VGF&HKL szaklap

Vegyes tüzelés biztonság nélkül

2015. június 4. | Ligeti László, épületgépész mérnök, víz-, gáz-, központifűtés-szerelő mester, energetikai szakértő |  2815 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vegyes tüzelés biztonság nélkül

Történetünk egy pécsi lakás központi fűtésének magánúton megrendelt felülvizsgálatáról szól. Ami érdekes, hogy az épületgépészek számára nyilvánvaló dolgok mennyire az újdonság erejével hatnak a felhasználókra. Nem ártana talán az iskolában a háztartástan tantárgyon belül néhány gépész vendégelőadót is hívni…

Az épület központi fűtésének vizsgálata a biztonságos és gazdaságos üzemeltetésére terjedt ki.

A vegyes tüzelésű kazánok biztosítására és szabályozására magyarországi és nemzetközi előírások és szabványok vonatkoznak, melyek a központi fűtési szakma alapvető követelményei (12/2013. III. 28. NGM, MSZ EN 13240:2001 és MSZ EN 14336:2005). Az elkészült rendszert át kell mosni, majd a nyomáspróba után a kivitelezést próbaüzemmel kell befejezni, melynek egyik fontos része a biztonsági elemek vizsgálata, kipróbálása.

A helyszínen elkészült központi fűtés több szempontból kifogásolható, és veszélyesnek is mondható volt a kazánbiztosítás hiánya miatt. Acéllemez kazánoknál még „megengedhető” a kazán visszatérő vezetékébe építhető termosztátos keverőszelep elhagyása, ugyanis ha nem engedjük a puffertartályt 40 °C alá hűlni, a pufferből érkező víz nem károsítja a kazánt. A szivattyú szakaszos üzemeltetése – a csőtermosztát 60 °C-ra állításával – is elkerülhető.

A biztonsági vezetékek minimum NA25 méretűek kell, hogy legyenek, és a kazántól a tágulási tartály felé egyenletes emelkedéssel (hurkok nélkül) kell azokat szerelni!

A puffertároló egyik előnye a kazán gazdaságos, jó hatásfokú (min. 60-70 °C-on), kormozás- és kátránymentes üzemeltetése (+10 °C esetén a hőigény kb. 2-4 kW, a megtermelt, de fel nem használt 30-33 kW fűtési energiát a pufferben tároljuk a felhasználásig).

Az előremenő vezetéket – a puffer felé – a biztonsági vezeték oldalából, majd a szivattyút függőleges vezetékbe tanácsos beépíteni, mivel a központi fűtés egyik „ellensége” a beszorult levegő! A levegő, de a felmelegített víz is igyekszik felfelé áramlani. A „töltő” szivattyú után célszerű csappantyút – nem rugós visz- szacsapó szelepet – beépíteni, a puffertároló visszakeringését megakadályozva.

A fűtési rendszer kialakítása adott esetben szívott rendszerű, melynek hátránya, hogy levegős lesz a rendszer.

A keringtető szivattyút az előremenő vezetékbe építjük, visszacsapó szeleppel, ami kis mértékben megakadályozza a gravitációs áramlást a szivattyú megállása esetén.

A puffertároló másik jelentős előnye a háromjáratú keverőszelep beépíthetősége, ami biztosítja a napi egyszeri, melegebb időben a kétnapi begyújtást. A háromjáratú szelep a visszatérő vezetékből annyit kever az előremenőbe, amennyit az épület belső hőmérséklete megkíván. (Például -10 °C külső hőmérsékletnél 70 °C, 0 °C-nál 50 °C, +10 °C-nál 30 °C az előremenő víz hőmérséklete radiátoros fűtésnél. Ezek az értékek tájékoztató jellegűek, az épületszerkezettől, a hőszigeteléstől, a radiátorok méretétől függő tényezők.)

A háromjáratú szelep lehet kézi, automatikus, külső hőmérséklettől függő szabályozó. Az ellenőrzéshez hőmérőt kell beépíteni, továbbá a jó közérzet és a gazdaságos üzem érdekében egy érzékenyebb (0,25 °C pontosságú) szobatermosztát beépítésével célszerű a szivattyút vezérelni.

A visszatérő vezetékbe a puffer elé fölösleges szűrő és iszapleválasztó beépítése, ugyanis a kivitelezés után a rendszert átmossuk. Mivel a rendszerbe egyenpotenciálú acél, vas szerelvények kerültek beépítésre, nem képződhet iszap, ha mégis keletkezne, az a puffer aljára kerül, amit az alsó ürítőn lehet kiengedni. Az iszapleválasztó és a szűrő csökkenti a szivattyú teljesítményét, ráadásul a műanyagházas szűrő veszélyes, mert magasabb hőfokon eláraszthatja a helyiséget.

A biztonság még fokozható a kazán előremenő és visszatérő vezetékébe épített biztonsági szeleppel (kazán-, vízteres cserépkályha-, kandallórobbanás, véletlen kizárás, kisméretű, helytelenül kivitelezett biztonsági vezeték, tágulási tartály befagyása stb.).

 

Idézet korábbi, Cséki István által jegyzett cikkünkből

A korábbi szilárdtüzelésű kazánok kis víztérfogata miatt egy esetleges túlfűtésnél hamar gőz képződött a fűtési rendszerben, s annak az elvezetése sürgős volt, nehogy robbanás legyen a képződött túlnyomás miatt. A túlnyomás gyors levezetésére tökéletesek voltak a nyitott tágulási tartályok. Egy biztonsági szelep nem képes olyan gyorsan elvezetni a túlnyomást, hogy ne legyen robbanás. A túlfűtés pedig amiatt jött létre, hogy jól megrakták a kazánt, s emiatt intenzív hőfejlődés volt. Az olaj- vagy gáztüzelésnél a tüzelés szabályozhatósága miatt nem jön létre hirtelen hőfelszabadulás, ezért lehet ezeknél a kazánoknál zárt tágulási tartály. Vannak olyan szilárdtüzelésű kazánok, melyeknél megoldható a jó szabályozhatóság, vagyis elkerülhető a hirtelen nagyfokú hő keletkezése. Ilyen például az automatikus adagolású pelletkazán, de vannak más hasonló kazánok is. Ezeknél egy esetleges áramkimaradásnál sem következik be a fűtővíz felforrása, mert azonnal megszűnik a tüzelőanyag betáplálása is, nemcsak a fűtővíz elszállítása áll le. A kis vízterű kazánoknál szoktak a kazán mellé beépíteni egy puffertartályt, megnövelve ezzel a rendszer vízmennyiségét. Ez normál üzemben segít a felforrás elkerülésében, de áramkimaradás esetén ugyanúgy bekövetkezhet a víz forrása.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem