Építészeti-műszaki tervezési jogszabály-változások

2014/3. lapszám | Zöhls András |  5512 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Elég ránézni a hatályosság időpontjára, hogy lássuk, az év kezdetén (az előző év végén) szép számú változás történt az építészeti-műszaki tervezési tevékenységgel foglalkozó, egymással természetesen szoros kapcsolatban levő jogszabályokban. Kigyűjtöttem a jelenleg érvényes változatokat (honlapunkon, a vgfszaklap.hu-n megtalálható), készítettem hozzá tartalomjegyzéket, talán legalább ez utóbbiakat érdemes átfutni.

1. 1997. évi LXXVIII. törvény

A kiinduló jogszabály az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, közkeltű nevén az Étv. Ezen belül az építészeti-műszaki tervezési, az építésügyi műszaki és igazgatási szakértői tevékenységgel a III. fejezetben levő 32. § és a 33. § foglalkozik.

2. 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet

Bár az OTÉK, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/ 1997. Kormányrendelet a jogszabályi hierarchiában lejjebb áll, mint az Étv., de ez az, amit minden szakág tervezőjének illendő legalább egyszer átfutnia. Ennek a IV. fejezete foglalja össze az építmények létesítési előírásait, és erre a IV. fejezetre hivatkozik az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet 8. pontja is.

3. 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet

A 266/2013. Kormányrendelet mindössze tavaly augusztus óta van hatályban, még nem terjedt el a köztudatban, pedig van benne egy mondat, ami alighanem újraértelmezi az eddigi tervezési folyamatot: „16. § (1) Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) szerinti tervezési program véglegezett formája a tervezési szerződés kötelező mellékletét képezi.”

Az OTÉK 50. § szerint: „A tervezési program olyan szöveges dokumentum, amely tartalmazza az építménnyel szemben előírt alapvető követelmények meghatározását, valamint a tervezési szerződés szerinti építtetői elvárások mennyiségi és minőségi részletezését.”

A 266/2013. Kormányrendelet 16. § alapján:

„(2) A tervezési programban rögzíteni kell minden olyan fontos tényt, amelyet a tervezés során figyelembe kell venni. A tervezési programban vizsgálni kell a megújuló energiaforrások használatának lehetőségét, és igény szerint rögzíteni kell a vagyonbiztonsági elvárások mértékét. (3) A tervezési program tartalmazza a tervezési feladat részletes leírását, megnevezve az építési tevékenységet. A tervezési programban a tervezés tárgyától függően ismertetni kell

• a. a beruházás költségkeretét,
• b. a tervezés előzményeit,
• c. a kiindulási adatokat,
• d. a helyszínt,
• e. a helyiségigényeket és funkcionális kapcsolatokat,
• f. a járművek elhelyezésére vonatkozó igényeket és információkat,
• g. az akadálymentesítésre vonatkozó információkat,
• h. a közműellátottság mértékét, és
• i. az egyéb meghatározó követelmények általános szempontjait.”

Kicsit hosszú volt az idézet, de azt hiszem, csak így érzékelhető, hogy a jövőben az eddig szokottnál sokkal komolyabban kell vennünk a tervezési szerződést, aminek megkötésére a későbbiekben egy elég részletes, még a beruházás várható költségkeretét is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmány után kerülhet sor.

Itt a jogalkotó alighanem a német gyakorlatot próbálta részben átültetni a hazai gyakorlatba, de félek, nem igazán gondolta végig azoknak a tevékenységeknek a széles palettáját, amit tervezési munkának tekintünk. Erre a későbbiekben még visszatérek.

4. 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet

A nem túl hosszú életű 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletet tavaly januárban felváltó 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet tervezői szempontból nézve az építésügyi engedélyezési eljárásról szól. Szintén alapvető fontosságú jogszabályról van szó. Ez foglalja össze, hogy melyik tevékenység és milyen szinten engedélyköteles, leírja az engedélyezési folyamatot, illetve a 8. mellékletben viszonylag hosszan tárgyalja az ehhez szükséges dokumentációkra vonatkozó előírásokat. Ebben vannak olyan részek, amelyeknél nevesíti, hogy melyik szakág dokumentációjában kell szerepelnie, és vannak olyanok, amelyeknél nem. Utóbbiakra példa az épületenergetikai számítás, vagy az alternatív energiaellátás megvalósíthatósági elemzése. Számos, különböző területeken, területen dolgozó tervező felkészült egy ilyen elkészítésére (még tanúsítói jogosultsága is van építésznek, épületgépésznek, villamos vagy statikus tervezőnek), de az adott munkánál közülük csak egy fogja ezt a feladatot elvégezni, természetesen a többiek adatszolgáltatásaira támaszkodva.

A rendelet ugyanakkor egyértelműen az építészeti műszaki leírásban szeretné látni a tartószerkezeti, az épületgépészeti, villamos, villámvédelmi, zaj és rezgés elleni védelmi megoldásokat, az energetikai követelmények teljesítésének módját, az égéstermék-elvezetés megoldásának részletes leírását, vagy az érintett közműszolgáltatókkal történt egyeztetésre vonatkozó információkat, akkor is, ha ezeket feltehetően a szakági tervezők dolgozzák ki, és saját anyagukban, részleteiben dokumentálják is.

Ugyanez a jogszabály már foglalkozik az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszerrel (ÉTDR) is. Innen nemcsak hozzájuthatunk adatokhoz, de fel is kell töltenünk dolgokat. Bár magát a feltöltést nem feltétlenül az adott szakág tervezője végzi, de a megrendelőnek azt és abban a formában kell átadni, amit a vonatkozó rendelet előír. Ez az elektronikus adatközlési kötelezettség a későbbiekben majd visszatér a kiviteli és megvalósulási dokumentációknál is.

5. 191 / 2009. (IX. 15.) Kormányrendelet

Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191 / 2009. (IX. 15.) Kormányrendelet IV. fejezete, illetve az 1. melléklete foglalkozik a kivitelezési dokumentációval kapcsolatos előírásokkal. Amíg az engedélyezési dokumentációnál a jogalkotó a hangsúlyt egyértelműen az építész munkarészre helyezi, a kivitelezési szakaszban nagyobb szerepet kapnak a szakági tervezők is, mivel az ő esetükben a tulajdonképpeni engedélyezési és használatba vételi eljárást gyakran a kiviteli, illetve megvalósulási dokumentáció szerint kell elvégezni.

Természetesen itt a szakági anyagok részletes tartalmi és formai követelményeit a helyileg illetékes hatóság vagy szolgáltató írja elő. Ezek nem építhetők be egy Kormányrendeletbe, ami ennek legfeljebb a kereteit határozza meg. Tulajdonképpen már az engedélyezési eljárásnál kellett volna említeni egy szintén viszonylag friss (a 2013. október 1-jét követően induló kivitelezések esetében már kötelezően figyelembe veendő) fogalmat, az elektronikus építési naplót, de az e-napló- ra vonatkozó szabályokat igazán az 19½009. Kormányrendelet 2. melléklete írja le.

6. 306/2011. (XII. 23.) Kormányrendelet

Az ajánlati (tender) terv az engedélyezési dokumentációnál részletesebb, de a kivitelezéshez szükséges összes szükséges részletet még nem tartalmazó tervfajta. Alapvető ismérve: olyan részletességűnek és tartalmúnak kell lennie, hogy abból pontos, minden részletre kiterjedő kivitelezési ajánlatot lehessen készíteni.

Készítése csak az építkezések egy részénél válik szükségessé. Gyakran a kiviteli tervet versenyeztetik meg, amiben az emiatt esetlegesen szükséges változásokat utólag átvezettetik. Érvényes jogszabály a kérdésről az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 306/2011. Kormányrendelet. A dokumentáció tartalmával ennek a 3. pontja foglalkozik.

7. 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendelet

A 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendeletet felváltó, az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól szóló, eredeti formájában tavaly július óta hatályos 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendeletet talán nem kellett volna beemelnem az építészeti-műszaki tervezésről szóló jogszabályok körébe, de szerintem itt is egy olyan, viszonylag új, hazai gyakorlati tapasztalatok nélküli előírásról van szó, ami a későbbi- ekben komoly hatással lesz a tervezési munkára is.

Röviden összefoglalva, a tervezőnek a dokumentációban egy általa kiválasztott terméket vagy nagyon pontosan, mondjuk gyártói cikkszám szintjén kell megnevezni, vagy annak elvárt tulajdonságait az eddig megszokottnál sokkal nagyobb mélységben kell meghatároznia. Egy betervezett konkrét terméket csak akkor lehet kiváltani egy másikkal, ha az minden tulajdonságában megfelel az eredetinél megfogalmazott elvárásoknak. Egy egyszerű műanyag fűtési vezeték esetén például 11 olyan adatot kell megadni, mint a külső-belső nyomásszilárdság, a cső és az idomok mérettűrése vagy a kötések tömörségének tartóssága.

Nem kétségbe vonva a dolog lehetséges pozitív hatásait, félek, hogy erre a változásra, bár a rendelet fél éve már hatályban van, még sem a tervezők, sem a forgalmazók nincsenek felkészülve, de maguk az előírások is még nagyon alapos újra gondolásra szorulnak. Szívem szerint azt mondanám, a nulláról kellene ismét megírni az egészet.

---