Vízellátás

Amikor „megromlik” a meleg víz

A bojlerbűz oka és megszüntetése titánanóddal

2026/3. lapszám | Kováts Péter |  919 |

A bojlerekben termelt használati meleg víz kellemetlen, kénes szaga tipikusan olyan jelenség, amelyre a felhasználó azonnal felfigyel, a kiváltó ok azonban gyakran még a szakemberek számára sem ismert. A probléma különösen gyakran jelentkezik hagyományos, magnéziumanóddal védett bojlerek esetében – bizonyos vízösszetétel mellett. A jelenség hátterében nem gyártási hiba vagy higiéniai hiányosság áll, hanem jól leírható elektrokémiai és mikrobiológiai folyamatok. Tartós megoldást a magnéziumanód titánalapú, aktív anódra történő cseréje.

A használati meleg víz szagával kapcsolatos probléma szinte kivétel nélkül úgy jelenik meg, hogy a hidegvízoldalon semmilyen rendellenesség nem tapasztalható. A bejövő víz hidegen tiszta és szagtalan, míg a bojlerből kiengedett meleg víz már az első másodpercekben jellegzetes, záptojásra emlékeztető bűzt áraszt. A felhasználó ebből gyakran arra a következtetésre jut, hogy a berendezése okozza a jelenséget, például lerakódás vagy korrózió miatt. Ez persze előfordulhat, de a melegítés nem létrehozza, csupán felerősíti a jelenséget. A hőmérséklet-emelkedés csökkenti a víz gázoldó képességét, így az illékony vegyületek könnyebben kiválnak belőle, másrészt felgyorsítja azokat a kémiai és biológiai folyamatokat, amelyek a rossz szagért felelős anyagokat termelik. A bojler tehát nem okozója, hanem katalizátora a problémának.

hmv-előállítás

---