A fűtési költségmegosztás előnyei és lehetőségei
2001/5. lapszám | VGF&HKL online | 6223 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Napjainkban megfigyelhető, hogy minden fogyasztó törekszik arra, hogy a fogyasztását egyedileg, családonként mérje, és a díjfizetés az elhasznált energia függvényében kerüljön meghatározásra. A társasházak, ha tehetik, megpróbálnak leválni a távfűtésről, az újonnan épített lakások esetén pedig a fűtési költségek megosztása miatt elképesztő megoldásokat láthatunk.
Minden lakás külön gázórát akar! Például egy miskolci új építésű lakás példáját vegyük. A 12 lakásos társasház (a lakások 55-65 m² alapterületűek), összes hőigénye nem haladja meg a 80-100 kW-ot, a központi kazán helyett az épület mégis 12 kombi gázkészüléket kapott. A kazánok nyílt égésterűek és a kis fürdőszobákban leltek elhelyezésre, mindegyik füstgőzelvezetését külön kémény biztosítja, mely természetesen az értékes lakóterületből vesz el helyet. Rövid gazdaságossági számolás: 12 kémény építési költsége és helyigénye, 12 gázóra és a hozzá tartozó vezeték építési költsége és helyigénye, a 12 kombi kazán, melyek a melegvíz-ellátás miatt 24 kW teljesítményűek. A költségek összeadása után elég nagy összeg jön ki ~ 350-400 eFt. lakásonként, és mit érünk el ezen elaprózódással? Tudjuk mérni a gázfogyasztását az egyes lakásoknak, köbméterben. A gáz köbméterének ára a fűtőérték függvénye, így látható, hogy a fűtéshez felhasznált energiaárat kell megfizetni.
Példánkhoz visszatérve: talán egyszerűbb és gazdaságosabb lenne e társasház esetében kiépíteni egy tetőtéri kazánházat, és központilag ellátni fűtéssel és meleg vízzel az épületet, és a fogyasztást a lakásonkénti fogyasztás függvényében szétosztani. Ilyen esetben energiafelhasználást lehet és kell mérni.
Mi a fűtési költségmegosztás, miért van rá szükség?
A fűtési költségmegosztást leginkább mint a fűtésszerelés határterületét lehetne definiálni. Nyugati országokban, ahol jobban elterjedt, néhány szakcég, s nem a fűtésszerelők, kivitelezők foglalkoznak vele. De nekünk is érdemes a lehetőségeit ismerni. A költségmegosztási lehetőségek korrekt ismerete alapvetően befolyásolhatja, milyen fűtési rendszert terveznek és szerelnek egy újonnan épülő házba, vagy hogyan (és mennyiért) vezényelnek le egy átfogó fűtésirendszer-korszerűsítést. Másrészt hosszan lehetne sorolni a rendszert nem ismerő kollégák által a költségmegosztókkal szemben alkalmazott barbár eljárási módokat, pl. fűtőtestcsere vagy egyéb fűtőtestlevételek esetén.
Miről is van szó?
Azt a kérdést, hogy mennyibe kerül egy családi ház fűtése, nem nehéz megválaszolni, hiszen ismerjük az elhasznált gáz vagy más fűtőanyag mennyiségét, árát, az egyéb járulékos költségeket. Azt, hogy mennyibe kerül egy soklakásos társasház fűtése, szintén nem nehéz kiszámítani. Azt, hogy egy soklakásos társasház egyetlen lakásának fűtése mennyibe kerül, könnyű megállapítani, ha lakásonként egyedi fűtés van. De mennyibe is kerül egy lakás fűtése, ha a házban központi kazán vagy távfűtés van?
Amikor egy többlakásos társasházat közös kazánnal vagy távfűtéssel fűtenek, a fűtési költségek az egész házra vonatkoznak. A távfűtésnél a számlázás alapját (az alapdíjon felül) az egész ház hőfogyasztását mérő hőmennyiségmérő mérési értéke képezi, ha a házat közös kazán fűti, a fűtési költségek ennek a kazánnak a fűtőanyag, és villanyfogyasztásából és az esetleges egyéb ráfordításokból (fűtő bére, javítási költség, kéményseprés) tevődnek össze. Az egy adott lakásra jutó költség megállapítható a lakás alapterülete vagy légköbmétere arányában, illetőleg alkalmazhatók fűtési költségmegosztók is.
A légköbméter szerinti megosztás tulajdonképpen a legegyszerűbb költségmegosztási rendszer, korrekt abból a szempontból, hogy a lakások mérete vita nélkül, egyértelműen megállapítható, de nem tükrözi a tényleges fogyasztásbeli különbségeket. A fűtési költségmegosztók a mai igényeknek jobban megfelelő fogyasztásarányos megosztást biztosítanak.
Azt szokták azonban mondani, hogy az ördög a részletekben rejtőzik, és ez ebben az esetben különösen igaz. Szeretném az alábbiakban bemutatni, milyen típusú fűtési költségmegosztókkal találkozhatunk, milyen előnyök származhatnak az alkalmazásukból, illetőleg milyen problémákra és buktatókra számíthatunk.
A fűtési költségmegosztók működési elve
A fűtési költségek megosztására ún. párologtatós vagy elektronikus költségmegosztókat, valamint hőmennyiségmérőket használnak. Az elektronikus és a párologtatós költségmegosztók működési elve hasonló: radiátoronként regisztrálják a hőleadást, azt összegzik, hogy a radiátor egy bizonyos pontja mennyire volt meleg a mérési időszakban. Ezen mérési adat, valamint a radiátor teljesítményadatai és a radiátor és a költségmegosztó közötti hőátadási együttható ismeretében radiátoronként egy arányszámot kapunk. Ezeket összegezve kiszámítható, mekkora költség jut egy-egy lakásra.
Figyelem! A költségosztás elvéből következik, hogy csak akkor lehet végrehajtani, ha az adott fűtési rendszer valamennyi fűtőteste költségmegosztóval van mérve! Nem „megmérem” az egyes fűtőtestek, ill. lakások fogyasztását, hanem arányosítom azokat! Nem alkalmazható az ún. „maradékelv”: ha néhány lakásnál hiányoznak a mérési adatok, a többi mérési adat ismeretében nem határozható meg ezek fogyasztása. (Ilyen esetben csak a becslést lehet alkalmazni. A leggyakoribb becslési alapelv, hogy a nem mért lakás becsült fajlagos fogyasztása nem lehet kisebb, mint ahol volt mérés.)
A módszert külföldön közel fél évszázada alkalmazzák, különösen elterjedt Németországban, Dániában, Svájcban. Németországban 1979 óta törvény írja elő közös fűtés esetén valamilyen költségmegosztási mérési rendszer használatát. Érdekes viszont, hogy ez a törvény megengedi a fűtési költség 30-50 %-ának a lakás mérete szerinti felosztását, és csak a fennmaradó részre teszi kötelezővé a mérés szerinti megosztást. Németországban a fenti törvény bevezetését azzal indokolták, hogy az ország szegény energiahordozókban, ezért ezek felhasználását csökkenteni államérdek. A fogyasztásarányos költségmegosztás pedig ezt megbízhatóan elősegíti.
A következő lapszámban a költségmegosztás konkrét módozatait tárgyaljuk.
Vértesi Nándor
