Az égéstermék-elvezetés aktuális problémái
2000/12. lapszám | Regőczi István | 13 508 |
Figylem! Ez a cikk 26 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az utóbbi hónapokban az érdekeltek között vita alakult ki az égéstermék-elvezetés néhány kérdése körül. A vita tárgya többek között az volt, hogy a 39/1997. (XII.19.) KTM-IKIM sz. rendelet alapján mit kell építési célú terméknek minősíteni és mi tartozik a gázdirektíva hatálya alá.
A rendelet az Európai Közösségnek a Tanács 89/106/EKG irányelvével összeegyeztethető megoldásokat tartalmazza, de nem történt meg annak teljes körű átvétele. A 22/1998. (IV.17.) IKIM sz. „Egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőség tanúsításáról” tárgyú rendelet megfelel a Tanács 90/396 EKG, illetve az azt módosító 93/68 EKG irányelveinek. Mit tekintünk kéménynek, hogyan kell kezelni egy tetőtéri kazán kb. 1 méteres „kéményét”, mikor kell vizsgáló idomot beépíteni stb. – e témák körül forgott a vita. Sajnos nem történt meg a két rendelet közötti határterület rendezése.
Az előző években a függőleges égéstermék-elvezetésnél volt egy hallgatólagos, 3 méteres határ, amelynél a gázszolgáltató vállalatok-nem igényelték a kéményseprő szakvéleményt a gázátvételhez. Nyugat-Európában, pl. Németországban korábban 4 méterben határozták meg azt a határt, amelynek esetében az égéstermék-elvezetést a készülék részének tekintik, és azt azzal együtt vizsgálják és tanúsítják. Magyarországon pedig a hatáskörök rendezetlensége és félreértelmezése következtében a 39/1997. sz. rendelet értelmében a gázkészülékhez tartozó égési levegő bevezető és égéstermék-elvezető rendszereket újra akarják vizsgáltatni.
Az ún. „A” (égéstermék-elvezetés nélküli) és a „B” (nyitott, deflektoros) kategóriájú készülékeknél vita nem volt, a „C” (zárt égésterű) kategóriájú készülékeknél annál több. Az égéstermék-elvezetés nélküli készülékekkel nem kívánok foglalkozni.
Hazánkban a nyitott, deflektorral ellátott atmoszferikus készülékek terjedtek el döntő többségben. Ezek a gázkészülékek általában hagyományos, falazott, utólag valamilyen módon felújított, épített kéményhez csatlakoznak, vagy esztétikailag vitatható – épületen kívüli, általában szigetelt – szerelt kéményen keresztül vezetik ki a szabadba az égéskor keletkező füstgázt. A kémény alapvető feladata az, hogy a keletkező "füstöt“ a szabadba vezesse az élet és vagyonbiztonság sérelme nélkül, ezért az Országgyűlés nagyon helyesen megalkotta az 1995. évi XLII. törvényt, az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről. Ez a törvény írja elő a kötelező kémény seprő-ipari közszolgáltatást is.
A fenti törvény alapján került kiadásra a
- 27/1996 (X. 30.) BM, valamint a módosító
- 51/1999 (XII. 25.) BM sz. rendelet,
- 74/1997 (XII. 30.) Budapest Főváros Közgyűlésének önkormányzati rendelete.
Figyelembe kell venni a kémény építésénél az 1997. évi LXXVIII. törvényt és a végrehajtási rendeleteit is, ez azt jelenti többek között, hogy az építési engedély beadásánál és a használatba vételi engedélyhez is mellékelni kell a kéményseprő-szakvéleményt.
Az érdekeltek között az utóbbi időben a legtöbb vita a 9084/1992. (IKK 10.) IKM sz. „Közlemény a mesterséges égéstermék-elvezetésű gázkazánok alkalmazásával kapcsolatban” zajlik. Sajnos egyes intézmények ezt a közleményt jogszabályként kezelik. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében a közlemény nem kötelező érvényű jogszabály, de a közlemény adta „jogok” alkalmazásával a gázkészülék üzembe helyezése megakadályozható.
De térjünk inkább vissza a műszaki kérdésekre. A kémény a fűtési rendszer igen fontos része. Mire kell figyelni többek között a hagyományos gravitációs kéményeknél? Lehetőleg minél jobb legyen a hőszigetelése, ezáltal csökken a hőveszteség, növekszik az égéstermék-elvezetés biztonsága, csökkenhet a kéménybe lépéskor a füstgázhőmérséklet, ezáltal kisebb lesz a füstgázveszteség. A hagyományos kéménynél a távozó füstgáz hőmérsékletét csak addig a határig lehet csökkenteni, amíg a füstgáz eltávolításához elegendően nagy marad a huzat, és az esetleges kondenzáció a kémény anyagában kárt nem okoz.
A dráguló energiahordozó ár, amely az elkövetkező időben várhatóan jelentősen tovább emelkedik, arra ösztönözte a fogyasztókat, hogy az épület hőveszteségeit csökkentsék. Legelterjedtebb módja az ajtók, ablakok légzárásának növelése, a falak hőszigetelésének fokozása. A nagy légzárású ablakok beépítése azt eredményezi, hogy a lakásban elhelyezett hagyományos gázkészülék légellátása kedvezőtlen lesz.
Köztudott az, hogy 1 m³ gáz elégetéséhez kb. 10 m³ levegőre van szükség. Mindenki előtt ismert, hogy az atmoszferikus gázkészülékek elengedhetetlen tartozéka a deflektor (áramlásbiztosító).
Ennek a biztonságtechnikai szempontból is igen fontos tartozéknak „mellékhatása” a lakás további szellőztetése és nem csak akkor, amikor a készülék működik. Ennek a végeredménye az, hogy a deflektor következtében minden köbméter gáz elégetésénél 20-30 m³ levegő-utánpótlásról kell gondoskodni. Kedvezőbb a helyzet akkor, ha a gázkészülék külön helyiségben, a kazánházban van elhelyezve, így annak légutánpótlása lakástól függetlenül történhet. Tovább bonyolítja a problémát az egyre jobban terjedő konyhai szagelszívók üzemeltetése. Sajnos a szagelszívó utólagos, gázkészülék üzembe helyezése utáni beépítése nem, vagy csak igen nehezen ellenőrizhető, így az a fogyasztó, aki – lakásban felszerelt – gázkészülék mellett külső térbe vezetett szagelszívót (ventilátor) szerel fel, potenciálisan maga és családtagjai életét veszélyezteti. Az ilyen felelőtlen – nem kellő ismeretekkel rendelkező – fogyasztó nem veszi figyelembe azt az alapkövetelményt, hogy a gázkészülék elhelyezési helyiségének szellőztetése csak befúvásos (túlnyomásos) lehet, szigorúan tilos az elszívásos szellőzés kialakítása.
Több nyugat-európai országban emiatt erősen szigorítják, tiltják az atmoszferikus gázkészülék lakótérbe való beépítését, kizárólag védelmi szempontból, és nem energiatakarékos-
sági szempontra figyelve.
Mi a megoldás?
A zárt égésterű gázkészülékek elterjedését kellene szorgalmazni és elősegíteni, elsősorban akkor, ha a gázkészüléket a lakótérrel közös helyiségben kívánják elhelyezni. Ez év októberében életbe lépett Magyarországon is a harmonizált MSZ-EN 483/2000 sz. szabvány, amely az ún. zárt égésterű „C” típusú készülékek égéstermék-elvezetés módját, és az égési levegő ellátási megoldásait tartalmazza. Ezek az égéstermék-elvezetési módok nem tekinthetők hagyományos kéménynek, az égési levegő bevezetését és az égéstermék kijuttatását égési levegő ventilátor vagy füstgáz-ventilátor biztosítja.
A zárt égésterű készülékek így nem használják fel az égéshez a lakás levegőjét – külső térből nyerik –, szemben a hagyományos kéményes készülékekkel. A zárt rendszer eredményeként ezen készülékek nagyságrenddel biztonságosabb megoldást jelentenek, az égéstermék bejutása a lakótérbe, az esetleges hibákat leszámítva, kizárt. A zárt égésterű készülékek ún. éves hatásfoka jelentősen nagyobb, mint a hagyományos (deflektoros) gázkészülékeké. A „C+” típusú készülékek mellett életveszély nélkül lehet használni a konyhai szagelszívót, vagy a fürdőszobai páraelszívó ventilátorokat. A lakás szellőztetéséről a lakók, nem pedig a gázkészülékek fognak „dönteni”. A beépítéssel kapcsolatos gondokat, melyek az előírások korszerűtlenségéből, valamint a szabályozások hiányosságaiból adódtak, az MSZ-EN 483/2000 sz. szabvány rövid idő alatt megoldhatja.
A zárt égésterű készülékek elterjedése, a hozzá csatlakozó égéstermék-elvezető és az égési levegő ellátó rendszerek alkalmazása a gázfelhasználás élet- és vagyonbiztonságát alapvetően megváltoztatja, jelentősen csökkentheti az energiafelhasználást a hagyományos kazánok esetében is.
A kondenzációs kazánok beépítésekor pedig a fűtési célú gázfelhasználás a legmagasabb hatásfok elérését eredményezi elméletben és gyakorlatban is. Elterjedésüket jelentősen elősegítette Nyugat-Európában a magasabb gázár mellett az a körülmény, hogy meglévő, hagyományos kémények átalakítása gyorsan és költségtakarékosan kivitelezhető. A családi házaknál általában 14 ! 14 cm falazott kémény működött.
Hogyan lehet ezeket a régi kéményeket korszerűsíteni? Erre kétféle megoldás adódhat. Az egyik az, hogy a régi kémény keresztmetszetét a pincétől a padlásig megnöveljük, és abba beépítjük a megfelelő keresztmetszetű és hőszigetelésű, legalább párafékező, de inkább párazáró anyagú füstcsatornát. Nem kell felhívni senki figyelmét arra, hogy ez a művelet mekkora költséggel és rombolással jár együtt. A másik megoldás a zárt égésterű, ventilátoros – sokak által turbósnak nevezett – gázkészülék beépítése. Ezek a készülékek a hagyományos kéményhez átalakítás nélkül nem csatlakoztathatók. A különféle megoldásoknak számtalan féle variációja lehetséges.
Felhasználható a korábbi falazott füstcsatorna a szerelt kémény beépítésére. A ventilátoros készülék rendelkezésre álló nyomása nemcsak a gázkészülék hőcserélőjének ellenállását képes legyőzni, hanem kb. 50-100 Pa nyomás eshet a füstcsatorna ellenállására is.
A rendelkezésre álló nyomás miatt 60-80 mm átmérőjű égéstermék-elvezető cső beépíthető a régi 14 x 14 cm méretű kéménybe. Ennek a költsége nagyságrendekkel kisebb, mint a hagyományos kémény előbb említett átalakítása. Természetesen gondolni kell itt is az esetleges kéménykondenzáció hatására, a képződő kondenzvíz elvezetésére. Léteznek flexibilis rendszermegoldások is: ezek lehetnek rozsdamentes flexibilis csőre építettek, de Nyugat-Európában már alkalmazzák 120 °C-ig, sőt 160 °C-ig is a műanyag flexibilis égéstermék-elvezető rendszert.
Minden esetben biztosítani kell a külső falon, vagy a még rendelkezésre álló korábbi füstcsatorna részkeresztmetszetén – esetleg egyéb módon – keresztül a gázkészülék működéséhez szükséges égési levegőt. Ezek a megoldások rendelkezésre állnak, a különféle gyártók ajánlataiban szerepelnek, csak megismerni és alkalmazni kell azokat, nem pedig egyedi, hazai előírásrenddel akadályozni.
A kondenzációs kazánok fokozzák a biztonságot azzal, hogy a készülékből távozó füstgáz hőmérséklete igen alacsony – általában maximum 10 °C-kal magasabb csak a visszatérő fűtővíz hőmérsékleténél –, 30-65 °C közötti. Így az épületre tűzveszélyt nem jelentenek, legtöbb készüléknél a kilépőcsonkba épített hőmérséklet-határoló 80 °C-nál reteszelten leállítja a gázkészülék működését. A kondenzációs kazánhoz is számtalan füstgáz/égési levegő rendszer kapható, akár hagyományos kéménybe szerelhető, akár tetőtéri, pincei stb. megoldások. Természetesen oldalfali rendszerek is alkalmazhatók, figyelembe véve a hazai megkötéseket.
Remélem, a leírtakkal nem sértettem senkit, célom az volt csupán, hogy felhívjam a figyelmet a zárt égésterű készülékek alkalmazására a kéményekkel kapcsolatos problémák szemszögéből. Bármilyen zárt égésterű megoldás a legjobb nyitott rendszerrel – hagyományos kéménnyel – szemben nagyságrendekkel jobb, biztonságosabb, takarékosabb és sokszor még jelentősen olcsóbb is.
