Az életmentő kémény!
2001/11. lapszám | Nagy József | 4162 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Magyarországon évente nagyon sok tragikus szén-monoxid-mérgezés történik a háztartásokban. Jogosan feltételezhető, hogy azoknak az eseteknek a száma még több, amikor a tragédia valamilyen szerencsés véletlen, vagy valamilyen egyéb körülmény miatt nem következik be, jóllehet a feltételek igen „kedvezőek” voltak hozzá. Olvasónk hozzánk eljuttatott írása egy ilyen eseményről szól.
Néhány héttel ezelőtt egy ilyen esetet láttam. Egy 25 éve üzemelő, átfolyós rendszerű gáz vízmelegítő lángja részben kilátszott a burkolatból. Azt gondolom, hogy az íratlan reklámtörvényt nem szegem meg azzal, ha leírom, hogy egy KV 6 típusú gázkészülékről volt szó, hiszen abban az időben – bármennyire is hihetetlenül hangzik – más gáztüzelésű vízmelegítőt nem is lehetett kapni. A lemezburkolat leszerelés után még szembetűnőbben volt látható, hogy a láng egy része csaknem vízszintesen ég, és az égéstermék jelentős hányada nem a hőcserélőn keresztül távozik a készülékből, hanem megkerüli azt, és az áramlásbiztosítóban lép be az égéstermékelvezető rendszerbe.
Szétszerelés után megállapították, hogy ennek oka az, hogy a hőcserélő részben átjárhatatlanná vált. Az elszennyeződött hőcserélő lemezei közt a szabad felület 40-50%-a teljes mértékben el volt tömődve. Azt természetesen nem lehet tudni, hogy mennyit üzemelt a vízmelegítő ilyen állapotban, valószínű, hogy nem keveset. Az 1. ábra az elkormozódott hőcserélő és összehasonlításképpen egy „tiszta” hőcserélő részletét mutatja. A 2. ábrán a hőcserélő belseje látható. A képek önmagukért beszélnek. Az ember szinte el sem akarja hinni, hogy ez a vízmelegítő ebben az állapotban egyáltalán még működött, és nem okozott súlyos mérgezést. A tulajdonos elmondása szerint a vízmelegítőt öten használták, és hétköznap kb. másfél órát üzemelt, munkaszüneti napokon még többet. Mivel a használók benttartózkodásuk alatt semmiféle egészségügyi problémát nem észleltek (fejfájás, rosszullét, szédülés, hányinger), jogosan feltételezhető, hogy a fürdőszobában a szénmonoxid-koncentráció sohasem volt nagyobb, mint 100 mg/m³, amely megfelel 80 ppm-nek. Az ilyen koncentráció félórás belégzésnél még semmiféle egészségügyi problémát nem okoz. (MSz 21461)
A vízmelegítő egy kisméretű fürdőszobában üzemelt (alapterülete: 2×2 m, magassága 3,2 m) egy Calor II gáztüzelésű falifűtővel együtt. A két gázkészülék égéstermék-elvezető csöve a kémény előtt volt egyesítve. A családi ház 1936-ban épült, az akkori szokásnak megfelelően: nagyméretű téglából, fürdőszoba nélkül. 1956-ban átalakították, akkor épült a fürdőszoba és a kémény is. A fürdőszoba ablaka 0,40×0,60 m, és a helyiség össze van szellőztetve a 30 m³ légterű konyhával. Ennek szabadba nyíló ablaka nagyobb, mint 1,30 m². Ezekkel a feltételekkel a nagy vízmelegítő elhelyezése, levegőellátás vonatkozásában megfelelő. A kémény, amely korábban egy szilárdtüzelésű fürdőkályha égéstermékét vezette el, 1976 után lett mindenféle átalakítás és felújítás nélkül gázkémény. Mérete: „négy négytéglás” azaz 16×16 cm. (Ez a méret jelenleg már nem szabványos.) A hatásos kéménymagasság 4,30 m. Magyarországon jelenleg a kémények méretezése, azaz a keresztmetszet meghatározása, a hatásos kéménymagasság és a gázkészülékek teljesítményének ismeretében, a minimális keresztmetszet meghatározásából áll az MSz 04-82-85 számú szabvány 6.3 pontjában rögzített empirikus összefüggés szerint. Ha ezt a számítást elvégezzük, akkor a minimális keresztmetszetre ∅137 mm-t kapunk. A jelenlegi keresztmetszete 160×160 mm, amely 37%-kal nagyobb, mint az előírt minimális, azaz a kémény erősen túl van dimenzionálva. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy nem történt szén-dioxid mérgezés?
A vonatkozó irodalmak szerint, ha a kémény túl van méretezve, fellép az égéstermék kondenzációja, amely kémény korróziót okoz és a kémény igen rövid időn belül jelentősen károsodik. Ebben az esetben ez nem következett be. Az égéstermék-elvezető 20 éven keresztül a szilárd energiahordozó égéstermékét vezette el, majd 25 éven át a földgázét. A kéményen semmiféle állagromlás nem látszik, pedig 1956 óta nem volt javítva. Ennek oka minden bizonnyal a nagy légfelesleggel történő üzem, ami bizony gazdaságtalan.
A vízmelegítő elkormozódása az égő elszennyeződése miatt következett be. (A fúvókák által szállított primer levegő mennyisége lecsökkent, a szekunder levegő pedig nem elégséges a tökéletes égés megvalósulásához. A szükségesnél kevesebb levegővel történő égésnél az égéstermékben mindig megjelenik a szén-dioxid és a korom.) Az égő kilépő-nyílásait és a fúvókákat kitisztították (sűrített levegő, gyökérkefe, vízsugár), majd eltávolítottak a kormot a hőcserélő oldaláról, valamint a lemezek közül, és azóta a gázkészülékprobléma mentesen üzemel. Ez az eset is példázza, hogy nem csak akkor kell szakembert hívni, ha a gázkészülék nem működik, hanem rendszeresen, például évenként legalább egyszer felül kell vizsgáltatni minden gázkészüléket.
