Nem változik Európa energetikai programja?
2015/4. lapszám | Szilágyi Zsombor | 2465 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az Európai Unió 2010-ben fogadta el 20+20+20 program névvel a 2020-ig terjedő globális energetikai programot.
Az energiahatékonyság javítása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a megújuló energiahordozók használatának növelése általános célszámait minden tagország saját adottságai alapján határozta meg, egyes országok a 20%-os előirányzatnál többet is. 2008 óta átéltünk egy gazdasági válságot, ami az élet minden területén visz-szaesést és egy sor nem várt változást hozott. Az EU tagországok és az EU Bizottsága (European Commission) is felülvizsgálja a 2010-es vállalásokat. 2020 már nincs olyan távoli jövőben, hogy ne kel- lene már most foglalkoznunk a 2030-as évre elérhető energetikai célokkal.
Az EU Bizottsága a 2010-es célokat fenntartotta, és megfogalmazta a 2030-as célszámokat is:
- az energiahatékonyság javítása a 2010-es szinthez képest 25%-kal,
- a megújuló energiahordozók részesedése a primer energia felhasználásban legyen 27%,
- az üvegházhatású gázkibocsátás az 1990. évi szinthez képest csökkenjen 40%-kal.
A program megfogalmazásakor erős környezetvédelmi akarat is érvényesült. A tagországok kisebb része még most is nagyobb előrelépést sürget, de a legtöbb ország óvatosabb tervezést javasol. Most is minden ország maga határozhatja meg a célszámokat, de várhatóan valamilyen retorziót is előirányoznak arra az esetre, ha a vállalások nem teljesülnének.
2014 második és 2015 első féléve is komoly változást hozott az energiapiacokon: a kőolaj ára a felére esett, és magával húzta a földgáz- és villamosenergia-árakat is. Az olcsó fosszilis tüzelőanyag miatt drága lett a megújuló energiahordozók használata, a megújuló beruházások megtérülési ideje megnőtt, sok esetben törölni is kellett ezeket. Minden elemző az prognosztizálja, hogy 2015 végéig a kőolajár emelkedni fog, ha nem is a 2014 eleji szintig. Ezzel visszaállhat a 2030-as EU program realitása.
A világ energiahordozó-felhasználását nézve nagyfokú energiatakarékosság vagy egyes energiahordozók gyors előretörése nem figyelhető meg. Az egyéb (nem víz) megújuló energiahordozók gyors térnyerése nagyon pozitív tendencia, de a világ energiamérlegében még alig észrevehető tételt jelent. Általában igaz az a megállapítás, hogy minden ország először a saját energiahordozó-készletei, -kitermelési adottságai kihasználására törekszik. Az energiahordozóban szegény országok nagyobb hajlandóságot mutatnak a környezetbarát tüzelőanyagok használatára. 2013-ban a világ teljes energiafelhasználásának 86,7%-a fosszilis energiahordozó volt. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének programjához tehát a szén-, a kőolaj- vagy a földgáztüzelés mérséklése azonnal jelentős mértékben hozzájárul.
A világ hat legnagyobb energiafogyasztó országa közül egyik sem tagja az EU-nak, nem is tekintik magukra nézve az EU célkitűzéseit mérvadónak. Számukra a biztonságos és az igényeket teljes mértékben kielégítő energiamix kialakítása a cél. Az USA már mutat bizonyos egyetértést a fosszilis energiahordozó-használat visszaszorításának kérdésében, de ezt a szándékot szorosan kapcsolja az energiahordozó-importfüggetlenség eléréséhez. Komoly eredményt értek el az olajtermék-felhasználás (és import) csökkentésében, de a saját kőolaj- és földgáztermelés fellendülése ellensúlyozza ezt. Kínában még elsődleges cél az energiaigények kielégítése, mindenekelőtt a saját készletek kihasználásával; a szénbányászat az ország energetikai bázisa.
Európa különös figyelmet fordít a megújulók használata fokozásának. Ha áttekintjük a világ legnagyobb megújuló-felhasználóit, akkor ezek között Európa legnagyobb országai megtalálhatók.
A rapid gyors fejlődésű BRIC országok közül Brazíliában, Kínában, Indiában a megújulók használata gyorsan terjed, de még nem játszik jelentős szerepet az egyes országok energiaellátásában. Érdekes, hogy Oroszország még nem indult el a megújulók használata felé. Ezt a késlekedést még növeli az olaj árának zuhanása miatt előállt pénzügyi válság. Az elmúlt tíz évben az EU energiafogyasztása már mutat pozitív eredményeket:
- csökken a teljes energiafelhasználás,
- a fosszilis energiahordozók mindegyikének használata csökken,
- a megújulók kezdenek látható szerepet játszani az energiaellátásban.
A megújulók súlyának növekedése mögött kiterjedt támogatási rendszerek és hatalmas beruházások állnak. A tervek szerint az egész EU-ban a megújuló alapon termelt energia ártámogatásáról áttérnek a beruházások támogatására, mert ezzel a módszerrel a megújulók takarékosabb, hatékonyabb használata érhető el.
Az európai országokban is a hazai adottságok maximális kihasználása figyelhető meg: a franciák nem tudnak és nem akarnak lemondani a nukleáris erőművekről; Németország, Lengyelország és Nagy-Britannia nagy szénfelhasználók; Hollandia a saját földgázra épít; az északi tengerparti országokban erős a szélenergia-hasznosítás; a skandináv országokban a biomassza-hasznosítás terjed gyorsan. Mi egyik adottságunkra sem építhetünk, viszont sokat tehetünk az energia-importmix optimalizálásában. Hazánk energiaigénye csökken; szerepe van ebben a háztartások, közösségi épületek energiatakarékos felújításának, az általános energiatakarékosságnak, az energetikai berendezések hatásfoka javulásának, de a gazdasági válságnak és a kereskedelmen kívüli energiahordozó-felhasználás erősödésének is.
Az ország energiahordozó-termelése az igények mintegy 40%-át fedezi. Az utóbbi évek érdekessége, hogy a megújulók részesedése a teljes hazai primer energiafelhasználásban nő (2013 végén elérte a 10%-ot), ugyanakkor a megújuló-felhasználás abszolút értékben csökken. Semmiképp nem szabad arra gondolni, hogy elfogyott a megújuló potenciálunk, hanem inkább arra, hogy a megújulók terjesztéséhez szükséges állami támogatások megtorpantak. A 2020-ig vállalt 14,65%-os megújuló hányad a primer energiahordozókon belül teljesülhet, a 2030-ig elvárt 27%-os szinthez viszont lényeges állami támogatási hullám szükséges.
A megújulók jelentős részét villamos energia- és kapcsolt hőtermelésre használjuk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a biogáz(ok) térnyerése kezd jelentős lenni, és az örömre az okot igazán az adja, hogy nemcsak állami támogatásból épülnek a biogáz-hasznosító létesítmények. Jobban hangsúlyozhatnánk a biogázzal kapcsolatban azt a környezetvédelmi szempontot, hogy a be nem fogott biogázok (metán és szén-dioxid) súlyosan szennyezik a környezetet.
Azt tudomásul vehetjük, hogy a szél- és a vízenergia-hasznosítás további bővítése pár éven belül nem indul újra. Sajnos a hulladékok energiatermelésre való felhasználásában sincs előrelépés.
Az EU új klímacéljai közül a 40%-os ÜHG kibocsátás-csökkentésben a Paks II. beruházás jelentős segítséget fog adni. A hazai villamosenergia-szükséglet 40-60%-át fogjuk nukleáris energiahordozóból előállítani. Ez a program várhatóan több földgáztüzelésű erőmű végleges bezárását fogja magával vonni.
2030-ig a 25%-os energiahatékonyság-növelés komolyabb feladatot jelent a magyar energetikai iparágnak. A 2020-ig futó energetikai programban évi 1% hatékonyságemelést tűztünk ki célul, amihez adódik 2020-2030 között újabb évi 0,5%-os emelés. Minden gazdasági ágazatban egy sor tennivaló adódik, nehéz megjelölni azokat a területeket, ahová koncentrálni kellene a támogatásokat, ahol a legnagyobb előrelépés várható. Becsülhető, hogy a közlekedésben a járműkorszerűsítések, az energiaellátó (villamos) rendszerek veszteségeinek csökkentése jelentős eredményeket hozhat.
