Látogatás az Elefántházban
2000/9. lapszám | VGF&HKL online | 9985 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Rövid beszélgetés Korpácsi Istvánnal, a falfűtési rendszer kivitelezőjével
Az Elelfántház műemlék, ami – a bejáratnál található réztábla tanúsága szerint – dr. Neuschloss Kornél tervei alapján készült, keleties építészeti stílusa a kor szecessziós hatásával és faszerkezetében Kós Károly formanyelvével ötvöződik. A muemlék épület 1998-ban nyerte vissza eredeti szépségét, rekonstruálták a kezdeti díszítőfestést, az időközben tönkrement pirogránit és mázas cserépelemeket az eredeti koncepció alapján. Az 1915-ben eltávolított torony is helyreállításra került, és korszeru világítást és futést alakítottak ki, közülük most elsősorban a falfutés speciális helyen történő alkalmazására kérdezünk rá interjúnkban.
H. CS.: Tisztelt kolléga, kérem ismertesse vázlatosan az Elefántház fűtési hálózatát.
K. I.: Az Elefántház építészeti jellegéből adódóan a kazánház elhelyezésére a pinceszint kínálkozott a legalkalmasabbnak. Ide került beépítésre az egy darab Viessmann Paromat Simplex 130 kW-os gázkazán. A kazán által előállított primer fűtési vizet Wilo szivattyúk segítségével egy központi osztóra továbbítjuk. A központi osztó 3 különböző fűtési egységet szolgál ki: a konvektív radiátoros fűtést, a padlófűtést, és a falfűtési rendszert. Mindhárom rendszer előremenő ágában háromútú szelepek és a hozzájuk tartozó Honeywell egység beépítésével biztosítottuk a szabályzás lehetőségét. A konvektív fűtés radiátorainak megtáplálása a pincében kiépített alapvezetékről történik. A radiátorok a bejárattól a látogatótér teljes hosszában az elefántistállók mellett helyezkednek el, esztétikusan elrejtve a vendégek szeme elől. Az elefántistállók teljes alapterületén padlófűtést alakítottunk ki, ami egy KN0-s hőcserélő közbeiktatásával indirekt módon kapja a fűtési vizet. A falakra és a mennyezetre falfűtési rendszer került, amelyhez a fűtőközeg egy SK R X hőcserélőn keresztül, szintén indirekt úton érkezik. Az így kialakított különböző rendszerek együttesen biztosítják az épület fűtését.
H. CS.: Amennyiben az egész elefántházat tekintjük, százalékosan hogyan tagolható a falfűtési, a padlófűtési és a radiátoros fűtés aránya? Melyik rendszer milyen szerepet vállal az épület melegen tartásában?
K. I.: Azt mondanám, hogy hozzávetőlegesen mintegy 30%-ot képvisel a padlófűtés, 25%-ban részesedik a konvektív radiátoros fűtés, és a fennmaradó fűtési szükségletet már a mennyezeti és a falfűtés oldja meg
H. CS.: Véleménye szerint az itt alkalmazott falfűtés megfelelő hőérzetet tud biztosítani az itt lakó állatok számára?
K. I.: Az állatok téli szálláshelyei minden oldalról falfűtéssel vannak körbevéve, az egyenes mennyezeti elemek szintén falfűtéses kiképzést kaptak, és a szerkezeti adottságoktól függően máshol is igyekeztünk ezt a kiegészítő fűtési eljárást alkalmazni. Minden kínálkozó lehetőséget meg kellett ragadnunk: az ablakok közötti részeken, illetve a medencék oldalfalán, valamint az ajtók mellett szintén falfűtési elemeket helyeztünk el, persze ezeken a helyeken különleges megerősítést kellett alkalmazni, nehogy megsérüljön a fűtési csőrendszer. Nagy megelégedésünkre mondhatjuk el, hogy a rendszer kiválóan működik, az itt lakó kisebb és nagyobb állatok kényelmét szolgálva. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az így kiképzett felületeknél, illetve azoknak támaszkodva az állatok sokat tartózkodnak, vagy éppen közvetlenül a fal mellett az aljzaton heveredve le.
H. CS.: Térjünk még vissza a falfűtési rendszer konkrét kialakításához. Mi ennek a technológiája?
K. I.: A szerelésnél az eljárás a következő volt. A kivitelezés megkezdésekor megtisztított alap falfelületet hoztunk létre, majd nagy nyomással vittük fel a két komponensű hőszigetelő anyagot. A hőszigetelő anyag zárt cellás poliuretán kemény szigetelőhab, aminek az a tulajdonsága, hogy teljes mértékben vízzáró, ellenben a gázokat és a gőzöket meghatározott diffúziós ellenállásnál átengedi. A szigetelés vastagsága 3 és 6 cm között változik. Erre kerül fel a 6-os átmérőjű csőtartó sínszerkezet, amelyre líraszerűen, bepattintva helyeztük fel a falfűtési csövet. Egy kör hossza max. 10 méter volt. Az így felhelyezett köröket csatlakoztattuk egy 20-as átmérőjű osztó-gyűjtő vezetékre, a kötéstechnika pedig műanyag hegesztéses eljárás volt. A vakolás közben pedig egy üvegszál hálót is felhelyeztünk a falra, aminek az a feladata, hogy a repedéseket és mindennemű elválást megakadályozzon. Mivel kicsik a csövek átmérői, nagyon figyelni kell a helyes méretezésre, arra, hogy megfelelő teljesítményű szivattyúk (itt Wilo szivattyúk dolgoznak) legyenek beépítve, valamint arra, hogy szűrők több helyen is kerüljenek beépítésre a rendszerbe, hiszen az elkoszolódás a biztonságos üzemmenetet nagymértékben veszélyeztetheti. A tapasztalatokat figyelembe véve is elmondható, hogy nagyon jól vizsgázik ez a fűtési rendszer, az eltelt időszakban károsodásokat nem tapasztaltunk.
H. CS.: Hozzávetőlegesen hány négyzetméter falfűtés került beépítésre?
K. I.: 400 m² mennyezet- illetve falfűtést alakítottunk ki.
H. CS.: Milyen nehézségeket említene meg, amelyek az építkezés során léptek fel?
K. I.: Nehezítette a munkánkat, hogy az elefántok, elmozdítva az elválasztó falakat, feltépdesték a radiátorokat, "átrendezték" az alapvezeték nyomvonalát, majd az általuk haszontalannak ítélt falfűtési csöveket lerángatták, megrágcsálták, és elfogyasztották az állványzat padlózatát is. Egyébként békésen megfértünk egymás mellett. Persze voltak mulatságos mozzanatok is: egyik idősebb kollégánk, akinek az a kellemetlen feladat jutott, hogy a víziló istállójának szennyvízcsatornáját kellett kitisztítania, azóta csak "ronda állat a víziló" megjegyzéssel emlékezik vissza a munka eme fázisára. Komolyra fordítva a szót: nagyobb problémát jelentettek az utólagos átalakítások és javítások.
H. CS.: Hogy érti ezt?
K. I.: Mivel a kivitelezés folyamán építészeti változások is történtek, több helyen a meglévő falfelület más burkolatot kapott, és az átalakítás során megsérült a már kialakított falfűtés. A rongálások után azonban könnyen helyreállítható volt a sérült csőszakasz kivágásával, majd a toldókarmantyúk besütésével. Az igazi nehézség csak az elfúrt vagy elvágott vezeték megtalálása és a helyszűke volt.
H. CS.: Hogyan történik az átvétele a falfűtési rendszernek?
K. I.: A rendszergazda, a forgalmazó cég tanfolyamokat tart a kivitelező cég szakemberei számára. Ennek végén bizonyítványt kapnak arról, hogy végezhetik ezt a tevékenységet. Erre nem a szerelés bonyolultsága miatt, hanem a szakszerűség érdekében kerül sor. Emellett a beépítés során is készek a helyszínen segítséget nyújtani, sőt, a burkolás előtti átvételkor ellenőrzik a nyomáspróbákat, és szignálják a dokumentumokat. Ez azért nagyon fontos, mert ezáltal rengeteg későbbi félreértés előzhető meg. Hozzátenném, hogy a forgalmazó cég is biztosít szerszámokat a kivitelezéshez.
Fontos megjegyezni, hogy az állatoknak igen nagy a fényszükséglete, ezért a mennyezet egy jelentős része üveg, az oldalfalak fémből vannak, ahol részben hőálló, részben nem hőálló üvegekből készült ablakok találhatók. Látható tehát, hogy jelentős a könnyen lehűlő felület, nagyon nagy a hőveszteség, és a rendszernek ezt kell pótolnia.
H. CS.: Megemlítene még valami gépészeti érdekességet?
K. I.: Az Elefántházban helyezkedik el a víziló téli medencéje, ehhez a Széchenyi-fürdő termálvizét külön vezetéken bevezetik az épületbe, ezt a vizet a külső ivóvíz-hálózattal egy keverőn keresztül vegyítik, és a megfelelő hőmérsékletet beállítva töltik fel az állatok medencéjét. Persze ennek csak a téli időszakban van jelentősége, nyáron a hűsölést jobban szolgálja a hideg víz.
