VGF&HKL szaklap

Szabályozás

2015. június 4. | VGF&HKL online |  2347 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Szabályozás

A talán legnagyobb érdeklődést keltő kérdésünk az e-gépész.hu-n a következő volt: „Egy korrekt, igényesen kialakított (tervezett), de laikus tulajdonos által menedzselt családi ház esetében kinek a feladata a megfelelő vezérléstechnika, épületautomatika, illetve a hidraulikus be-szabályozás megoldása a tervezés, illetve kivitelezés időszakában?” Erre válaszoltak tervező, kereskedő és kivitelező kollégák.

M.Z.

Két részre bontanám:

Hidraulikai – folyadékrendszerek:
A hidraulikus beszabályozás a fűtés–hűtés– vízellátás kivitelezési témakörébe tartozik. Ha a vállalkozó nem tudja elvégezni, akkor megfelelő hozzáértéssel rendelkező alvállalkozót kell foglalkoztatnia.

A tervező feladata, hogy a terven a beszabályozás elvégzéséhez szükséges paraméterek fel legyenek tüntetve. Vitatottak ennek a beszabályozásnak a terven feltüntetett paraméterei, de ha a beszabályozási szerelvényekre valamilyen formában meg van adva a teljesítmény vagy a térfogatáram, akkor szerintem ki van elégítve az a szakember, aki profi beszabályozást tud elvégzi. A beszabályozáshoz sokat segíthetnek a szelepek előbeállítási értékei, de aki már többször végzett beszabályozást, annak ezen hiány nem okoz komolyabb gondot. Ha a tervező csak szelepbeállítási értéket ad meg, és nem Kv értéket, akkor szelepkiváltás esetén nehézkes az információt más szelepre átváltani. Tapasztalatom az, hogy kevés terven vannak meg az egzakt adatok a beszabályozásokhoz. De ha van is a terveken ilyen, akkor is csekély esély van rá, hogy valóban megtörténik a hidraulikai beszabályozás.

A mai világban a fordulatszám-szabályozott szivattyúk, ventilátorok beszabályozása is hozzátartozik ehhez a témakörhöz.

Hidraulika – légtechnika:
Hasonló a helyzet, mint a folyadékos rendszerek beszabályozásánál, de sokkal felkészültebb szakember kell a jó beszabályozáshoz. Itt is igaz, hogy a legtöbb terven nincs elégséges információ a beszabályozáshoz.

Vezérlés-szabályozás:
Ez egy külön történet. Ha egyszerű gyári elemekből összeépíthető a szabályozó rendszer, akkor szerintem el kell fogadni a gépészeti terv részeként. A határ valahol ott lehet, hogy egy hőszivattyú saját vezérlője, például Daikin, meg a hőleadók gyári vezérlése, például REHAU, Wavin, egy felületfűtés-hűtés esetében még kezelhető. Bonyolultabb rendszerhez eleve szaktervező kell, ami bizony családi házaknál is felmerülhet. A határt nehéz meghúzni, de az természetesen egyértelmű, hogy az igényeket, elvárásokat a gépésztervnek vagy adatszolgáltatásként, vagy tervmellékletként tartalmaznia kell.

A kivitelezés már igen nehéz téma. Ha klímás csapat a kivitelező, akkor tudja, miről van szó, ha klasszikus víz-, gáz-, fűtésszerelő, akkor fogalma sincs a vezérlésről. És itt jönnek a problémák. Millió-egy olyan ajánlatot láttam, ahol mindenre adott a szerelő ajánlatot – persze ő volt a legolcsóbb –, csak éppen ügyesen kihagyta a beszabályozásra, beüzemelésre, vezérlésre kiírt tételeket. Aztán amikor elkészült a „mű”, ment a nagy csodálkozás, hogy hát hogy is fog ez működni. Akkor megy a mutogatás, hogy kazánbeüzemelő, meg nem is adtam ajánlatot rá…

Fenti szösszenetem persze csak egy csipetje a dolognak, mert erről a témáról órákon keresztül lehetne írni. Például arról, hogy sok forgalmazó sincs tisztában a saját termékével, amikor a vezérlés kerül szóba.

L.S.

Családi ház és családi ház között is jelentős különbségek lehetnek az alkalmazott vezérlések összetettségének tekintetében. Mert ugye azt is érthetjük vezérlés alatt, ha egy instant szabályozóra (ECL Comfort, Albatros stb.) bízzuk az épületgépészeti rendszer vezérlését, szabályozását, de ez ettől még nem lesz épületfelügyelet. De hogy a konkrét kérdésre adandó válasznál maradjak, az adott építménykategóriánál is a hidraulikus beszabályozás tervezése épületgépész tervezői, a megvalósítás épületgépész kivitelezői feladat.

A vezérlés viszont a rendszer összetettségétől függően a tervezési fázisban villamosmérnöki (gyengeáram), újabban mechatronikai mérnöki feladat. A kivitelezés tervezett rendszertől függően lehet akár mérnöki, akár szakmunkásszintű feladat.

És persze az épületgépésznek és a vezérlés tervezőjének illene szoros együttműködésben elkészíteni a terveket. De ez áll a kivitelezésben résztvevőkre is! A gyakorlatot mindenki ismeri: az építtető jobb esetben megbíz egy kivitelezőt (ha nem maga egyezkedik minden szakmával), aki levezényli az építkezést, vagy saját, vagy alvállalkozói garnitúrával, akik számára nem megvalósítandó célként, hanem leküzdendő akadályként jelennek meg a tervezői elképzelések. Beszabályozás? Jegyzőkönyv?

M.G.
Kedves M.Z.!

Nem tudok egyetérteni azzal a megjegyzéseddel, hogy elegendő a terven megadni a teljesítményt vagy a térfogatáramot. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy ezekkel az értékekkel szabályozza be a rendszert, még áramlásmeny-nyiség-érzékelős szelepek esetén sem, mert ez olyan, mint a sorzuhany: az első ember beállítja magának a hőmérsékletet, jön a második ember, és már elállítódik, aztán a harmadik stb. Már 10 szelepnél sem könnyű, hát még több száznál vagy ezernél.

Az én véleményem szerint meg kell adni a betervezett szelep típusát, a teljesítményt, a térfogatáramot és legfontosabbként az előbeállítási értéket. (Bocsánat, de erről az jut eszembe, hogy Karak megkérdezte a kis Vukot, hogy mit kérsz enni: tyúkot, kacsát vagy libát, mire a kis Vuk azt válaszolta, hogy tyúkot, kacsát és libát.) Ha változtatnak a szelep típusán, és megkérik a tervezőt, hogy adja meg az új előbeállítási értékeket, akkor a WinWatt-tal ez nem okoz problémát, feltéve, ha előzetesen bevitte a hálózatot a programba. Én nem csak vizet prédikálok, hanem amióta 1993-ban megvettem a Baumann-programot, a legkisebb családi ház tervén is megadtuk a fent leírt értékeket. Azt szoktam mondani, hogy a hidraulikai tervezésnél nem elegendő az Á-tól Z-ig mondás, ott szükség van A-tól Zs-ig megoldani. Az más kérdés, hogy ha nem tájékoztatják a tervezőt a szeleptípus változtatásáról, akkor a felelősség már máshol van.

M.Z.

Kedves M.G.! Természetesen igazad van. Az előbeállítási értékeket meg kell adni. Utánanéztem az elmúlt fél évben kiadott terveinknek, és azt látom, hogy 80%-ban megadtuk, de valóban volt, hogy lemaradt. Viszont természetesen szó nélkül megadjuk, ha lemaradt és kérik.

A magam részéről egy 1997-ben összeállított excel számítást használok, aminek a múltja még az első munkahelyemről származó számítási alapokra épült, de többször ellenőriztük a Winwatt-tal, és nincs értékelhető eltérés.

A 2000-es évek elején még olyat hallottam, hogy a kiszámított térfogatáram-mennyiséghez számítsuk ki az 5 kPa ellenálláshoz tartozó szelepállást, és az is megfelel előbeállításnak. Nos, ezen már igencsak túl vagyunk, amikor először szabályoztam be egy telephely távvezetékrendszerét, korrektül előre kiszámolt előbeállítási értékekkel, senki se hitte, hogy jók ezek a beállítási értékek. A mérés viszont számomra is azt a döbbenetes eredményt hozta, hogy +-10%-on belül voltunk az eredményekkel, amit magam se akartam elhinni.

Gyakori igény, hogy érintőképernyős kijelzőn keresztül a rendszer bizonyos paramétereit látni, kezelni akarja a tulajdonos.

Sz.P.
Kedves Szerkesztőség, Kollégák!

Milyen nagyszerű téma. Érintettséget jelezve hozzászólnék. Az a tapasztalatom, hogy az utóbbi időben egyre inkább jellemző, hogy az építtetők egy része saját maga is utánanéz, szinte hobbijaként kezeli a saját maga által finanszírozott építkezés műszaki részleteit. Sok olyan megkeresésünk van, főleg a magasabb szintű, összetettebb gépészeti és villamos rendszerek esetében, ahol a tulajdonos az interneten, fórumokon szerzett ismeretei alapján konkrét elvárásaival, készülék/gyártó preferenciáival áll elénk.

Az épületeink és az azokban alkalmazott berendezések drasztikusan változtak meg az elmúlt 10 évben. Ezek a változások a tervezők felé nagy kihívásokat állítottak. Ma már nem elég, ha egy gépészeti terven az automatika 1 db doboz, ami „impulzusvezetékekkel” van összekötve a rendszer érzékelőivel, beavatkozóival, hőelőállító berendezéseivel, mert az úgy nem fog működni. Különösen igaz ez akkor, ha a betervezett készülékek egy része saját gyári szabályozójával jön, és a hiányzó funkciókat „húzzuk bele” az előbb említett dobozba.

Napjaink épületautomatika egységei beszivárogtak a lakószobákba. Ha egy helyiségben padló/mennyezet/fal/szegély fűtés-hűtés + fan-coil kerül elhelyezésre, nem mindenki fogadja el a 3-4 db termosztátot a falon. Gyakori igény, hogy érintőképernyős kijelzőn keresztül a rendszer bizonyos paramétereit látni, kezelni akarja a tulajdonos. Több megoldás is van. Az egyik, hogy a gépésztervező egyeztet egy automatikás csapattal, aki(k) a várt munka vagy pénz ellenében működő rendszert adnak a gépészeti és felhasználói igények kielégítésére – vagy külön automatikatervezőt kell megbízni. Avagy olyan gépészetet kell tervezni, ami a sztenderd megoldások szerint épül fel.

M.G.
Kedves M.Z.!

Nem kevés meglévő iroda- és lakóépület utólagos hidraulikai méretezését és beszabályozását vállaltam el kb. 20 év alatt. Az első TA beszabályozást a dobogókői BM üdülőben az odahívott osztrák kollégák végezték el, és nagy dicséretként könyveltem el, amikor azt mondták, hogy tulajdonképpen nem kellett szabályozni, hanem csak ellenőrizni.

Én azon csodálkozom, hogy hidraulikai méretezés és beszabályozás nélkül (ezek aránya becsülve nem lehet több 30%-nál, de lehet, hogy túloztam) az üzemeltetés során miért nem jönnek elő komoly problémák?

Ma már kiváló méretező programok, hidraulikai beszabályozó szerelvények (ezek közül is kiemelve a nyomáskülönbség-szabályozókat) és számítógépes beszabályozási megoldások állnak rendelkezésre, „csak” akarat kell ezek megfelelő alkalmazására, illetve ezt az akaratot segíthetné, ha a beruházó ezeket megkövetelné.

2000-ben a fiam diplomatervének témája az volt, hogy egy 10 szintes, 10 lépcsőházas panelos épület hidraulikai méretezését kellett elvégezni 3-féle módon – minden radiátorszelep teljesen nyitva; minden radiátorszelep teljesen nyitva, hidraulikai beszabályozás csak strangszabályozó szelepekkel; minden strang és radiátorszelep beszabályozva –, és össze kellett hasonlítania a hő- és villamosenergia-felhasználásokat. Döbbenetes eredmények adódtak.

B.G.
Tisztelt Uraim!

Igen fontos kérdéseket feszegetnek, véleményem szerint a mai kivitelezéseknél kiemelten fontos a téma, de tapasztalatom szerint sajnos elsiklik fölötte a szakma nagy része. Ennek több oka van, de egyik oka az is, hogy a szakmát valóban minőségi színvonalon művelők száma igen alacsony. A többség sajnos csak üzleti tevékenységként gyakorolja, és teljes mértékben hiányzik a szakmai igényesség, tisztesség és a mérnöki etika (mert ugye, ilyen tárgy is van/volt a felsőoktatásban).

Az egyik fő megoldás a szakmán belüli kommunikáció, ami hiányos, vagy nincs. Soha nem épülhetnek olyan épületek, amelyek (energia)hatékonyak, jól működők, lakhatók, és hosszútávon is biztosítják ezeket a tulajdonságokat, ha nem ülnek egy asztalhoz a résztvevők (beruházó/tulajdonostól indulva a szakági tervezők, építészek, gépész- és épületautomatika-mérnökök, kivitelezők). El kell érni, hogy a döntési szempontokból az első három ne az ár legyen, főleg akkor, ha ez az épület hosszú távú költségeit határozza meg az élettartamára!

A generálkivitelezői üzleti modell a jövőre nézve életképtelen (egy szerződés, egy áron elnyert munka, majd onnan csak a profit számít, és a minőség alja, mert ahogy önök is írják, uraim, a terven csak egy doboz szerepel, például beleírva, hogy épületautomatika vagy -felügyelet, vagy bármi.) Nem lesz így jó…

K.Z.

A kérdés eléggé bonyolult. A piacorientált világunkban minden piaci szereplő csak a saját termékeiben gondolkodik (profit!), és az, hogy hogyan lesz ezekből a beszállított eszközökből egy egységes rendszer, már kevésbé fontos… Sajnos. Itt kellene képbe kerülnie az automatika-tervezőknek és az automatikás cégeknek. A felhasználói igények változtak mára: a felhasználók nem érik be egy halom „kütyüvel” – egy egységes és működő rendszert akarnak (gépészet + világítás + redőny + öntözés stb.).

Az építész általában megkérdi a felhasználót: „Hogyan akarnak élni az épületben?” Vajon a gépész- és az automatika-tervező (már ha van) szintén?

Sz.P.

Nem meglepő módon, a gépész és villamos-automatikás kollégák más oldalról közelítik a témát. Nyilvánvaló okok miatt: ki mihez ért.

Ami biztos, a beszabályozott hidraulika nélkül az automatika sem fogja tudni tökéletesen ellátni a feladatát. Sokszor kapjuk meg: rossz a termosztát, mert hideg (meleg) van, leng a szabályozás (!!), pedig a probléma gépészeti/hidraulikai eredetű. Ilyenkor egy rendszerellenőrzés segíthet, és ebben az automatika nagy segítség lehet. Egy egyszerű trend futtatásával, a vonatkozó értékek áttekintésével beazonosítható a hiba helye.

M.Z.

Az üzleti eredménynek és a szakszerű munkának normális helyen összefüggésben kellene lenni, azaz nem szabadna, hogy ellentmondás legyen a kettő között. Végül is mindannyian pénzért tesszük a dolgunkat, és nem szerelemből tervezünk. A legnagyobb probléma, hogy egyszerűen nem akarják a megrendelők megfizetni az automatikatervezést, gépészeti részen pedig a többségünk nem elég felkészült.

A teljes tervezési struktúra is úgy épül fel, hogy van az építész, statikus, gépész, elektromos, és vége. Pedig egy korrekt automatikatervezés és a klasszikus erősáramú tervezés az két különböző dolog.

Nagy projektnél persze van automatika, de ott is folyamatosan harcolni kell a kellően intelligens rendszerekért, mert ha szorul a költségvetés, akkor az épületfelügyelet az első, amit lehúznak. Persze üzemeltetéskor már fogják a fejüket, hogy minden megy látszólag magától, csak semmit sem tudnak kézben tartani, és nagy a fogyasztás. Pedig az épületfelügyelet szabályozáson felüli legnagyobb előnye, hogy az épület üzemvitelét, energetikai rendszerét figyelemmel lehet kísérni, a tényleges üzemi igényekhez lehet igazítani a gépészeti rendszerek kapacitását, valamint az egész épület energetikailag „átvilágíthatóvá” válik. Nincs ugyanis az a szabályozó rendszer, amire elsőre az épülethez igazodó szoftvert lehetne telepíteni, ráadásul az igények is folyamatosan változhatnak. Megjegyzem, a „kapcsológyártók” vezérlési megoldásai – roló, világítás, locsolás – nem igazán illeszkednek az épületgépészeti szabályozáshoz, mert nem elég intelligensek.

Azt hiszem, már túllőttem a családi ház kategórián.

A berendezésgyártók jellemzően nagyon is okos vezérléssel látják el a saját berendezéseiket (kazánok, lakásszellőzők, hőszivattyús, felületfűtés-hűtési, napkollektoros rendszerek). Ezeknél általában lehet elfogadható kapcsolatot találni az egyes rendszerek között. Viszonylag egyszerű egy hőszivattyú és a felülethűtés-fűtés közötti kapcsolat, emellett megfelelően tud üzemelni a lakásszellőzés is.

A beszabályozott hidraulika nélkül az automatika sem fogja tudni tökéletesen ellátni a feladatát.

V.R.

Tisztelt Kollégák! A fenti véleményekből is jól látható, hogy a hidraulikai anomáliák – melyek gyakran adatszolgáltatási/beszabályozási hiányosságokra vezethetők vissza – igen gyakori okai a rosszul működő, szabályozhatatlan rendszereknek. Bizonyára ezzel is összefügg, hogy a komolyabb automatikagyártó cégeknél egyre szélesebb választékban érhetők el a kombi szelepek. Ezek a termékek az alapvető szabályozási funkciójuk mellett a nyomásváltozásokból adódó problémákat is hatékonyan képesek kezelni. A fenti 10 szintes, 10 lépcsőházas panelház (M.G.) esetében például kombi radiátorszelepeket kellene használni. A tervezőnek a legegyszerűbb és leggyorsabb tervezést kínálja: általában van 5-6-féle tipikus radiátor az egész rendszeren, úgymint a konyhákban „A” típus, a fürdőkben „B” típus stb. Ezekhez a tervező meghatározza a szükséges térfogatáramot (5-6 számítás, nem kell csővezetékterv stb.), megadja a kiválasztott radiátorszelep-típust és előbeállítást, és kész. A kivitelező felszereli a szelepeket a megadott előbeállítással, biztosítja a rendszer legtávolabbi pontján is az előírt minimális nyomáskülönbséget (ami szükséges a kombi szelep működéséhez), és kész a hidraulikai beszabályozás. Nem kell beszabályozási terv (idő és pénz), és nem kell külön beszabályozási procedúra sem… Célszerű volna minél több helyen alkalmazni az ilyen szerelvényeket – ha már egyszer kifejlesztették azokat. Szerencsére azért van már rá jó néhány precedens – például Kaposváron épp most készül el egy ilyen panelház, 2000 db ilyen szeleppel.

Először a hidraulikai problémákat kell kizárni, aztán jöhet a kérdés a megrendelő felé, hogy hogyan is szeretné működtetni a rendszert (egyedi helyiségszabályozás, távfelügyelet stb.).

Sz.P.
Kedves M.Z.!

A hőszivattyúkkal való kapcsolat említésével nagyon érdekes pontot hoztál fel. Saját tapasztalatom az, hogy a legtöbb probléma pont itt kezdődik, mert a hőszivattyúk jelentős része nem alkalmas arra, hogy kívülről fogadja a helyiségek szabályozói felől érkező parancsot/igényt. Megszámolni sem tudom, hányszor volt azzal problémánk, hogy a hőszivattyú saját külsőhőmérséklet-érzékelője és egy beállított algoritmus alapján váltott át, de az aktuális állapotát már nem tudta kifelé jelezni. Családi házakban jellemzők a 2-csöves alkalmazások, ahol nagyon nem mindegy, nyitom vagy zárom a szelepet. Vannak a jó megoldások, ahol egy kommunikációs kártya megoldaná a problémát, de azt ugye nem vették meg, már nem is akarják…

B.G.

Kedves Sz.P., egyetérek, itt van elásva a kutya. A különféle gyártók egy rendszerbe való integrálásával nem egyedül a kommunikáció a probléma, ráadásul hiába próbálkoznak a különféle egységek összehozásával, az soha nem lesz megfelelő. További probléma például a garancia, üzemeltetési gondok és még sorolhatnám. Hány családi ház elfuserált (és milliós) rendszerét láttuk már úgy, hogy a tisztelt kivitelező tervek nélkül telerakta a házat a „legdrágább” gyártók berendezéseivel (a végfelhasználó pedig csak bólogatott a sok nagy név hallatán), aztán átadás után a kivitelező „eltűnt”, a garanciális időszakban pedig mindenki egymásra mutogatott (jó magyar szokás szerint)? A rendszer pedig egy kalap uborkát sem ért, mert minden eszköz önálló életet élt, hatékonyságról pedig ezen a napon már nem is kell beszélni.

A korrekt épületgépészeti rendszerek akkor lesznek jól szabályozottak, hatékonyak, auditálhatók (!), átláthatók, megbízhatók, „környezettudatosak” stb., ha azt egy automatika-rendszer alá vonják. A mai összetett rendszerek és az EN15232 világában már nem élhet tovább az a régi nézet, ami az ország gázhálózatának kiépítésekor, az olcsó gázzal igaz volt: minden házba egy 24 kW-os kazán és 5 radiátor kell. Fel kell fognia minden résztvevőnek, hogy a kazán vagy hőszivattyú, vagy egyéb hőtermelő „csak” egy perifériája a rendszernek, nem pedig a közepe, nem ezen elemek köré kell építeni az intelligens megoldást, hanem szisztematikus és átlátható, igény szerinti tervezést kell végrehajtani.

M.S.

Kedvencem a terven lévő négyzet, ráírva, hogy szabályozó, és az összes holmitól egy elegáns vonalhalmaz mutat ide. Amiről nem készül terv, vagy a kivitelezőnek fogalma sincs róla, hogy mit csinál, az a dolog reménytelen. Ha a kivitelező, vagy ami gyakran előfordul (szégyen), a felhasználó egyszerű rendszereknél összeválogatja a gyártók által javasolt komplett rendszert, az általában működik.

Nyilvánvalóan, ha az olcsósítás bejátszik, akkor csak 9 darab csőtermosztát, 13 darab 300 forintos radiátorszelep marad. Tény, hogy drága rendszereknél a megrendelő van már általában annyira intelligens, hogy nem ad ki pénzt gányolásra, és ez a megoldás. A megrendelői igények a piac szabályozásával a dolgot a helyére fogják tenni. Persze amíg van sz*r, addig lesz veréb is. Ahogy vannak jól menő szülészek, sebészek, úgy lesznek jól menő épületgépészek is. Ennyi.

M.P.

Kedves Sz.P.! Bizonyára sokféle hőszivattyúval találkozol. A magam részéről leszűkítettem a kört 4-6 gyártóra, akiknek bírom követni a fejlesztéseit és a vezérlési lehetőségeit, valamint – ez is nagyon fontos – megfelelő műszaki háttérrel rendelkező magyarországi képviseletük van. A lehetőségek elképesztő sebességgel változnak, valóban, korábban voltak hőszivattyú belső vezérlési problémák, de a számomra elfogadható gyártóknál ez már nem téma.

Sz.P.

Kedves M.Z.! Nem a hőszivattyúk belső vezérlésére gondoltam, hanem arra, ahogyan kívülről kezelhetők. Hogy belül minden működik, az az alap, azt hiszem. De hogy hogyan kapcsolódik (kapcsolódhat) más rendszerekhez, azok vezérlőihez, amelyek a napkollektor, kazán, felületfűtési/hűtési körök, fan-coilok, medence, vízteres kandalló szabályozását látják el, ott válik el a megoldás a barkácsolástól.

Visszakanyarodnék az elejére. Ezeket a feladatokat csak olyan szakértő tudja tervezni, aki érti az összes készülék/rendszer működését. Tudom, hogy vannak ilyen emberek.

B.

Vannak. Csak nem akarnak családi házakkal bajlódni.

Sz.P.

Kedves B.! Megértem. Bevétel/munka hányadosában a beépített négyzetméter emelkedése talán nem lineáris, de határozott javulást mutat. Most akkor mi legyen?

M.Z.

Valóban. Egy családi házra fordított tervezési idővel elosztom a hozzá tartozó bevételt, akkor 1/3-1/5 óradíj jön ki egy 10 000 m2-es épülethez képest. Szóval, ha valaki meg van szórva 10 000 m2-es épületekkel, akkor az csak hobbiból vagy muszájból (mert a megrendelő sógorának kell, vagy valami hasonló) fog családi házat tervezni.

A családi háztervezések 90%-át elbukjuk az ár miatt. Korrekt tervezést szinte csak ott lehet megvalósítani, ahol a kivitelezés és a tervezés egy kézben van, és a kivitelező felkészült arra, hogy mit csináljon. De sajnos a kivitelezőknek csak egy nagyon-nagyon kis százaléka képes erre.

C.Gy.

A hozzászólásokból arra következtetek, hogy a családi házak épületgépészete szabályozási (automatizálási) szempontból lehetne jobb is. Emiatt a komfort és az energiahatékonyság tekintetében a valóság rosszabb, mint amit a piacon beszerezhető termékek nyújtani tudnának. A megrendelő tájékozatlan, a kivitelező képzetlen, a tervező pedig a munkaráfordítást a díjazáshoz arányosítja.

Elsősorban a megrendelő érdeke sérül, de ő ezt nem is igazán érzi. Ha tisztában is lenne vele, nem valószínű, hogy nekilát böngészni a szakirodalmat. Van esély a változásra?

B.

Egyet kell látni világosan. Sok jó szakember van Magyarországon, akik általánosságban épületautomatikai cégekben tömörülnek/dolgoznak. Ott pedig kőkeményen a profitról szól az élet, még ha a kihívás szépsége kecsegtető is lenne. Tehát a tisztelt háztulajdonos vagy „belekényszeríti” magát egy egyenmegoldásba, értem ezalatt a direkt családi házakra gyártott kütyüket, vagy rávesz egy automatikás céget (ha talál), és építtet magának egy klasszikus épületfelügyeleti rendszert. Az előbbi előnye az ár, hátránya a kötöttség, az utóbbi pedig vice versa.

Mi például évente-kétévente vállalunk ilyen projektet, aztán mindig rájövünk, hogy nem szabad ilyennel foglalkozni, mert a ráfordított energia körülbelül egyenlő egy 5-10-szeres volumenű irodaház kivitelezésével. Tudom, hogy rosszul hangzik, de sajnos ez van. Megoldás lehet esetleg a jelenleg még kompakt eszközök szabadon skálázhatóvá tétele, amely örömül szolgálhatna a megrendelőnek, egy jó képességű kivitelezőn keresztül. Persze ehhez nem lenne rossz egy dedikáltan lakókörnyezetre szakosodott cég. De vajon az életképes lenne-e a mai ingatlanviszonyok között? Ezt jelenleg patthelyzetnek mondanám.

M.Z.

Azt látom, hogy tőlünk nyugatra, ahol több a pénz, ott is a gyártók kompakt szabályozási rendszerei hódítanak, és nem az épületfelügyelet. Ott még drágább a mérnök, mert bizony a szolgáltatások árában meg kell fizetni a tízszeres bért, 35-40 órás munkahéttel! Ezért a gyártók igyekeznek minél kompaktabb rendszereket kialakítani, amit egy intelligens kivitelező is be tud üzemelni a tulaj szája íze szerint.

A klasszikus épületfelügyelet szerintem családi házra nagyvonalú túlzás.

Sz.P.

A műszaki oldalt nézve, és most nem reklámcélzattal mondom, valóban léteznek olyan szabályozók, amelyekhez nem kell programot írni, akár kezelőterminálról is konfigurálhatók, létezik hozzájuk webszerver, amin keresztül, ha a felhasználó akarja, lehet minden szobájában érintőképernyős kezelője (nem kötelező), és akár távolról is „eléri” a házát. Ezek a rendszerek önálló megoldást adnak a helyiségtől a gépházig minden funkcióra. Úgy lettek kitalálva, hogy ne kelljen a drága mérnökórát beletenni, így kicsit drágábbak, mintha valaki mondjuk valamilyen mikrokontrollerrel akarna automatizálni. Viszont a bennük levő funkcióblokkokban 15-20 év fejlesztőmunkája van, tehát biztosan működik.

Azt kell elfogadni, hogy ha egy házba többféle hőelőállítót, hőleadót építünk be, ezeket működtetni kell valahogy, különben nem fognak funkcionálni. Bizonyára minden a szakmában dolgozó meg tudja erősíteni, hogy a mai épületek gépészete/villamos installációja nagyobb értéket, részarányt képvisel a házban, mint 15-20 éve. Az automatika, mindegy, hogy hova soroljuk, szintén többe fog kerülni. A gond ott lehet, hogy sokszor ez csak akkor derül ki, ha már elment a pénz másra.

Nem tudom felejteni azt a díjnyertes családi szép-házat, ahol a falon egy mechanikus termosztát jelentette az automatikát. Az épületnek volt építésze, belsőépítésze, gépész és villamos tervezője is. Ez mégis kimaradt.

B.

Na, hát pont erről van szó. Hiányzik a kultúra. Épp ezért jó beszélni róla (erről is), mert mire nyugdíjba megyünk, talán ha tyúklépéssel is, de ez a szakma is előrébb megy. Az előtted szólóhoz pedig annyit, hogy a családi házak mondjuk 95%-ában valóban fölösleges az épületfelügyelet. De ott a felső tízezer, a maradék, mondjuk 2-5%, ahol általában elgurul a gyógyszer, aztán győzze az ember automatizálni a túllihegett gépészetet. Itt már van létjogosultsága a felügyeletnek, de amint korábban említettem, sajnos nem rentábilis az ügy.

M.Z.

Hát én a felső tízezer – ami nálunk inkább felső ezer – családi házait nem sorolom a családi ház kategóriába. Az a 2000 m2-es „családi ház”, amiben 8x16 m-es medence is van, nem tarozik ide. Oda valóban elmegy a legmagasabb színvonalú épületfelügyelet is. És ha valaki képes egy ekkora házat építeni magának, az bizony fizesse is meg rendesen a tervezést. Szerintem a családi ház 500 m2-nél kisebb – ez persze önkényes megállapítás.

Sz.P.

Kedves B.! Még hogy az automatika felesleges a családi házak 95%-ában????? Miiiiiiiiii? Majdnem csúnyát mondtam!

Vegyünk egy átlagos magyar családi házat, ami a '60-as, '70-es években épült „kádárkocka”, szigetelés nélkül, részben felújított ablakokkal, ÉTI C24 kazánnal, radiátorokkal, kéziszelepekkel, vagy 15 éves, tönkrement termofejjel, jó esetben MMG mechanikus ter- mosztáttal, a nappaliban (előszobában). Mi lesz a leggyorsabban megtérülő energetikai beruházás? A mechanikus cseréje digitális, időprogramos termosztátra már a következő hónapban megtérül. Kisebb hiszterézis, pontosabb szabályozás, csak akkor fűtök, ha kell. Az eredeti állapothoz képest akár 10-15%-megtakarítás is lehet. Ha továbbmegyünk, és egyedi helyiségszabályozást használunk minden helyiségben, úgy, hogy a kazán csak akkor menjen, ha bárhol kell fűteni (egyedi időprogram, alapjel), a megtakarítás akár 20-30%-is lehet. A szabvány neve: EN 15232. Saját tapasztalataimmal megerősítem, működik!

A megtérülés a tetemes (sic) 150-250 ezer Ft-os beruházási összeg mellett is max. 2-4 év. Na ezt mutassa be valaki ablakcsere-szigetelés viszonylatában!

(folytatjuk)


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem