Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Aggályok a túlnyomásos égéstermék-elvezetők körül

2015/4. lapszám | Szabó Tamás |  1975 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Aggályok a túlnyomásos égéstermék-elvezetők körül

Nemrég jelent meg a „2015. évi… törvénytervezet a kéményseprő- ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról”, amihez hozzájön a jelenleg hatályos 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet a Műszaki Biztonsági Szabályzatról (volt GMBSZ).

Az új törvénytervezet egyik pontja nagyon aggályos, ez pedig a 2. § (3) c, ami így szól: „Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.”

A jelenleg hatályos MBSZ viszont kimondja, hogy a C3x besorolással rendelkező gázkészülékek csak gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetővel létesíthetők! C6x engedéllyel rendelkezők telepíthetők más, „idegen” égéstermék-elvezetővel, abban az esetben, ha beszerzik hozzá a helyileg illetékes kéményseprő vállalat szakhatósági hozzájárulását.

 

5.1.1.1.

Az a gázszerelő, aki az egyszerűsített készülékcserét – külön, a készülékcserére vonatkozó külön megállapodás szerint – végzi, a készülék-cserével járó munkája mellett (a kiviteli terv hiányára tekintettel) felelős:
b. a kivitelezéshez és az üzemeltetéshez szükséges engedélyek, nyilatkozatok, tanúsítványok és egyéb dokumentumok meglétének ellenőrzéséért;
c. a felhasználó biztonságos üzemeltetéssel kapcsolatos kötelezettségeiről történő szakszerű tájékoztatásáért.

 

Egyébként a jelenlegi szabályozás a tulajdonos, használó kötelezettségévé teszi az üzemeltetés megkezdése előtt a kéményseprő-ipari műszaki vizsgálatot, melynek „csak” része a szivárgásiérték-vizsgálat. Tehát nem a szervizesnek vagy gázszerelőnek van előírva a feladat, ő tehát üzembe helyezést, próbaüzemet végezhet, majd az MBSZ értelmében tájékoztatnia kellene a tulajdonost, használót arról, hogy a végleges üzembe helyezés előtt meg kell rendelnie a kéményseprő-ipari közszolgáltatónál az előírt műszaki vizsgálatot.

Felmerül a kérdés, hogy ez miért is van így?
Kinek az érdeke ez?

Számos európai országban a gázkészülékek besorolástól függetlenül bármilyen égéstermék-elvezetővel szerelhetők, ha van hő- és áramlástechnikai méretezés hozzájuk, az égéstermék-elvezető rendelkezik teljesítménynyilatkozattal, CE engedéllyel és végzett nyomáspróbát, szivárgásiérték-vizsgálatot a helyileg illetékes kéményseprő-ipari szolgáltató. A helyes út pedig ez, ugyanis szerintem a méretezés nagyon fontos, mert lényegesen több adatot kalkulálva adja meg, hogy az a készülék az adott elvezetővel az adott módon működőképes-e vagy sem, azaz például várható-e a kitorkollás környékén kondenzáció és abból eredő fagyás, vagy a nem kondenzációs zárt égésterű gázkazán esetén várható-e kondenzáció, amit kondenzcsapdával kell eltávolítani a tüzelőberendezés védelme érdekében.

A másik komoly probléma, hogy a jelenleg hatályos MBSZ szerint, ha a gázfogyasztó készülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetőt alkalmaznak, akkor a gyártó által az üzembe helyezésre feljogosított személynek tömörség-, szivárgásiérték-vizsgálattal kell meggyőződni az égésilevegő-bevezető és égéstermék-elvezető cső tömörségéről. A vizsgálat és az üzemi próba dokumentált elvégzése (elvégeztetése) az ő kötelessége és felelőssége! A szervizesek a tömörségi nyomáspróbát, szivárgásiérték-vizsgálatot csak a füstgázelemzőjükkel tudják elvégezni (levegőoldal mérése), amit egyébként az MSZ EN 1443:2003 szabvány nem ismer, és szakmailag igazán csak az ismétlődő ellenőrzéseknél lenne elfogadható, hiszen nem helyezi a vizsgálat nyomás alá az égéstermék-elvezetőt, így az a nyomás okozta hatást, deformációt nem szenvedi el, tehát a vizsgálat eredményének szakmai súlya csekély. Nyomáspróba-, szivárgásiérték-vizsgáló műszerük nincsen, viszont a már említett füstgázelemzővel nem minden esetben lehet megállapítani, hogy a levegőoldalba kerül-e égéstermék. Így a gázkészülékbe viszszajuthat az égéstermék, ami nem feltétlen eredményezi a készülék leállását, de rontja a hatásfokát, amiről az üzemeltető nem is tud, és esetleg a készülék meghibásodását is okozhatja.

 

az együtt tanúsított elvezetőkről

A tanúsítási eljárás során a tanúsító intézetek nem minden esetben vizsgálják a gyártók által forgalmazott összes idomot. Elsősorban a CEN/TR 1749 szerinti elvezetési megoldásokat vizsgálják, és azt, hogy a tanúsításra adott idomok tömörsége megfelelő-e, továbbá szélnyomás-vizsgálatokat végeznek. Az elvezetési hosszokat pedig már a gyártó adja meg a képletekkel történő számításokkal.

Nagyon kevés azon készülékforgalmazó, aki nevesíti, hogy ki is az általa forgalmazott égéstermék-elvezető gyártója! Viszont sokszor ugyanazt az elvezetőt nem gyáriként is meg tudjuk vásárolni egy független forgalmazótól. Itt viszont akkor felmerül a kérdés: Ha innen veszem, akkor együtt tanúsított, ha onnan, akkor nem? Pedig ugyanarról a termékről beszélünk.

Nagyon sok esetben a készülékimportőrök által forgalmazott égéstermék-elvezető rendszerek „együtt tanúsított”-sága annyiban nyilvánul meg, hogy egy kartondobozba becsomagolnak különféle csöveket és idomokat, majd a dobozt el-látják a saját márkanevükkel, logóval, vonalkóddal, cikkszámmal.

A gyártók műszaki tájékoztatói számos esetben hiányosak, gondolok itt arra, hogy az „együtt tanúsított” berendezés még nem teszi minden esetben alkalmazhatóvá a rendszert. Figyelembe kell venni a környezeti feltételrendszert is, gondol-junk csak az elfagyásokra, a tokos rendszerek külső térben történő telepítésére, a hazai viszonyoknak nem megfelelő tetőátvezetők alkalmazására, a tetőn a hónyomás, a hó- és jégterhelés elleni védelemre stb.

 

Az a baj, hogy ma Magyarországon az újonnan telepített gázkészülékek kb. felét helyezik csak üzembe! Számos esetben a szerelő sem tud róla, hogy miután ő elment, történik-e üzembe helyezés, így a készülék égéstermék-elvezetőjéről nem tudjuk, hogy biztonsággal üzemeltethető-e. Viszont az ilyen „szerelések”-re, ha máskor nem is, de a sormunka során fény derül, és ha máskor nem, de utólagosan ellenőrizhetővé válnak! Sokszor ilyenkor derül ki, hogy az elvezetőnk tömörsége nem megfelelő. Ha pedig az ellenőrzés kikerül a kéményseprő-ipar hatásköréből, akkor az komoly problémákat fog eredményezni a jövőre nézve!

A mostani előírás szerint minden égéstermék-elvezetéssel üzemeltetett tüzelőberendezés nyilvántartásba került a közszolgáltatónál. A kéményseprő a törvényben meghatározott időközönként ellenőrzi az égéstermék-elvezetőt, szükség esetén tisztítja azt, továbbá bizonyos teljesítménykategóriákban a gáztüzelő berendezés esetén méri az égéstermék CO-tartalmát 4 évente, és ellenőrzi, hogy elvégezték-e az előírt biztonságtechnikai felülvizsgálatot. (A felülvizsgálat pedig azért is fontos, mert a túlnyomásos elvezetőkben használt gumi- és szilikontömítések egy része elöregszik, és nem tömít. Több példát láttunk arra, hogy 5-8 éve telepített elvezetők tömörsége megszűnt. Így az égéstermék visszajut a készülékbe, rontja a hatásfokot, vagy meghibásodáshoz, esetleg leállásához vezet. (Arról nem is beszélve, hogy 3-4 év használat után a tisztítatlan elvezető üzemzavart, hibákat okozhat a készülékben, ami rengeteg pluszkiadást jelent.)

Ha pedig ezek elmaradtak, akkor a kéményseprő szóban és írásban felhívja az üzemeltető figyelmét ezek pótlásáról, közvetlen élet- és vagyonvédelmet veszélyeztető esetekben pedig felszólítja a tulajdonost, használót az üzemeltetés leállítására, továbbá értesíti a hiba jellegétől függően vagy az elsőfokú építési hatóságot, felügyeletet, vagy a tűzvédelmi hatóságot, de vezetékes gázszolgáltatás esetén minden esetben az elosztói engedélyest is.

A fentiek tükrében a biztonsági felülvizsgála- tok és a szükséges szervizmunkák elvégzésére felhívja a kéményseprő a fogyasztók figyelmét, mivel a kéményseprőt mindenkinek kötelessége beengednie a lakásába, a gázszerelőt és a készülék üzembe helyezőjét viszont nem! A kéményseprő-ipari közszolgáltatással az üzemeltető biztonsága megnő, a tüzelőberendezések gazdaságos üzemeltetésével az ügyfél ráfordítása megtérül, még megtakarítást is eredményezhet. Majdan minden égéstermék-elvezető előbb-utóbb nyilvántartásba kerül, aminek eredménye a fekete szerelések visszaszorítása lesz. Így jól jár a fogyasztó, és a tisztességes gáz- és készülékszerelő mester munkához jut. A kéményseprő műszaki vizsgálata pedig biztonságot nyújt mind a felhasználónak, mind pedig a fogyasztói berendezés, gázkészülék telepítőjének, így a telepítőnek nem kell felelősséget vállalnia az önhibáján kívül történt, nem megfelelő munkáért, ugyanis akármilyen profi szakember is telepítette a berendezést, a hiba lehetősége mindig ott van.

Tehát a kéményseprő általi ellenőrzés a készülékgyártók érdekeit is szolgálja, hiszen a hibásan telepített vagy az időközben nem ellenőrzött elvezetők okozta károk elkerülhetők. Arról nem is beszélve, hogy az ügyfelek jogos elvárása, hogy a telepített rendszer maximális üzembiztonsággal és hatásfokkal üzemeljen. A jövőben pedig elkerülhetők az egymásra mutogatások ebben a kérdéskörben, kizárhatók a jogviták.A piacon sok olyan független égéstermék-elvezetőt forgalmazó cég létezik, melyeknek termékei kiváló minőségűek. Rendelkeznek az égéstermék-elvezetők külön CE engedélylyel, teljesítménynyilatkozattal. Az ilyen termékek pontosan beazonosíthatók, megfelelnek az MSZ EN 1443:2003 és a vonatkozó MSZ EN termékszabványoknak. A nyilatkozat számos olyan adatot tartalmaz az adott égéstermék-elvezetőről, amelyeket a „gyáriak” esetében nem tudunk meg, arról nem is beszélve, hogy az idegen elvezetők számos esetben szélesebb termékpalettát kínálnak, így lényegesen több műszaki megoldás közül tudunk választani. Ezen cégek csak kéményekkel, égéstermék-elvezető rendszerekkel foglalkoznak, vannak megfelelő, a „kéményes” szakmára kioktatott alkalmazottaik, akik pontosan tudják segíteni a tervezők és a kivitelezők munkáját.

Mi történik abban az esetben, amikor olyan műszaki megoldást kell választani, amelyet nem lehet megoldani az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetőkkel”? Számos importőr csak a járatos méreteket forgalmazza. Szerelt kémények a termékpalettájukon nem elérhetők. Így ha az ügyfél ragaszkodik egy C3 besorolású készülékhez (mert az előzővel, ugyanazzal a márkával is elégedett volt), akkor ahhoz nem lehet egy külsőfali szerelt DW kéményt installálni, ha nincsen a gyártó termékpalettáján?

A másik problémám, hogy idén lassan életbe lép az Európai Bizottság 813/2013/EU rendelete (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról. Ez azt jelenti, hogy tervezni és forgalomba hozni már csak a modern, energiatakarékos gázkészülékeket lehet. Viszont az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők”, melyeket a gázkészülék-importőrök forgalmaznak, jelentősen drágábbak, mint a független égéstermék-importőrök és gyártók rendszerei. Ez pedig ősztől a lakosságra nézve aránytalanul nagy terhet, többletköltséget fog róni!

Az új jogszabály, drasztikusan bekorlátozva a nyílt égésterű, hagyományos értelemben vett kéményes, igényes „B” típusú tüzelőberendezések üzembe helyezhetőségét, rákényszeríti a lakosságot az ugyan lényegesen biztonságosabbnak ítélt, de jóval drágább zárt égésterű, „C” típusú kondenzációs gáztüzelő berendezések vásárlására, anélkül, hogy a fűtési rendszereket bárki is illesztené vagy vizsgálná. Pedig ha a meglévő rendszerekből csak a kazán hatásfoka a fontos, de a kapcsolt fűtési rendszer nem, akkor ez megint csak egy nagy félrevezetése a felhasználóknak. Lesz olyan kondenzációs kazán, ami soha nem fog kondenzációs üzemben dolgozni, nem beszélve az egyéb várható problémákról, például a korábbi üzemviszonyoknál két-háromszor nagyobb nyomásról a rendszerben, ami előbb-utóbb szivárgási problémát eredményezhet stb.

A kazángyártó, majd a -forgalmazó az égéstermék-elvezetést tömegesen, mint gyári tartozékot, az esetek 80%-ában „árukapcsolásként” adja, extra haszonnal a tüzelőberendezés mellé. Az ilyen jellegű égéstermék-elvezetőt is sok esetben a gázszerelést kivitelező cég, vállalkozás szereli meg, feltételezve, hogy független ellenőrzése a kéményseprők által nem történik meg. Mindezekből következik, hogy az előző, független égéstermék-elvezetőket gyártó és forgalmazó cégek kiszorulnának a piacról a kémények, égéstermék-elvezetők kivitelezésével foglalkozó cégekkel, vállalkozásokkal együtt. Mindezen visszásságokat a lakosság költségkímélése és a részben szakmailag elfogadható biztonságtechnikai szint növelése mögé rejtve próbálják a jogalkotók előtt elfogadtatni.

Ezeket a tényeket az is alátámasztja, hogy a készülékgyártók a „C” típusú gáztüzelő berendezésekhez gyárilag biztosított és a készülékkel együtt minősített (ami az esetek többségében a helyszínen nem igazolható) égéstermék-elvezető rendszereik kéményseprő-ipari közszolgáltató által történő ellenőrzését nem hajlandók elfogadni, de az egyébként sokkal jobb minőségű és beazonosítható kéménygyártók, -forgalmazók égéstermék-elvezetőinél szükségesnek látják a használatbavételt megelőző kéményseprő-ipari vizsgálatot, ezzel növelve a rendszer üzembe helyezésének költségeit, mintegy arra ösztönözve a fogyasztókat, hogy az általuk forgalmazott és beszerelt égéstermék-elvezetőket vásárolják meg. Az ilyen (együtt minősített) égéstermék-elvezetők készülékcsere esetén az új tüzelőberendezéshez az esetek túlnyomó többségében tovább nem alkalmazhatók, ki kell azokat cserélni, ami újabb pluszköltséget jelent a fogyasztók számára és új hasznot a gyártók, forgalmazók és kivitelezők részére, ez pedig már fogyasztóvédelmi kérdés! Egy ilyen cserét a kéményseprő bevonásával kellene lefolytatni, hogy a felhasználónak ne keletkezzen többletköltsége.

Ha ezek az elvezető rendszerek nem tartoznak a kéményseprő-ipari hatáskörbe, és nem fogja senki sem ellenőrizni azokat, akkor komoly gondok lesznek, ugyanis senki nem fogja betartani az MSZ845:2012 szabványt, ami rendelkezik ezen rendszerek szakszerű, biztonságos telepítéséről. Ezek a rendszerek látszólag egyszerűek, de munkám során rengeteg olyan helyen jártam, ahol rosz-szul, szakszerűtlenül voltak összerakva, ami aztán a gázkészülék meghibásodását okozta, vagy jelentős károkat a tulajdonos lakásában. (Ha pedig az „együttesen tanúsított” rendszerek nem beazonosíthatók, akkor ki lesz a felelős? Ha olyan végzi ezen rendszerek kivitelezését, akinek munkáját nem ellenőrzik, akkor ki lesz a felelős?) Számos olyan égéstermék-elvezetőt találtam, amely nem voltak tömör, mert senki nem végzett rajtuk nyomáspróbát.

Egy pár szót még a hazánkban tapasztalható gazdasági és piaci viszonyokról is

Örvendetes, hogy megszülettek a független égéstermék-elvezetőt gyártók és forgalmazók és gázkészülék-gyártók és -importőrök ATB tanúsításai, melyek jelentősen költséghatékonyabbá és gyorsabbá teszik a telepítést, nagyobb szabadságot adva a kivitelezőknek és megtakarítást eredményezve a felhasználónak. (Sajnálatos, hogy egyes terülteken nem engedik használni, holott ezen dokumentumot egy független intézet adta ki, amely rengeteg vizsgálatot végzett el a készülékgyártók beleegyezésével.) Ugyanis azért azt ne felejtsük el, hogy ma nálunk a megrendelők pénztárcája nem olyan vastag, mint tőlünk nyugatabbra. A lakosság zöme mindent a legolcsóbban akar megúszni (ezért is van ilyen kevés szakszerviz által történő beüzemelés).

A fenti okokból az ATB-k megkönnyítik azon készülékforgalmazók eladásait, melyek csak C3 besorolással rendelkeznek, ugyanis a tapasztalat az, hogy az épületgépészeti termékeket forgalmazó üzletek legtöbb esetben 6-8 kazánmárkát is forgalmaznak, tartanak raktáron, hogy a lakosság számára széles termékpalettát tudjanak kínálni, viszont égéstermék-elvezetőből csak egyfélét – elsősorban valamely független gyártó termékpalettája található a polcaikon, mivel ha minden készülékgyártó saját gyári rendszerét is forgalmazná, az jelentős anyagi ráfordítást igényelne, ami tovább növelné a gyári rendszerek és a független elvezetők közti árkülönbséget, amivel a felhasználó járna rosszul.

A cél pedig nem az, hogy továbbra is korszerűtlen hatásfokú berendezések üzemeljenek, ezeket „toldozzuk-foltozzuk”, hanem a csere. Ezért is született meg, ha jól tudom, az egyszerűsített készülékcsere eljárása is, hogy a bürokráciát csökkentsük, a telepítés időtartamát lerövidítsük. Azt is tudni kell, hogy az egyszerűsített eljárással történő készülékcserék nagy része a fűtési szezonban történik (karbantartás hiánya), mivel ameddig „olcsóbb” volt, addig az ügyfél javíttatta a készülékét. Viszont az ebben az időszakban történő csere esetén a telepítő abból dolgozik, ami van, ami megtalálható az általa preferált kereskedőnél, ez pedig általában nem az együtt tanúsított elvezető rendszer.

Szerény véleményem szerint jobb ma a falon látni egy „C3” típusú gázkészüléket, független égéstermék-elvezetővel is akár, főleg ha történt kéményseprő-átvétel, mint egy 25 éves, kéményes „B” típussal találkozni, ugyanis nem tudjuk, hogy az ügyfél mikor változtatja meg az épület légellátását (fokozottan záró nyílászárók) – de ez egy külön téma.

A fent leírtakra azért hívom fel a figyelmet, hogy rengeteg jövőbeni problémát elkerüljünk. Az elsődleges cél az élet védelme és a vagyonbiztonság volna.

 

javaslatok

A leírtak tükrében az alábbi javaslataim lennének Ne nyilatkoztassák ki, hogy csak „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők” legyenek, mert ez jelentős műszaki problémát okoz, anyagi többletköltséget jelent a lakosság számára, rejtett árukapcsolást és fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel.

Ne tegyenek különbséget égéstermék-elvezető és égéstermék-elvezető között! Mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy valamilyen ellenőrzési hatáskörbe tartozzanak a túlnyomásos égéstermék-elvezető rendszerek – mind az „együttesen tanúsított égéstermék-elvezetők”, mind pedig azon elvezetők, amelyek nem a készülék részeként tanúsítottak, de rendelkeznek CE jellel és a gyártójuk az építési termékrendelet szerinti teljesítménynyilatkozatával. Ezen rendszerek ellenőrzésénél fontosnak tartanám, hogy annak során a kéményseprő nyomáspróba történjen meg az égéstermék-elvezető tömörségét vizsgálva, illetve azt, hogy rendszer az MSZ 845:2012 szabvány és a vonatkozó előírások szerint létesült-e, valamint hogy készítettek-e a rendszerre hő- és áramlástechnikai méretezést!

Az „együtt tanúsított”-nak mondott égéstermék-elvezetőket is építési termékként kezeljék, és aszerint is minősítsék.

Ne szabják feltételül, hogy a C3x besorolású készülékek csak „gyári” elvezetővel legyenek létesíthetők.