Vegyes tüzelés biztonság nélkül
2015/6. lapszám | Ligeti László, épületgépész mérnök, víz-, gáz-, központifűtés-szerelő mester, energetikai szakértő | 5909 |
Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Történetünk egy pécsi lakás központi fűtésének magánúton megrendelt felülvizsgálatáról szól. Ami érdekes, hogy az épületgépészek számára nyilvánvaló dolgok mennyire az újdonság erejével hatnak a felhasználókra. Nem ártana talán az iskolában a háztartástan tantárgyon belül néhány gépész vendégelőadót is hívni…
Az épület központi fűtésének vizsgálata a biztonságos és gazdaságos üzemeltetésére terjedt ki.
A vegyes tüzelésű kazánok biztosítására és szabályozására magyarországi és nemzetközi előírások és szabványok vonatkoznak, melyek a központi fűtési szakma alapvető követelményei (12/2013. III. 28. NGM, MSZ EN 13240:2001 és MSZ EN 14336:2005). Az elkészült rendszert át kell mosni, majd a nyomáspróba után a kivitelezést próbaüzemmel kell befejezni, melynek egyik fontos része a biztonsági elemek vizsgálata, kipróbálása.
A helyszínen elkészült központi fűtés több szempontból kifogásolható, és veszélyesnek is mondható volt a kazánbiztosítás hiánya miatt. Acéllemez kazánoknál még „megengedhető” a kazán visszatérő vezetékébe építhető termosztátos keverőszelep elhagyása, ugyanis ha nem engedjük a puffertartályt 40 °C alá hűlni, a pufferből érkező víz nem károsítja a kazánt. A szivattyú szakaszos üzemeltetése – a csőtermosztát 60 °C-ra állításával – is elkerülhető.
A biztonsági vezetékek minimum NA25 méretűek kell, hogy legyenek, és a kazántól a tágulási tartály felé egyenletes emelkedéssel (hurkok nélkül) kell azokat szerelni!
A puffertároló egyik előnye a kazán gazdaságos, jó hatásfokú (min. 60-70 °C-on), kormozás- és kátránymentes üzemeltetése (+10 °C esetén a hőigény kb. 2-4 kW, a megtermelt, de fel nem használt 30-33 kW fűtési energiát a pufferben tároljuk a felhasználásig).
Az előremenő vezetéket – a puffer felé – a biztonsági vezeték oldalából, majd a szivattyút függőleges vezetékbe tanácsos beépíteni, mivel a központi fűtés egyik „ellensége” a beszorult levegő! A levegő, de a felmelegített víz is igyekszik felfelé áramlani. A „töltő” szivattyú után célszerű csappantyút – nem rugós visz- szacsapó szelepet – beépíteni, a puffertároló visszakeringését megakadályozva.
A fűtési rendszer kialakítása adott esetben szívott rendszerű, melynek hátránya, hogy levegős lesz a rendszer.
A keringtető szivattyút az előremenő vezetékbe építjük, visszacsapó szeleppel, ami kis mértékben megakadályozza a gravitációs áramlást a szivattyú megállása esetén.
A puffertároló másik jelentős előnye a háromjáratú keverőszelep beépíthetősége, ami biztosítja a napi egyszeri, melegebb időben a kétnapi begyújtást. A háromjáratú szelep a visszatérő vezetékből annyit kever az előremenőbe, amennyit az épület belső hőmérséklete megkíván. (Például -10 °C külső hőmérsékletnél 70 °C, 0 °C-nál 50 °C, +10 °C-nál 30 °C az előremenő víz hőmérséklete radiátoros fűtésnél. Ezek az értékek tájékoztató jellegűek, az épületszerkezettől, a hőszigeteléstől, a radiátorok méretétől függő tényezők.)
A háromjáratú szelep lehet kézi, automatikus, külső hőmérséklettől függő szabályozó. Az ellenőrzéshez hőmérőt kell beépíteni, továbbá a jó közérzet és a gazdaságos üzem érdekében egy érzékenyebb (0,25 °C pontosságú) szobatermosztát beépítésével célszerű a szivattyút vezérelni.
A visszatérő vezetékbe a puffer elé fölösleges szűrő és iszapleválasztó beépítése, ugyanis a kivitelezés után a rendszert átmossuk. Mivel a rendszerbe egyenpotenciálú acél, vas szerelvények kerültek beépítésre, nem képződhet iszap, ha mégis keletkezne, az a puffer aljára kerül, amit az alsó ürítőn lehet kiengedni. Az iszapleválasztó és a szűrő csökkenti a szivattyú teljesítményét, ráadásul a műanyagházas szűrő veszélyes, mert magasabb hőfokon eláraszthatja a helyiséget.
A biztonság még fokozható a kazán előremenő és visszatérő vezetékébe épített biztonsági szeleppel (kazán-, vízteres cserépkályha-, kandallórobbanás, véletlen kizárás, kisméretű, helytelenül kivitelezett biztonsági vezeték, tágulási tartály befagyása stb.).
Idézet korábbi, Cséki István által jegyzett cikkünkből |
A korábbi szilárdtüzelésű kazánok kis víztérfogata miatt egy esetleges túlfűtésnél hamar gőz képződött a fűtési rendszerben, s annak az elvezetése sürgős volt, nehogy robbanás legyen a képződött túlnyomás miatt. A túlnyomás gyors levezetésére tökéletesek voltak a nyitott tágulási tartályok. Egy biztonsági szelep nem képes olyan gyorsan elvezetni a túlnyomást, hogy ne legyen robbanás. A túlfűtés pedig amiatt jött létre, hogy jól megrakták a kazánt, s emiatt intenzív hőfejlődés volt. Az olaj- vagy gáztüzelésnél a tüzelés szabályozhatósága miatt nem jön létre hirtelen hőfelszabadulás, ezért lehet ezeknél a kazánoknál zárt tágulási tartály. Vannak olyan szilárdtüzelésű kazánok, melyeknél megoldható a jó szabályozhatóság, vagyis elkerülhető a hirtelen nagyfokú hő keletkezése. Ilyen például az automatikus adagolású pelletkazán, de vannak más hasonló kazánok is. Ezeknél egy esetleges áramkimaradásnál sem következik be a fűtővíz felforrása, mert azonnal megszűnik a tüzelőanyag betáplálása is, nemcsak a fűtővíz elszállítása áll le. A kis vízterű kazánoknál szoktak a kazán mellé beépíteni egy puffertartályt, megnövelve ezzel a rendszer vízmennyiségét. Ez normál üzemben segít a felforrás elkerülésében, de áramkimaradás esetén ugyanúgy bekövetkezhet a víz forrása. |
---|