Központi pórszívó A kihasználatlan lehetőség
2001/3. lapszám | Kucsera Mihály | 4605 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A központi porszívó hazai megjelenését a ´90-es évek elejére datálhatjuk. Elterjedését inkább ismeretlensége és feltételezett drágasága, mintsem tényleges ára hátráltatta. Valójában a 2"-os PVC csővezeték beszerelése az építés során viszonylag alacsony költséggel megoldható, és ez már biztosítja a rendszer utólag bármikor befejezhető üzembe helyezését.
A napjainkra kialakult helyzet jellemzője, hogy a közhiedelemmel ellentétben a szerelt rendszerek szinte kizárólag családi házakba kerülnek és egyáltalán nem az építtető pénztárcájának, hanem az új iránti fogékonyságának függvényében. A helyzet másik érdekessége, hogy ez az alapvetően épületgépészeti rendszer főleg a szakmán kívüli rokon területek (villany-, riasztó-, kaputelefon-, garázskapu-szerelő) szakemberek „vadász”-területe, akik a tapasztalat szerint jobban érzékelik és használják ki az igényes építkezők fogékonyságát. Ma – mikor már a XXI. század házait építjük – úgy tűnik, mintha az épületgépészek, átengedve a terepet, nem akarnák észrevenni ebben az újító termékben és szakágban rejlő üzleti lehetőséget.
Cikkünket egyformán szánjuk figyelemfelhívásnak és tájékoztatásnak, amivel reméljük, egyszerre járulhatunk hozzá a szakma rendelésállományának és az épülő házak színvonalának növeléséhez. A hazai piac fejlettsége jelenleg ott tart, hogy sem szakmai sem fogyasztói körökben nincs meg a különböző (elsősorban porleválasztási) elveken fejlesztett rendszerek megkülönböztetéséhez és márka szerinti differenciálásához szükséges termékismeret. A rendszer, illetve típusválasztás egyelőre véletlenszerűen vagy csak primer szempontok, mint az épület műszaki adottságai, a gyakran félreértelmezett teljesítményadatok és természetesen az ár alapján történik. (Az alábbiakban ezek tisztázására is sort kerítünk.)
A nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a kivitelezés két csatornán történhet. Ezek egyrészt a szakmailag képzett, gyakorlott márkafüggetlen szerelők, akik más vezetékekkel együtt főleg a hálózatok előtelepítését végzik, másrészt a garanciális- és szervizfelelősséget, kötelezettséget és szolgáltatási színvonalat vállaló márkatelepítők (dealer). Utóbbinak persze feltétele a megfelelő kereslet, ami nyereségessé teheti az erre specializálódott vállalkozások működését. Az eladáshoz elengedhetetlen termékismeret lényeges része a rendszer kialakulásának és előnyeinek ismerete.
A takarítás megkönnyítésére már az 1800-as évek végén kitalálták a beépített szívóhálózatot. A régi rendszerek nyomai sok bérházban ma is fellelhetőek. Budapesten is számos példa létezett, köztük olyan nevezetes épületekben mint az Országház vagy a Zeneakadémia. A beépített csőhálózat szívását a rendszeres időközönként visszatérő, járműre telepített szívóközpont, vagy helyben telepített berendezés szolgáltatta. A rendszer széles körű elterjedését azonban hátráltatta a még ma is költséges fém csővezeték, ami csak igényes épületekbe kerülhetett be, általános használatra azonban nem volt elérhető. Az I. világháborút követően megjelentek a kisméretű, megfelelő teljesítményű szivattyúmotorok, és elterjedtek a hordozható porszívók, jelentősen háttérbe szorítva idősebb testvérüket. A ’60-as években a PVC feltalálását, majd a műanyag csővezetékek megjelenését követően újból előtérbe került az időközben Európában szinte feledésbe merült, beépített takarítórendszer. A 70-es 80-as évek során elsősorban a technikai fejlődés élén járó Észak-Amerikában elterjedve létre jöttek a speciálisan erre a célra kifejlesztett készülékek és szerelvények.
Az épületgépészet egy újabb, mára kiforrott technikával gazdagodott. Az épületek komfortosításának, sőt automatizálásának terjedésével biztonsággal jósolható , hogy a beépített központi porszívó a központi fűtéshez hasonlóan, rövidesen a korszerű épületek alapfelszerelésévé válik. Előnye lényegében mégsem a kényelem, hanem a tiszta levegő. Napjainkban az allergiás problémák és a romló környezeti állapotok következtében megnőtt az emberek érzékenysége és igénye az egészséges környezet iránt. Az eredetileg kényelmi felszerelés így vált elsősorban „egészségügyi beruházássá”. A hordozható készülék hátránya, hogy a levegőt a lakótérbe fújja vissza a szűrőn átjutó mikroszkopikus szennyeződéssel és allergiát okozó poratkával együtt. Az egyre hatékonyabb szűrők ellenére a háztartási kategóriájú készülékek által kibocsátott levegő mindig tartalmaz valami maradó, finom szennyeződést, ami minél finomabb, annál ártalmasabb. A lebegő finom por felhalmozódik a lakásban, a porszívó csak újra és újra felkeveri. További hátrányok a porleválasztás, ill. portartály jelentős szívóerő-vesztesége, továbbá a zaj, a hordozásból adódó meghibásodások, a burkolatok és bútorok sérülése, a hordozás kényelmetlensége (lépcső) stb. A megfelelő porleválasztású, méregdrága ultraszűrőkkel rendelkező és egyenletes teljesítményű készülékek pedig költségesebbek mint a telepített porszívó.
A központi porszívó nyilvánvaló előnyei révén várható, hogy a háztartásokon kívül a közületi rendeltetésű épületekben is előbb-utóbb rendszeresítik. A pormentes levegő hozzájárul a portörlési igény csökkenéséhez, lelassul a falak, függönyök, kárpitok piszkolódása, a burkolatok kopása, csökken a bútorzat sérülési veszélye, kitolódik a felújítási idő. Magasabb induló beruházási költség ellenére gazdaságos, mert az egyenletes szívóerő révén nő a takarítás hatékonysága, a zajtalanság és egyszerűség révén nővelhető a takarítási időszak és a berendezések kihasználtsága, csökken a takarítóberendezés meghibásodási és karbantartási költsége, hosszú az élettartama.
A bekerülés azaz a vállalási ár a kivitelező számára is meghatározó. A családi házak rendszereinek átlagos komplett megvalósítási költsége alapfelszereltséggel (extra teljesítmény, extra tartozékok és extra szolgáltatások nélkül) 300-500 E Ft közé tehető. Az ár elsősorban alapterület, alaprajz és szintszám függvényében változik. A központi porszívó költsége magához a rendszerhez hasonlóan két jól elhatárolható részre (és megvalósítási szakaszra) osztható. Első a hálózat szerelése, majd legkorábban a burkolást-festést követően az üzembe helyezés, ami a szívóközpont telepítését, a szívó-csatlakozópontok szerelvényezését és magát a takarításhoz használatos hosszú tömlőt és tartozékait jelenti.
A szerelési szempontból érdekes első fázis költsége az amerikai piacon csatlakozási pontonként 60-80 USD. A fajlagos szerelési költséget elsősorban az épület, ill. hálózat jellege, a csatlakozók száma befolyásolja. Az eltérő építési módból és a hazai bérszínvonalból adódóan a kalkulációk különböznek, de a tapasztalatok szerint ezek az eltérések egymás hatásait alapvetően kiegyenlítik, az ár a hazai piacon csatlakozónként 15-25 E Ft között változik. Itt is, mint minden új terméknél, mind az ár , mind a minőség szempontjából szélsőséges példák is jelentkeznek, ami azonban a szakszerűen dolgozó kivitelezők számának gyarapodásával várhatóan ritkulni fog.
A központi porszívo rendszer tulajdonképpen egy max. 0,5 bár vákuum alatt működő nagy sebességű, max. 100 l/sec légszállítású szállítórendszer, aminek megfelelő szívóteljesítménye, üzembiztos működése és karbantarthatósága speciális szakmai követelmények (anyag, technológia, nyomvonal stb.) teljasítését igényli. Ezeket sajnos gyakori tapasztalat szerint „a műanyagcső hasonlóság alapján az ismert vizes csőhálózatok mintájának megfelelően szerelve” teljesen figyelmen kívül hagyják, ami leginkább a tájékozatlanságnak tudható be.
Cikkünk további részében különböző rendszerek, készüléktípusok, tervezési és szerelési irányelvek, karbantartási és hibakeresési szempontok bemutatása révén igyekszünk eloszlatni ezt a tájékozatlanságot, egyúttal a hétkönapi gyakorlathoz közekítve egy eddig ismeretlensége miatt gyakran „misztifikált” technikát.
Folytatása következik.
