Kutak, kútszivattyúk, szivattyúk II.
2001/1-2. lapszám | Kónya Tamás | 13 716 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A gyakorlatban a kutakból történő szivattyús vízkiemelés üzembiztonsága megköveteli, hogy a szivattyúban és a szívócsőben a szivattyú indításának pillanatában víz legyen. Ennek érdekében a szívócső végére lábszelepet kell szerelni, amely megakadályozza, hogy a szivattyú leállása után a szivattyúból és a szívócsőből a kútba visszafolyjon a víz. A lábszelep felépítését és működését tekintve tulajdonképpen egy visszacsapó szelep, amely csak egyirányú, a szivattyú felé történő áramlást tesz lehetővé
A lábszelep
A gyakorlatban a kutakból történő szivattyús vízkiemelés üzembiztonsága megköveteli, hogy a szivattyúban és a szívócsőben a szivattyú indításának pillanatában víz legyen. Ennek érdekében a szívócső végére lábszelepet kell szerelni, amely megakadályozza, hogy a szivattyú leállása után a szivattyúból és a szívócsőből a kútba visszafolyjon a víz.
A lábszelep felépítését és működését tekintve tulajdonképpen egy visszacsapó szelep, amely csak egyirányú, a szivattyú felé történő áramlást tesz lehetővé (9. ábra).
A lábszelepet szívókosárral összeszerelten használják. A szívókosár szűrőként üzemel, biztosítja, hogy a szívócsőbe mechanikai szennyeződésektől, hordaléktól mentes, tiszta víz kerüljön.
Könnyen előfordulhat, hogy a lábszelep a szivattyú leállását követően mégis elengedi a fölötte lévő vízoszlopot. Ennek több oka lehet, például kopás, vagy szennyeződés kerül a lábszelep záródó felületei közé, és emiatt hosszabb-rövidebb idő alatt leürül a szívócső.
Annak érdekében, hogy ilyenkor is viszonylag könnyen újra indíthassuk a szivattyút, lehetőleg a nyomócsonk közelébe feltöltőtölcsért szereljünk elzárócsappal (3. ábra).
Ha a víz ráfolyik a szivattyúra, lábszelepre nincs szükség (12. ábrán a 2 jelű szivattyú).
Önfelszívó szivattyúk
| A cikksorozat részei: Kutak, kútszivattyúk, szivattyúk III. Kutak, kútszivattyúk, szivattyúk II. Kutak, kútszivattyúk, szivattyúk I. |
Egyes centrifugálszivattyúk konstrukciója olyan, hogy a lábszelep segítsége nélkül képesek felszívni a vizet még akkor is, ha a szívócsőben levegő van. Ezeket önfelszívó szivattyúknak nevezzük. A hazai gyakorlatban nem is olyan régen igen széles körben használt önfelszívó típus volt a SIHI-szivattyú (10. ábra). Ennél a szivattyútípusnál az biztosítja leürült szívócső mellett az újraindulást, hogy a szívóvezeték a szivattyú fölött csatlakozik a szivattyúhoz, így a leállást követően a szivattyútest nem tud leürülni. Ismételt indításkor a szivattyúban lévő víz légritkítást okoz a szívócsőben, és ennek hatására megindul a vízellátás.
Szívótartály használata
Nem önfelszívó szivattyúkat lábszelep használata nélkül biztonságosan üzemeltethetjük a szívóoldalon elhelyezett szívótartály segítségével (11. ábra).
A biztonságos üzemvitelt az teszi lehetővé, hogy indításkor a szivattyú fölé helyezett tartályból megindul a vízszállítás. Ez légritkítást okoz a tartályban és a szívócsőben, hatására a szívócsövön át a légköri nyomás a tartályba nyomja a kútból a vizet. Ezt követően folyamatos lesz a vízkiemelés.
A szívóvezeték a szívótartályhoz felülről csatlakozik, emiatt a szivatytyú leállásakor nem ürül le a szívótartály, csak a szívócső. A szívótartály méretének megválasztásakor figyelembe kell venni a szívócső méretét, térfogatát.
Növeli az üzembiztonságot, ha az ábra szerinti kialakításban a szivatytyú nyomóoldalán töltőtartályt helyezünk el. Feladata, hogy a szivattyú leállásakor azon keresztül feltöltse a szívótartályt. A töltőtartályt helyettesítheti a megfelelően nagy térfogatú nyomóoldali csőhálózat.
Egyszer, az első indítás előtt, vízzel kell feltölteni a rendszert, nevezetesen a szivattyút és a szívótartályt. A későbbiekben nincs szükség újbóli feltöltésre, légtelenítésre.
A szivattyúkiválasztás szempontjai
Általában a szivattyú kiválasztásánál a megfogalmazott célok, feladatok ismerete mellett figyelembe kell venni a helyi adottságokat, a műszaki lehetőségeket, anyagi erőforrásainkat. A következőkben nemcsak kutak esetében vizsgáljuk a szivatytyú-kiválasztás szempontjait.
Mindenekelőtt ismernünk kell a szállítandó folyadék fajtáját, minőségét, tisztaságát, mennyiségét, a várható szállítási ütemtervet, a szükséges emelőmagasságot, a rendelkezésre álló energia fajtáját, mennyiségét.
A folyadék minőségének ismeretében olyan szivattyút kell választanunk, amelynek szerkezeti anyagát nem támadja meg. Például savak szállítására savszivattyúk, élelmiszerek továbbítására rozsdamentes szivattyúk alkalmasak.
Ha a kút vize iszapos, homokos, akkor olyan szivattyút kell választani, amelynek szerkezeti elemeit nem koptatja el. Ilyen lehet például a membrán- vagy injektoros szivattyú.
Mély kútból a nyugalmi, illetve az üzemi vízszint helyzetére tekintettel kell megfelelő emelőmagasságú szivattyút választani. Energiaforrásként Magyarországon mindenütt rendelkezésre áll a villamosenergia. Robbanómotoros kútszivattyúra a hétköznapi életben csak egészen különleges esetben lehet szükség.
A szivattyúkiválasztás nagyon fontos szempontja a vízigény időbeli változásának és a kút vízhozamának ismerete, illetve e két fontos paraméter egymással történő harmonizálásának biztosítása. Ha a kút vízhozama bizonyos napszakokban kisebb, mint a fogyasztói vízigény, például lakóépületek esetében az esti tisztálkodás időszakában, akkor tárolótartály beállításával lehet csúcsidőszakban is biztosítani a megfelelő vízszolgáltatást.
Ha nem lenne tárolótartály a csúcsidőszaki többletfogyasztás biztosítására, a megengedettnél nagyobb mértékű vízkiemelés a kutat tönkreteheti (12. ábra).
Az ábra szerinti megoldásban az 1 jelű kútszivattyú vízszállítása kisebb, mint a vízigény a fogyasztási csúcsidőszakban, viszont nem nagyobb, mint a kút vízadó képessége. A szivattyú a tárolótartályt egyenletes tempóban tölti, nem szívja meg a kutat jobban a megengedett mértéknél. Fogyasztási csúcsban a 2 jelű hálózati szivattyú a tárolóból több vizet emel ki, mint amennyit a kútból közvetlenül szívhatna.
Ha a fogyasztói oldalon széles határok között változik a vízigény, akkor energetikailag gazdaságosabban működtetjük a rendszert; vagyis ha a 2 jelű szivattyú helyén nem egy nagyobb, hanem több kisebb teljesítményű szivattyút üzemeltetünk (13. ábra), és azokat egymással párhuzamosan kapcsoljuk. Ebben az esetben például a szivattyúk közelében a fogyasztói csőhálózatra szerelt nyomáskapcsoló lépteti be, illetve ki az egyes szivattyúkat. Kisebb vízigény esetén egy szivattyú üzemel, nagyobb vízigény jelentkezésekor pedig kettő vagy több (13. ábra).
A téma iránt érdeklődő szakemberek részére a szerkesztőség megküldi a tanulmány alapjául szolgáló részletes irodalomjegyzéket. (Folytatása következik.)
