szervezet számára, és az egyik fő költségtényező a vállalat tevékenységétől függetlenül. A szabvány a felhasznált energia fajtájától függetlenül alkalmazható, és nem ír elő meghatározott, energiával kapcsolatos teljesítménybeli kritériumokat, ezért minden olyan folyamatban használható, amely hatással van az energiateljesítményre, ami figyelemmel kísérhető és szabályozható a szervezet által.

Az ISO 50001 bevezetése előnyt nyújt a kis és nagy szervezetek számára is, mind a köz- és magánszférában, gyártóvállalatok és szolgáltatók számára egyaránt, a világ minden pontján. A szabvány keretrendszert biztosít gyárak, kereskedelmi, kormányzati rendszerek energiagazdálkodásához is. A rendszer integrálható már meglévő irányítási rendszerekbe (pl. ISO 9001 és ISO 14001). Az ISO 50001 szabvány felépítése és követelménye nagyon hasonló az ISO 14001 szabványéhoz. Ennek köszönhetően azon vállalatoknál, ahol korábban már bevezetésre került egy magas színvonalú környezetközpontú irányítási rendszer, gyorsan és egyszerűen bevezetésre kerülhet az energiairányítási rendszer is.

Az a szervezet, amelyik megfelel a saját energiapolitikájának, és ezt mások számára is ki szeretné nyilvánítani, energiairányítási rendszerének szabvány szerinti megfelelőségét külső szervezet általi tanúsításával megszerezheti.

Az energiairányítási rendszer első lépcsőfoka – az energiapolitika meghatározása

Az ISO 50001 nemzetközi szabvány a „tervezés–megvalósítás–ellenőrzés–intézkedés” (PDCA) módszerén alapul (1. ábra), amelynek segítségével a szervezet mindennapi folyamataiba beépítheti az energiairányítást. A rendszer folyamatos fejlesztési eljárásának első lépése az energiapolitika meghatározása, amely rögzíti a vállalat felső vezetésének és egyben a vállalat elkötelezettségét a folytonos energiateljesítmény növelésére.

Az energiapolitika megfogalmazásánál a szabvány követelményeit kell követni. Fontos kritérium, hogy az energiapolitikának igazodnia kell a vállalat energiafelhasználásához és -fogyasztásához, mind jellegében, mind mértékében. A meghatározott politikának az alábbi elkötelezettségeket is tartalmaznia kell:

• az energiateljesítmény folyamatos javítását;
• az előirányzatok és energiacélok eléréséhez szükséges információk és erőforrá- sok elérhetőségének biztosítását; eleget kell tennie az energiafelhasználással, – fogyasztással, valamint – hatékonysággal kapcsolatos jogi kötelezettségeknek és a vállalat egyéb követelményeinek.
• Ezeken túl a szervezetnek gondoskodnia kell az előirányzatok és az energiacélok létrehozásának, illetve felülvizsgálatának kereteiről, támogatnia kell az energiahatékony termékeket, szolgáltatásokat, valamint az energiateljesítmény növelésének tervezését. Biztosítani kell az energiairányítás bevezetéséhez és működéséhez megfelelő dokumentáltságot és a szervezet minden szintjére kiterjedő kommunikációt is.

Mindezek eléréséhez rendszeres belső (a minősítés megszerzéséhez pedig külső) felülvizsgálat szükséges, amely magában foglalja az energiaátvizsgálásokat, a cselekvési tervek hatékonyságának felülvizsgálatát az energiacélok elérése érdekében, a megfelelő dokumentáltság ellenőrzését, a jogi és egyéb követelményeknek való megfelelést, illetve az energiairányítási rendszer helyes működését, hatékonyságát vizsgáló belső auditot.

Az energiatervezés alapkövei

Az energiapolitika megadása után az energiatervezési folyamat felállítása a következő lépcsőfok az energiairányítási rendszer bevezetéséhez, amely tartalmazza az energiateljesítményt javító tevékenységeket a szervezet azon területeinek megnevezésével, amelyek hatással vannak az energiafogyasztásra.

A tervezés megkezdéséhez célszerű energiaátvizsgálást végrehajtani, amely az energiafelhasználás és -fogyasztás elemzését, az energiafelhasználási területek azonosításának megállapítását jelenti, valamint tartalmazza az energiahatékonyság növelésének lehetőségeit. Az energiaátvizsgálást nem elegendő csak kialakítani és rögzíteni, folyamatos fenntartására van szükség, illetve meghatározott időközönként frissíteni is kell. Abban az esetben, ha az energiateljesítményt befolyásoló folyamatokban, berendezésekben, rendszerekben jelentős változás történik, elengedhetetlen az ismételt energiaátvizsgálás elvégzése.

A kezdeti átvizsgálásból származó információk felhasználásával egy vagy több energia-alapállapot létrehozása szükséges, amelyhez képest az energiateljesítmény változásait fogja mérni a szervezet. Természetesen az alapállapot módosítható, ha jelentős változások következtek be az energiateljesítményt érintő folyamatokban, rendszerekben, vagy ha az energiateljesítmény-mutatók (ETM-ek) már nem a megfelelőképpen viszonyulnak a vállalat energiafelhasználásához, fogyasztásához.

Az ETM lehet egy egyszerű paramétere, vagy aránya a vizsgált energiafelhasználásnak, de lehet komplex modell is [4]. Az a fontos az ETM megválasztásánál, hogy összhangban álljon a meghatározott energiapolitikával és energiacélokkal, illetve megfelelően tükrözze az energiateljesítmények változását. Az ETM tehát egy eszköz, amely alkalmas az energiateljesítmények mérésére, figyelemmel kísérésére. Az eredményesen működő energiairányítás egyik kulcsa, hogy az ETM-eket jól válasszuk meg, és rendszeres időközönként vizsgáljuk felül, hasonlítsuk össze az energia-alapállapottal.

Az alapállapot és az ETM-ek tudatában megállapításra kerülhetnek az energia-elő- irányzatok, -célok, amelyeket a vállalaton belül meg lehet adni a lényeges folyamatokhoz vagy egy bizonyos funkcióhoz, de akár a szervezet létesítményeihez is. Az előirányzatok és célok eléréséhez időkeret megállapítása is szükséges (rövid, közép- vagy hosszú lejáratú tervek), melyet a cselekvési tervekben kell rögzíteni. Természetesen itt is nagyon fontos és elengedhetetlen a megfelelő dokumentációk elkészítése, ami nem tárgya jelen tanulmánynak, azonban azok követelményeit a szabvány részletesen meghatározza.

---