Fűtéstechnika

Távfűtés hőszivattyúval

2026/1-2. lapszám | Kováts Péter |

A hagyományos fosszilis alapú távfűtési rendszerek modernizálása nélkülözhetetlen része a klímavédelemnek és az energiahatékonyság javításának. A nagyméretű hőszivattyúk beépítése nem csupán kiegészítő hőforrás, hanem a távhő jövőjének kulcsa: olyan technológiai áttörést jelent, amely lehetővé teszi a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hőforrások széleskörű hasznosítását városi léptékben.

Az európai energia- és klímapolitika prioritásai a fosszilis tüzelőanyagokról való leválást, energiahatékonyság-növelést és a hőszivattyúk elterjedését helyezik előtérbe, hiszen ezek a rendszerek 3–8-szor több hőt tudnak szolgáltatni az elfogyasztott villamos energiához képest, szemben a hagyományos kazánokkal vagy akár kondenzációs rendszerekkel. Az ipari nagyságrendű hőszivattyúk a távfűtési hálózatokban egyszerre több cél eléréséhez kínálnak lehetőséget. Ilyen például

• a meglévő hálózatok dekarbonizálása,
• a megújuló energia integrálása (pl. folyóvíz, szennyvíz, felszíni vizek),
• a szezonális és napi tárolási stratégiák támogatása.

A nagy teljesítményű hőszivattyúk segítségével rengeteg, a városok közelében rendelkezésre álló „alacsony potenciálú” hőt lehet hasznosítani, például szennyvízből vagy ipari forrásokból, amelyek akár távfűtési célokra is felhasználhatók.

Hatásfok és alkalmazhatóság

A nagy teljesítményű, távfűtési célra alkalmazott hőszivattyúk energetikai megítélésének alapja a pillanatnyi COP és a szezonális hatásfokot leíró SCOP érték. Míg az épületgépészeti gyakorlatban elterjedt lakossági levegő-víz hőszivattyúk esetében a 3–4 közötti SCOP tekinthető jónak, addig ipari és távfűtési alkalmazásoknál – megfelelő hőforrás és alacsony hőlépcső mellett – 4–6 közötti, kedvező esetben akár 7 feletti szezonális teljesítménytényezők is elérhetők.

hőszivattyútávhő

---