A guadalajarai gázrobbanás
2008/9. lapszám | VGF&HKL online | 5687 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A robbanás Guadalajara (Mexikó) egyik legsűrűbben lakott negyedében történt 1992. április 22-én. Húsz épülettömb sérült meg, a becslések szerint mintegy 300 halott és 1120 sérült a tragédia egyenlege. A balesetet a csatornarendszerben felgyülemlett gáz berobbanása okozta, aminek következtében nyolc kilométernyi utca és négy keresztutca robbant fel a szegények lakta Reforma negyedben, ahol az épületek túlnyomó része eleve veszélyes állapotban volt. A hatóságok nem tettek semmilyen megelőző intézkedést, még akkor sem, amikor már tisztában voltak a helyzet súlyosságával
>
A tragédiát egy sor robbanás okozta, amelyek a város csatornarendszerében történtek. A későbbi vizsgálatok nem „technológiai balesetnek” tartják a történteket, hanem emberi mulasztásból bekövetkező katasztrófának, vagyis olyan hibának, amelyet emberi vétség és figyelmetlenség okozott. Az 1985-ös Mexikóváros-beli a Richter-skála szerinti 8.1-es erősségű földrengés után a helyiek nagy hangsúlyt fektettek mentőalakulatok kiképzésére és fenntartására. Ennek köszönhetően a jelen írásban tárgyalt 1992-es robbanás után a mentés viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen zajlott.
A robbanás előtt három nappal a helyiek a csatornából jövő erős gázszagra panaszkodtak. A riasztásra kiérkező tűzoltóságnak a helyi asszonyok megerősítették, hogy még a fürdőszobai lefolyóban is érezni a gázszivárgást. A tűzoltók és a mexikói olajvállalat szakemberei is észlelték a veszélyes párolgást, műszereikkel magas robbanékonysági szintet állapítottak meg. Mintát vettek a csatorna vizéből, amelyben utólag oldott hexánt találtak. Tizenkét órával a baleset előtt a környék lakói már féltek egy bekövetkező robbanástól. A Vöröskereszt több embert kezelt gáz belélegzése miatt, köztük egy rendőrt, egy tűzoltót és a mexikói olajvállalat dolgozóját. A robbanás napján egy lap reggeli kiadásában hívta fel a figyelmet a veszélyre. A polgármester nem tartotta szükségesnek az érintett területen élők evakuálását. A tragédia következtében a választók leváltották a városvezetést.
A robbanások egymást követték. A későbbi vizsgálati eredmények kimutatták, hogy mik okozták (okozhatták) a tragédiát. Az új vízcsöveket - amelyek anyaga cinkkel borított réz – a helyi közlekedési felújítások miatt korábban áthelyezték egy acélcső közelébe, amely egy benzinkúthoz tartozott. A talaj nedvességének hatására a fémek elektrolitikus reakcióba léptek egymással, ami végül az acélcső korróziójához vezetett. A gázt szállító acélcsövön keletkezett lyukon keresztül a benzin kiszökött a felszín közelébe, a városi csőhálózatba, és ez okozhatta a robbanást.
Voltak emberek, akik azt gondolták, hogy egy olivaolajat előállító cég öntött hexánt a lefolyóba. Ezt a verziót később kizárták, mivel szakértők megállapították, hogy több tonna hexánra lett volna szükség egy hasonló robbanáshoz, és a társaság területén lévő tartály tele volt a robbanások után is. Ez azt olivaolajat előállító üzemet a baleset előtti napon a tulajdonos maga zárta be, a helyi hatóságok pedig kinyitották a csatorna búvónyílásait, hogy a gázszag elszivároghasson a szabad levegőbe, illetve vízzel mosták át a rendszert, hogy a hexán eltűnjön a csatornarendszerből a folyóba. Az intézkedések után április 22-én hajnali 3 órára jóval alacsonyabb robbanékonysági szintet állapítottak meg műszereikkel a hatóságok, így úgy gondolták, megoldották a problémát, a tűzoltók pedig hazamentek aludni. Azonban reggel 9-re a szint újból jelentősen megnőtt, az aggódó embereket a hatóságok próbálták megnyugtatni. A robbanássorozat 10-kor kezdődött.
Egy közeli olajfinomító üzem területén is tároltak hexánt, de a mexikói olajvállalat tagadta, hogy onnan került volna az anyag a csatornarendszerbe. A tragédia után az újságírói híradások szerint „lyukkereső mulatságokat” szerveztek a helyiek, akik biztos voltak abban, hogy az olajtársaság egyik csövének kilyukadása vezetett a baleset kialakulásához. Az olajvállalat végül maga jelentette be, hogy találtak egy lyukat, amely szerintük a gázrobbanások következtében keletkezett, és nem fordítva. Nemzetközi szakértők megállapították, hogy irdatlan mennyiségű benzin szivárgott ki, becslések szerint a környéken a talaj egy méter vastagon volt átitatva az üzemanyaggal. Szövetségi bizottság érkezett a helyszínre, azonban a területre való belépést megtagadták tőlük. Az olajvállalat dolgozói utólag bevallották: munkáltató cégük megtiltotta, hogy beszéljenek a történtekről.
Ennek ellenére számtalan kérdés merült fel és maradt máig megválaszolatlan. Például hogy éjszakára miért csökkent le a robbanékonysági szint? Ezt a szakértők az éjszakai hideggel magyarázták, mivel olyankor inkább a folyékony állapotban van a benzin, így fogott ki a gőzt érzékelő berendezéseken. Egy másik magyarázat szerint a helyi vasút építése miatt könyökökkel elterelt csövekben rekedt meg a gáz.
Egy másik magyarázat szerint az olajvállalat dolgozói lopták az olajat, és amikor megtudták, hogy a vezetőség kivizsgálást indít attól való félelmükben, hogy lopáson kapják őket, az olajat a csatornába vezették.
Két fém összedörzsölődése okozhat szikrát, de máig nem tudni, hogy pontosan mitől gyulladhatott meg a benzingőz. Olyan találgatások is voltak, amelyek szerint egy eldobott cigarettacsikk lobbantotta be a gázt. Voltak elfogatások, mert sokakat vádoltak azzal, hogy tudnak valamit detonáció okával kapcsolatban, csak elhallgatják. Utóbb mindenkit felmentettek, és már egyetlen ember sincs börtönben a baleset miatt.
A történteket a nemzetközi szakirodalom a csernobili katasztrófához hasonlítja. Számtalan tanulmány elemezte a robbanást követő mentési munkálatokat, elemezte a helyi szolgáltató, a hatóságok és a városvezetés által elkövetett hibákat.
A robbanásra ma már csak egy modern épületekkel teli zóna emlékeztet.
TB
