VGF&HKL szaklap

Beszélgetés Szabó Mihállyal, a Huber és Szabó 1906 Épületgépészeti Kft. tulajdonosával

2000. december 10. | VGF&HKL online |  6989 | |

Az alábbi tartalom archív, 20 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

„Ezt a céget Huber János bádogosmester alapította 1906-ban. 50 évig dolgozott ebben a szakmában. Halála után legkisebb fia, mostani apósom Huber Lőrinc vette át ezt a műhelyt és tevékenységet, persze közben a vízvezeték-szereléssel bővítve a szolgáltatást. Megemlítem, hogy még a háború után is jártak ide az emberek az idős Huber János bácsihoz, megfoltoztatni az edényeiket, tehát ő valóban elismert mester volt a környéken.”

Taba Gábor: Az első kérdésem a vállalkozás megnevezésében szereplő évszámra vonatkozik. Ilyen nagy múlttal rendelkezik a cége?

Szabó Mihály: Ezt a céget Huber János bádogosmester alapította 1906-ban. 50 évig dolgozott ebben a szakmában. Halála után legkisebb fia, mostani apósom Huber Lőrinc vette át ezt a műhelyt és tevékenységet, persze közben a vízvezeték-szereléssel bővítve a szolgáltatást. Megemlítem, hogy még a háború után is jártak ide az emberek az idős Huber János bácsihoz, megfoltoztatni az edényeiket, tehát ő valóban elismert mester volt a környéken.

T. G.: Pontosan itt, Budakeszin, a Fő utcában állt a cégalapító műhelye is?

Sz. M.: Igen, egy jellegzetes sváb házról van szó, melynek az utca felőli frontjára nézett a műhely, az udvar felé pedig a lakószobák. A régi épületre még magam is emlékszem. Nos, 1957-ben vette át apósom az ipart, ő már alkalmazottakkal dolgozott, tehát nemcsak profilban, hanem létszámban is fejlesztette a vállalkozást. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy több generáció ipari tanulót is kineveltek, voltak olyanok, akiket én is ismertem közülük. Én magam 1977-ben kezdtem el itt dolgozni, teljesen más, kereskedelmi végzettséggel. Ebben a periodusban a cég már fűtésszereléssel is foglakozott. Nos, a Vági István Épületgépészeti Szakközépiskolában megszereztem a megfelelő végzettséget, letettem a mestervizsgát a gázszerelésből is, és mint betanított munkás kezdtem el dolgozni. Nagyon érdekelt a szerelés, noha kezdetben nem értettem az olyan kifejezéseket se, mint „spiccvéső”. Azért érdeklődtem, mert itt az ember már a kezdeti lépéseknél is sikerélménythez jut, ha a munkája szép és jó. Ha összeállít valaki egy fűtési rendszert, akkor az rögtön tesztelhető, azonnal beindítható. Tehát viszonylag hamar kaphatunk örömet ebből a foglalkozásból.

T. G.: Kiemelne-e valakit a mesterei közül?

Sz. M.: Név szerint nem szívesen, inkább azt mondanám, hogy nagy felkészültségű idős szakemberek mellet dolgozhattam a kezdetekben. Ők nagyon tudtak például csövet szerelni, persze akkor még csak horganyzott és vascsövek voltak. Én azt vallom egyébként, hogy az a jó szerelő, aki ezekkel az anyagokkal is minőségi munkát végez. Ezek a mostani csövek nagyon jók, mi is használjuk, de aki csak ezekbe a technológiákba kerül bele, nem biztos, hogy jó szakemberré válhat, másként fogalmazva, még ha jó csőszerelővé válik is, valószínűtlen, hogy egy komplett kazánházat ki tudjon alakítani. Márpedig szakmánk szíve, lelke a kazánház, azt kell gyönyörűen megcsinálni. Az öregektől én főleg ezt a mentalitást kaptam: mindent nagyon szépen kellett megszerelni, és ha nem sikerült, akkor szét kellett szedni és újra neki állni. Mindig büszkék voltunk az elvégzett munkánkra, arra, hogy mások is felismerik a „kezünk nyomát”.

T. G.: Melyik volt a következő fontos momentum a szakmai fejlődésében?

Sz.M.: A gáztervek készítése. Rengeteg tervet készítettem az elmúlt időszakban, az estéim, hétvégéim nagy része ezzel telt. De ma már ott tartok, hogy magam nem készítek ilyesmit, mivel nincs időm rá.

T. G.: A mostani állapotot figyelembe véve, hogyan jellemezné vállalkozása jellegét? Látható, hogy kereskedelmi boltot is működtet.

Sz. M.: A cég kereskedelmi részét társvállalkozóként tartom fenn, továbbra is a kivitelezésé a döntő szerep tevékenységünkben. 10 állandó alkalmazottal dolgozom. Ezek az emberek szinte családtagnak számítanak: 15-20 éve dolgozunk együtt. Eszter Ferenc szerelőkollégám 20 évet dolgozott még az apósomnak, tőle tanultam mostani tudásom jelentős részét. Ha ki is lép valamelyikük, mindig baráti légkörben válunk meg egymástól.

Nos, a feladatok között, jellegük vagy nagyságrendjük szerint nem teszek különbséget. Bár például ma már Plaza építkezésekben, tehát az egészen nagy méretű kivitelezésekben nem szívesen veszek részt. Kezdetben még szakmailag is érdekesnek tűntek fel, de a szorított munkadíjak, a hosszú fizetési határidők, az adminisztrációs terhek miatt ezekre csak ráfizetni lehet. Amikor ilyen helyeken nyílik munkalehetőség, akkor közvetlenül az adott üzlet tulajdonosával állapodom meg. Hozzáteszem, engem vonzanak a jelentős méretű kivitelezések: minél nagyobb egy munka, szakmailag annál nagyobb kihívásnak érzem. Csarnokok komplett gépészeti munkáit is elvállaljuk, tehát több hónapos lefutással is számolunk. Leszerződtünk a közeljövőre egy 25 lakásos társasház munkálataira. Nagy öröm volt számomra, amikor egy jelentős vállalatnál kellett hőközpontot kialakítani: 300-as csöveken 3 atmoszféra nyomáson jött be a gőz, a 2"-os csőhálózat számított a területen a minimális méretnek. Túl persze a személyes vonzódásnál, szakmailag is sokat lehet profitálni ezekből a feladatokból. Sajnos a tényleges kivitelezői, szerelői munkákra most már kevés időm jut: a feladatok koordinálása, az adminisztráció nagyon sok időt vesz el.

Jelentősen megváltozott az idők során a munka jellege: korábban elvállaltunk egy munkát, kivonultunk, elvégeztük, kész voltunk vele. Ma már több helyszínen, a feladatok bonyolultságára tekintettel több fázisban dolgozunk, váltott „műszakokban”. Ez folyamatos jelenlétet és irányítást követel tőlem.

T. G.: A speciális munkák speciális szerszámokat igényelnek. Honnan szerzi be ezeket?

Sz. M.: A mindennapi munkához szükséges eszközöket megvásárlom, de a különösen nagy értékű vagy nehezen beszerezhető szerszámokat inkább kölcsönzöm. Ennek csak részben oka a költségmegtakarítás, inkább az a borzasztó tapasztalat indokolja, hogy a munkaterületen rengeteg felszerelésünk eltűnik. Volt rá eset, hogy biztonsági ajtó mögé helyeztünk el éjszakára egy vésőszerszámot, reggel azután azt találtuk, hogy kibontották a falat az ajtó mellett, és elvitték az értékes szerszámot.

T. G.: Honnan szerzi be a megrendeléseket? Pályázatokon, személyes ismeretségeken keresztül?

Sz. M.: A pályázati rendszerben nem hiszek. Sok esetben előre lefutottnak érzem ezeket, és gyakran tapasztaltam, hogy pusztán “töltelékanyagnak" használták az általunk készített pályázatokat. Viszont amit előbb kiemeltem a munka minőségével kapcsolatban, az itt is döntő szempont: a megrendelések döntő százalékát a személyes felkérések és a visszatérő partnerek által adott megbízások teszik ki. Meggyőződésem, hogy a minőségi munkavégzés a legjobb reklám, és hosszú távú haszon származik belőle.

T. G.: Gondolom, az árajánlat-készítést így sem mellőzheti.

Sz. M.: Természetesen nem. Számítógépes programokat használok. Testvérem informatikus, még a kezdeti időkben kértem meg, hogy készítsen nekem egy ilyen programot. Mai szemmel persze ez nagyon kezdetlegesnek tűnhet, de olyan logika mentén lett összeállítva, amit én választottam ki. Azóta persze nagy fejlődés következett be ezen a téren is. Épp most készülök én is számítógépem korszerűsítésére, jelentős idő- és energiamegtakarítást tesz lehetővé. De nemcsak a költség- és árajánlat számításakor játszik szerepet a számítógép: a különböző tervezőprogramok sem túlságosan bonyolultak és nagyon hasznosak. A napokban egy tervezési program segítségével tudtam meggyőzni az egyik megrendelőt arról, hogy fürdőszobájába csak egy mosdót lehet beépíteni, a kívánt kettő helyet. A helyhiányt kimutató rajzot elfaxoltam neki, és rögtön elfogadta a megoldási javaslatomat. A hőszükséglet-számítási vagy a radiátorelhelyezést segítő programok jelentős mértékben hozzájárulnak a munkámhoz.

T. G.: Vannak-e álló időszakok a kivitelezés során?

Sz. M.: Szerencsére eddig sikerült elkerülni, hogy a téli hónapok végén meg kelljen állnunk. A megrendelések folytonosságát biztosítani kell, hiszen állandó alkalmazotti körrel dolgozunk, nekik munkát kell találni. Nem lehet valakit elküldeni márciusban, majd három hónap múlva visszahívni. Persze igyekszünk több munkát evállalni, és ehhez alkalmi munkaerőt biztosítani. A legtöbb gondunk egyébként pontosan az alkalmi munkavállalókkal volt. Amikor annyi munkánk akadt, hogy saját emberekkel már nem bírtuk, hirdetések vagy a helyi munkaközvetítő útján próbáltam szakembereket találni. Mindenkit lebeszélnék erről: rendkívül gyenge felkészültségű és megbízhatóságú emberek jelentkeztek, könnyen lemorzsolódtak. Amikor hozzánk kerül valaki, először mindig egy régi kolléga felügyelete mellett dolgoztatom, amennyiben beválik, sor kerülhet arra, hogy önállóan is bizonyítson. Nagyon kiszolgáltatottnak érzem magam ebből a szempontból: egy alkalmazott komplett adminisztrációját intézzük, munkát és megélhetést biztosítunk számára, és mégis úgy itt tudnak hagyni egyik napról a másikra gondok között, hogy már elvállalt munkák sürgettek minket. Nehezen tudatosítható, hogy nemcsak jogaik vannak, hanem kötelességeik is. Szerintem valami most nagyon hiányzik mindenkiből; talán az alázat a legmegfelelőbb kifejezés erre. Alázat a munkával, a családdal, az állammal szemben; a munkát úgy végezni, hogy az jó, minőségi legyen. Ez nagyon hiányzik a mostani fiatalokból is; ma már nincsenek ipari tanulóink, pedig nagyon szeretnénk tanítani őket. De nem akarnak dolgozni, nem akarnak piszkosak lenni, nem akarnak nyáron izzadni. Lehet hogy én csak egy réteget látok, de ez a benyomásom.

T. G.: Ön nemcsak kamarai tag volt, hanem tisztséget is vállalt.

Sz. M.: A Pest Megyei Kézműves Kamarában voltam küldött. Az utóbbi választásnál nem voltam jelen, már nem lettem visszaválasztva, de nem is igazán bánom, hiszen közben konfliktusba is keveredtem a Kamarával. Az történt, hogy nemrég cégem átalakult. Korábban magánvállalkozó voltam, kisiparos, ez év közepétől azonban már Kft. formájában dolgozunk. Noha a Kft. mindazon engedélyek birtokában működött tovább, mint az én korábbi egyéni vállalkozásom, mégis megjelent a Kamara lapjában, a gázszerelői engedéllyel rendelkezők listájánál, hogy Szabó Mihály engedélyét visszavonták. A feleségem figyelt fel rá véletlenül. Nos, amilyen gyorsan törölték a nevemet a listáról, annyi huzavona, telefonos agitálás következett az engedély visszaszerzésére. A félreértés abból származott, hogy ők csak azt állapították meg, hogy egy iparos visszaadta az engedélyét, arra már nem figyeltek, hogy az illető rögtön indított egy újat, más formában. Képzelje csak el: nekem fontos munkajogosítványomról volt szó.

T. G.: Mondana pár szót a családjáról, a kedvteléseiről?

Sz. M.: Feleségem velem dolgozik, a cég adminisztrációs munkáit ő látja el. Két gyermekem van, leányom építészmérnöknek készül, fiam legfőképpen a zene iránt érdeklődik, egyébként marketinggel foglalkozik. Szabadidőmben részt veszek a helyi, sváb hagyományőrző dalárda előadásain és régóta síelek. Újabb keletű szenvedélyem a vitorlázás, baráti társasággal próbálok minél több időt erre fordítani.

T. G.: Köszönöm az interjút!

Interjú


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem