Tönkrement szivattyúk
2000/11. lapszám | Meszlényi Zoltán | 8672 |
Figylem! Ez a cikk 25 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Szervizünkben a nyári rendcsinálás során kidobtuk az összegyűlt hibás alkatrészeket. Közöttük szomorú sorban álltak – több százezer? millió? forint értékben – a tönkrement keringtetőszivattyúk. Ezeket többnyire garanciában cseréltük, és többségükben nem gyári hiba miatt mentek tönkre, de sajnos ezt utólag igen nehéz bizonyítani. Mégis mi okozza egy fűtési keringtetőszivattyú gyors tönkremenetelét? Leggyakrabban a szivattyú víz nélkül vagy nem megfelelő víznyomás mellett történő bekapcsolása.
Szerelői és szakértői gyakorlatom során több száz ilyen esettel találkoztam, legyen itt tanulságul közülük talán a „legdurvább”. Néhány évvel ezelőtt történt: már korán ment le a nap, és hűvösek voltak az esték, ami a fűtési szezon közeledtét jelezte. Egy új belvárosi irodaépületet üzemeltető, régi ismerősöm telefonált, hogy bajban van: a nyár folyamán elkészült épület átadási üzempróbája során tönkrement az egyik fűtési keringtetőszivattyú. A kivitelező azt garanciában megjavíttatta. Az ősz közeledtével végzett próbafűtés során néhány óra alatt előbb az egyik, majd átkapcsolás után a másik (tartalék) keringtetőszivattyú is „elszállt”.
Üzemeltető ismerősömet nem is az zavarta legjobban, hogy egy ilyen szivattyú ára majd félmillió forint és a javítás is hatjegyű számmal leírható összeg, hanem az, hogy ha óránként mennek tönkre a keringtetőszivattyúk, akkor hogyan lesz itt fűtés, ha pedig nem lesz fűtés akkor a nagyfőnök neki „leharapja a fejét”. Ismerősöm azt kérte, hogy – kerül, amibe kerül – egy jó, megbízható márkára cseréljük ki szivattyúkat. A beépített márkát látva csak azt mondhattam, hogy ennél jobbat nem tudok, legfeljebb ugyanilyen jót, viszont a baj máshol van. Az épületet ellátó kazántelep szivattyúval, tágulási tartállyal az épület legfelső szintjén volt kialakítva. A nyitott (!!!) tágulási tartály kb. négy méterre a kazánház padlójától, a fejünk fölött acéltartón elhelyezve, a szivattyúk pedig úgy három méterre a padlótól, tehát alig egy méterre a tágulási tartály alsó vízszintjétől.
(Sajnos azóta többször is találkoztam olyan tervvel, ahol a szivatytyúk a padlószinttől csak létrával elérhető magasságban voltak, pedig lett volna lejjebb is hely. A tervező egyetlen esetben sem tudta megmondani, hogy miért… No de a szivattyút ettől csak nehéz szerelni, de ezért még egymagában nem megy tönkre.) A bajt a tágulási tartály vízszintje és a szivattyú szerelési magassága közötti kis különbség okozta, azaz nem volt meg a szivattyú szívócsonkjában a szükséges minimális nyomás: a „hozzáfolyás”. A szivattyú szívócsonkjában szükséges hozzáfolyási nyomás minimális értékét a gyártók a szivattyú típusának és a szállított víz hőmérsékletének függvényében előírják. (Keringtetőszivattyúknál 90oC hőmérsékletű szállított víznél ez az érték általában 3-20 mvo. között van!)
Még a cirkókba beépített kis szivattyúk is általában megkívánják a 3 mvo-t, de egy nagyobb fordulatú, 80 mm csatlakozó átmérőjű szivatytyú esetén már 19 mvo. szükséges. Érdemes erre odafigyelni, mert nem ritkán keletkezik ilyen probléma nyitott gravitációs fűtésre utólag beépített cirkó szivattyújával is, különösen, ha a készüléket az emeletre helyezik. Ha az előírt hozzáfolyási nyomás nincs biztosítva, akkor a szivattyúban az ún. „kavitáció” jelensége – gőzbuborékok kiválása és összecsapódása -, illetve szállított folyadékoszlop megszakadása keletkezik, a szivattyú gyors, akár néhány óra alatti tönkremenetelét okozva. A leírt esetben a szivattyú katalógusát megnézve az előírt minimális szívóoldali (hozzáfolyási) nyomás 18 mvo. volt: a szivattyú az előremenő fűtővízvezetékben 90°C hőmérsékletű vizet szállított. Nem is lett volna baj, ha a kazántelep, vagy legalább a szivattyú nem a „háztetőn” van, hanem lent a pincében, és így a tágulási tartály nem csak egy méterre van a szivattyú fölött.
Az adott esetben más megoldás nem kínálkozott, mint a fűtési rendszer átalakítása, zárttá tétele. Persze ez sem ment minden gond nélkül. Ugyanis a zárt tágulási tartály minimális nyomása több kellett, hogy legyen, mint a szivattyú előírt 18 mvo. hozzáfolyása. (Itt a tágulási tartály csatlakozási pontja és a szivattyú közötti csőszakasz áramlási ellenállását is figyelembe kell venni.) Ekkor viszont az amúgy is 22 méter magas épület legalsó radiátorait és azok szelepeit 40-50 mvo. nyomás terheli. Ez esetben bizonyosan lesznek olyan folyások, amelyek az addigi nyitott rendszer kisebb nyomásán nem jelentkeztek. Hát voltak is…
Mondanom sem kell, hogy csakis ún. állandó nyomású zárt tágulási tartály beépítése jöhetett szóba, éjszakai rohammunkaként.
Közben sűrűn eszembe jutott néhai parancsnokom bölcs mondása:
„A tanult embernek nincs párja a földön: ha az egyszer elszúr valamit, azt az Isten se hozza rendbe.”
