Mindig időben, ilyenkor pláne...
2000/6. lapszám | VGF&HKL online | 11 529 |
Figylem! Ez a cikk 26 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Jól teltek a karácsonyi ünnepek. Szűkebb-tágabb családi körben, édes semmittevéssel. Gondoltam, a semmittevést folytatom a két ünnep között, mert a hulla, meg a fáradtság már hetek óta árnyékként követett. Szó mi szó, elfáradtam.
Ünnep utáni első nap reggelén megszólal a távrecsegő, és esdeklő női hang kér SOS segítséget, lévén, hogy napok óta nincs fűtés. A szükségesnél nagyobb empátiám kényszerítő ereje vitt rá, hogy kellő mennyiségű kikérdezés után elinduljak. A telefonon keresztül megállapított távdiagnózis, ami később helytállónak bizonyult, nem sok jóval kecsegtetett. A helyszínen, amúgy ősszel „karbantartott” 35-ös kazán, ill. annak teste fogadott. Nem revés volt, nem száraz korom, hanem a koromnak a későbbi, tisztálkodás szempontjából legundorítóbb fajtája, a nedves korom volt, ami gátja volt a meleg családi fészeknek.
A füstgázelemzés ebben az esetben a vicc kategóriájába tartozott volna. A kazán tokkal-vonóval történő rendbetétele után, ami csak következmény volt, a kiváltó ok már menet közben világos volt. Állandóan hidegen járt a kazán, s mivel a vezérlés átalakításához is megvoltak az eszközök, vidáman, olcsóbban telt el a fűtés hátralévő ideje. Ettől függetlenül szükségét éreztem, hogy szóljak a témáról, mert az ősszel „karban volt tartva”, épp ezért mindig időben, ilyenkor pláne…
Ennek a cikknek is az a mottója: az újszülöttnek minden vicc új. Azt is mondhatnánk, a vicc tárgya a gázkazánok kazántestei, élettartamuk kérdései. A téma mindig aktuális, és most, hogy egy, a szerelőknek, kivitelezőknek szóló szaklap bővítette a palettát, úgy érzem, ezt a témát is meg kell említeni. A zömében már meglévő, nagy vízterű rendszerekre a gázprogram haladtával, nagyon helyesen, nem cirkót, hanem nagyobb teljesítményű kazánt szerelnek fel. Nagyon jól tudjuk, hogy a kazán hosszú élettartamának egyik biztosítéka a belső termodinamikai hőegyensúlyának gyors elérése. Azokon a helyeken, ahol meghagyták a gravitációs rendszereket, a készülék jó beszabályozásával, rendszeres karbantartással biztosítható a hosszú élettartam.
Mi a helyzet a szivattyús rendszereknél, milyen összefüggés van a szivattyú vezérlése és a kazán élettartama között?
Kezdjük a legrosszabb variációval, csökkenő mértékben, de még mindig van rá példa. Szobatermosztát bekötve a kazán sorkapcsaira, szivattyú pedig a konnektorba direktbe. A szivattyú ősztől tavaszig vidáman pörög, a fűtési szezon végére a kazán hatásfoka közelít a 0 felé. Miért? Mert az örökös hidegen járástól állandóan izzad, reverétegek képződnek, egyre kevesebb helyet hagyva a távozó égésterméknek, ami által kezdődő – kazángyulladás – égéstermék visszaáramlás, majd teljes lekormozódás következik be. Ez utóbbi kimondottan jó, ha bekövetkezik, mert felhívja a figyelmet. Tiltakozik. Mi ellen? A szivattyú ilyetén való használata ellen.
Következő, ennél egy árnyalattal jobb megoldás – ennek az elterjedése széles körű –, amikor a szivattyú be van sorosítva a szobatermosztát-kazán áramkörébe. Miért nem jó ez a megoldás sem? Azért, mert ez sem biztosítja a hosszú élettartamot. Gondoljuk el azt az állapotot, amikor valami oknál fogva – éjszaka vagy egész nap – senki nincs otthon, hosszabb idő elteltével kapcsol viszsza a szobatermosztát, a 20–30°C-ra lehűlt vizet kezdi el felmelegíteni a kazán. Ez így is lenne rendjén, csak az a baj, hogy a szivattyú is megy. Főleg nagy vízterű rendszereknél, míg el nem éri a min. 50 °C-ot a víz hőfoka, addig izzad, és az első verziónál felsorolt jelenség újból megismétlődhet.
Adódik a kérdés, hogyan tudjuk elérni a kazántérfogat minél gyorsabb, min. 50 °C-ra történő felmelegítését. A válasz is adódik akkor, ha áll a víz, ill. nagyon lassan áramló vizet melegítünk fel. Hogyan fűtünk kellően felmelegített vízzel, hogyan és főleg mikor jut el a radiátorokhoz? A válasz is egyszerű, a kazán előremenő kilépőcsonkjára közvetlen rászerelt csőtermosztát gondoskodik a feltételek teljesítéséről. Két elektromos körünk van, egy szobatermosztát-kazán és egy csőtermosztát-szivattyú kettős. A 45–55 °C körüli értékre állított csőtermosztát gondoskodik a kazán jó műszaki-„lelki” állapotáról; az egész fűtési rendszer vízoldali, a kazán gázoldali beszabályozása, a szobatermosztát jó helyre történő telepítése pedig az optimális gázszámláról. Nem akartam a szűkös helyet kapcsolási rajzokkal terhelni, remélem így is érthető voltam. Sajnos vagy nem sajnos, de tény, hogy a kazánok elektromos bekötését döntően a szomszéd utcában lakó Józsi végzi el, aki amúgy villanyszerelő, de a dolog természetéből adódóan nem érthet a fűtési rendszerek komplex „lelkivilágához”.
Jól példázza a téma bonyolultságát az eddig már megjelent és ezután megjelenő cikkek sokrétűsége. Azt szoktam mondani, a tárgyak tudják a fizikát, engedelmeskednek a törvényeinek, nekünk CSAK az a dolgunk, hogy megismerjük ezeket a törvényeket, bújjunk bele a víz, a szénhidrogén, a szabadelektron körébe, és így végigjárva a fűtésnek, vezérlésnek, szabályozásnak nevezett utat, biztosak lehetünk abban, hogy pl. a fűtési rendszer nemcsak annak látszó, hanem AZ.
