15 évesek lettünk
2015/4. lapszám | VGF&HKL online | 2753 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap idén áprilisban ünnepli tizenötödik születésnapját, mely örömteli alkalom apropóján legrégebbi, a kezdetektől, azaz 2000-től előfizető olvasóink közül húszat szerkesztőségünk elvitt egy hangulatos, kétnapos ausztriai útra.
Nagy utat járt be a VGF ez alatt a 15 esztendő alatt, kezdve úgymond kicsiben, a mai napig, amikor a szakma messze legnagyobb példányszámú, előfizetői bázisú, terjedelmű lapja, és nem mellékesen a közmédiában is egyre nagyobb hírnévre szert téve, mint az épületgépészet elszánt kommunikátora. Külön öröm számunkra, hogy mintegy 600 előfizetőnk az elejétől fogva ragaszkodik hozzánk, és töretlenül járat, olvas minket. Köszönjük nekik és többi olvasónknak is a bizalmat, próbálunk továbbra is rászolgálni.
Úgy gondoltuk, hogy az ünneplésre mi sem lenne alkalmasabb, mint egy közös utazás, ahol a lazítás mellett a szakmáról és a lapról beszélgethetünk kedves olvasóinkkal. Ennek megszervezésében múlhatatlan érdemeket szerzett Gémes Attila és rajta keresztül a Hutterer & Lechner, nekik is nagyon köszönjük!
Egy hideg februári kedd hajnalon találkozott a csapat Budapesten, és némi kávés-pálinkás melegedés után buszra is szálltunk. Remek sofőrünk néhány rövid óra alatt az ausztriai Himberg városkájába repített minket, ahol már várt minket a HL gyára, vezetősége és munkatársai.
Ausztria egy élhető hely, ezt példázta a gyár is. A családi vállalkozásból kinőtt cég fejlődését követte a telep is, amelyről látszott, hogy jó száz éve egy – városi léptékkel – nagy telken álló, egyetlen épületből fejlődött úgy, hogy az aktuális, növekvő igényekre reagálva újabb és újabb épületeket húztak fel, némileg zegzugos jelleget adva az együttesnek. Ódon (egyes épületek) és modern (a technológia, a géppark) egyszerre, tiszta, levegős és barátságos – ilyen a HL gyártelepe, és a belső, azaz az emberek idomultak külsőhöz, mert ők is vidámnak, elégedettnek tűntek. (Megjegyzés: hosszan beszélgettünk az egyetlen magyar munkással, aki 25 éve dolgozik már Ausztriában – no, ő az osztrák igényesség mellett megtartotta magyaros kritikai szemléletét; bizony, teljes politikai körképet kaptunk tőle…)
Az ebédet mindenki imádta. A gyár egyik nagyobb termében tálaltak nekünk, két kedves hölgynél (az egyik a tulajdonos leánya volt) álltunk sorba, hogy megkapjuk a jó húslevest és a remek marhaszeletet spenóttal, tormás szósszal, krumplival, illatozó kiflivel. Egyszerű, családias, minden igényt kielégítő – ezek a jelzők jutnak eszembe. És a repeta sem maradt el. A nap további részét a HL újdonságaival ismerkedve töltöttük, és bár ez nem volt kárba veszett idő, ez mégsem a reklám helye. Esteledvén a szállásunkra vonultunk, majd egy igazi osztrák kisvendéglőbe – Reiner János ott is megkínálta a személyzetet egy kis hazai (főzött-párolt) szilvával, és itt is nagyon lelkesen fogadták. Azért van, amiben mi, magyarok vezetünk!
Megint jót ettünk, sok sört leteszteltünk, majd persze a szálloda vizes berendezéseit is – mindegyik hibátlanul működött. Reggel aztán, elbúcsúzva a kedves Himbergtől, Bécsnek vettük az irányt, ahol egy nagyon aranyos, pöttöm, a magyart jól, de szórakoztatóan birtokló idegenvezető hölgy kalauzolt minket körbe a történelmi belvároson. Annak, aki – mint például én – utoljára a nyolcvanas években volt a városban, akkor is inkább csak a „Máriahilfer strasszén” számológépet meg banánt venni, nagy élmény volt – gyönyörű hely.
Este a magyar ember számára kötelező shoppingolás után fáradtan, de elégedetten indultunk haza.
Figyelem! 5 év múlva 20 évesek leszünk! Idén is többen később telefonáltak, jelentkeztek, szóval mindenki készüljön a következő túrára. Addig is jó egészséget, sok – kifizetett – munkát kívánunk minden kedves olvasónknak!
Köszönettel: a VGF szerkesztősége
