A meós szemével
2001/11. lapszám | Taba Gábor | 6873 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Szerkesztőségünk meglepetésére szolgált, hogy igen élénk reakciókat váltott ki olvasóinkból a múlt lapszámunkban közölt, minőség-ellenőrzéssel foglalkozó, Fővárosi Gázműveknél készült riport. Ennek nyomán számos szerelő keresett meg minket részben panaszaival, részben azzal a céllal, hogy bővebb felvilágosítást kérjen a MEÓ-átadások menetéről. Ezért kissé tágabb összefüggésbe helyezve a problémát, ez alkalommal is, és a továbbiakban is visszatérünk erre a kérdéskörre. Mostani lapszámunkban Sütő Dezső urat, a TIGÁZ váci kirendeltségének műszaki dolgozóját – egykori műszaki ellenőrt – kérdeztük tapasztalatairól, a legfontosabb tudnivalókról, a regionális sajátosságokról.
– Tisztázzuk először azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén a kivitelező egyáltalában átadhat gázszerelési munkát!
– Először is, az összes gázszolgáltató megköveteli, hogy a kivitelező megfelelő szakmai jogosítványokkal rendelkezzenek: a vonatkozó mestervizsgát le kell tenni és fényképes gázszerelő-igazolvány birtokába kell jutni. Célszerű, hogy a jogosultság igazolását a munkakezdés bejelentésekor tisztázza a vállalkozó a minőség-ellenőrnél, hiszen így számos későbbi, formális hiba megelőzhető. Természetesen ez a kötelezettség csak akkor áll fenn, ha olyan régióban kerül sor a munkakezdésre, ahol korábban az illető vállalkozó még nem dolgozott, s így ez alkalommal kerül sor a regisztrációjára. További elengedhetetlen feltétel az engedélyes gázterv megléte. Szubjektív megjegyzésem, hogy nagyon fontos az, hogy a szakember tudja, hogy mit is kell pontosan megvalósítania: noha kezében lehet a gázterv, alapvető rajzolvasási vagy anyagismereti problémák meghiúsíthatják a precíz munkavégzést. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szerelő számára nemcsak a tervezővel, hanem az adott régió MEÓ-s szakemberével is ajánlott a konzultáció: ennek előnyei felbecsülhetetlenek. A szolgáltatók minőség-ellenőreinek kötelességük is a megfelelő szakmai információk átadása, illetve adott esetben a tervfelülvizsgálat kezdeményezése, elrendelése.
Persze a szabályozás keretein túl minden szakember egyénileg ítéli meg, hogy mit tart lényegi és mit kevésbé fontos dolognak: például tudni lehet, hogy a tűzhely elhelyezésének megváltoztatásakor milyen megoldások jöhetnek szóba alternatívákként az egyes MEÓ-s kollégáknál, s mi az, amit a szabályozás miatt egyáltalán nem lehet megvalósítani (történetesen a gáztűzhely ablak alá he-lyezését).
Mindenkinek azt javaslom, hogy a kivitelezés megkezdése előtt konzultáljon a minőség-ellenőrrel: tudomásul kell venni, hogy a MEÓ-s nem a szerelők skalpjára vadászik, hanem a megrendelő szakmai hozzá nem értését pótolja.
– Tekintsük át, hogy egy minőség-ellenőrzés során a munka mely egységei kerülnek ellenőrzésre!
– A MEÓ-s szakemberrel történő megállapodás nyomán kialakul az átadás-átvétel időpontja. Ekkor a szerelőnek biztosítania kell a helyszínen a gáztervet, illetve az egyéb vonatkozó dokumentációt, valamint az ellenőrzéshez szükséges műszereket, például a feszmérőt, a tüdőpumpát (U csöves manométert). Előírások rögzítik, hogy a szerelés bizonyos részeit az ellenőrzésig nem lehet eltakarni (pl. faláttöréseket, bizonyítandó, hogy nincsenek benne hegesztések), továbbá biztosítani szükséges a megfelelő műbizonylatokat (az alkalmazott anyagokról, valamint a kémény-felülvizsgálat eredményéről).
A magyar szabvány pontosan rögzíti azt is, hogy milyen módon kell megtörténnie egy nyomáspróbának. A szilárdsági nyomáspróba 1 bar-on (régi elnevezéssel: réstisztító próba) azért elengedhetetlen, mert a tömörtelen idomot „megpiszkálja”, s az elszökő gáz nyomán kialakuló nyomásesést egy érzékeny műszer, például az U csöves manométer azonnal megmutatja. Külön illik végezni a készülékes nyomáspróbát, méghozzá úgy, hogy először a készülék csapjáig tartják meg a próbát (tömörségi), utána pedig a készülékeken (együtt). Nem tudom eléggé hangsúlyozni a készülék előtti elzáró fontosságát: bármilyen meghibásodásnál vagy balesetnél, tűzesetnél azonnal biztonságba lehet általa helyezni a készüléket.
Az átadás során MEÓ-s tulajdonképpen a beállástól (tervezési-kivitelezési határ) kiindulva, a terv mentén felülvizsgálja az egész rendszert. Ellenőrzésre kerül a mérőhely kialakítása, a bilincsezés, a csővezetés, a lejtés, a készülékek kötése stb. Mire lezajlik a három nyomáspróba (szilárdsági, tömörségi, valamint a készülék tömörségi) az egyébként igen tekintélyes dokumentáció is elkészülhet: nyomáspróba-jegyzőkönyv, gázszolgáltatói szerződés stb. Ezután egyébként az iparos számára csak a munkaárok visszatemetése, a csövek festése, illetve esetlegesen a védőszekrény kialakítása marad hátra ahhoz, hogy megindulhasson a tényleges gázszolgáltatás. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nyomáspróba egyes szakaszainak sikertelensége nem azonos következményekkel jár a szerelőre nézve: ha ugyanis a készülék mutatkozik nem gáztömörnek, akkor megvan az a jogi lehetőség, hogy a MEÓ-s úgy vállalja az átvételt, hogy a jegyzőkönyvben rögzíti, hogy az adott készüléket javítani, esetleg cserélni szükséges. (Persze más eset áll fenn, ha a készülék használt, és már nem kereshető fel a gyári szerviz.) Régebben komoly kritériumnak számított a földbe fektetett acélcsövek szigetelése is, de manapság már túlnyomórészt KPE csővezetékeket alkalmaznak. Itt jegyzem meg, hogy a gázvezeték- szerelésre jogosító papirok nem foglalják magukba a műanyag csöves szerelést, de ezt igen rövid idő alatt, egy-két napos tanfolyamon el lehet sajátítani.
Ezen túlmenően: természetesen sor kell, hogy kerüljön a szellőzés és a füstgázelvezetés kontrolljára is. Az, hogy görbe a cső a falon, nem olyan lényeges kérdés, de a szellőzés biztosításának közvetlen életvédelmi funkciója van. Szintén a füstgázelvezetéshez kapcsolódóan: minden szerelőnek tudnia kell, hogy milyen hosszú csővezetéket építhet, az idomokat milyen irányában toldhatja össze (nem a füstgáz eltávozásának irányban megegyezően, hanem fordítva azért, hogy a keletkező kondenzvíz visszafolyjon a készülékbe és elpárologva távozzon). Ezek alapismeretek, személy szerint én az ilyen ismeretekben tévesztő kivitelezőt – pedagógiai célból is – ismétlésre utalok.
– Vannak-e speciálisan TIGÁZ területekre érvényes rendelkezések, egyedi utasítások, amelyek csak ennél a gázszolgáltatónál vannak érvényben?
– Minden gázszolgáltatónál megtalálható egy ún. technológiai utasítás, amely rögzíti a műszaki elvárásokat. Ezt biztosítani kell megtekintésre vagy esetenként megvásárlásra is az adott körzetben dolgozó szerelőknek (ennek ára kb. 4000-5000 forint körül kalkulálható, de igényre fénymásolnak is a fontosabb oldalakból). Az utasítás egyebek mellett rögzíti, hogy milyen kötéstechnikákat, milyen márkájú préstechnológiát stb. fogadnak el az adott területen. Természetesen akadnak különbségek: a FŐGÁZ-nál a mérőkötéseket sarok golyóscsapokkal rendszeresítették, a TIGÁZ viszont egyenes csatlakozókkal; vannak szolgáltatók, ahol bizonyos szabályozókat mind függőlegesen, mind vízszintesen fel lehet szerelni, másoknál viszont nem. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a lényeges eltérések ezeken a pontokon, tehát a mérőkötések felszerelésénél, a szabályozóknál, a műanyag-acél csatlakozások, esetleg a réz-acél átmeneteknél mutatkozhatnak meg.
Sajnos, számos tervező egyszerűen ráírja a tervre, hogy a kivitelezésnek például a TIGÁZ által jóváhagyott technológia szerint kell megtörténnie, de ezzel a szerelők még nincsenek kisegítve, amennyiben általában nem ebben a régióban dolgoznak. Arra is figyelni szükséges, hogy sok esetben egyazon szolgáltatón belül is megváltozhatnak a rendelkezések: a TIGÁZ-nál sok évig csak az acélvezetéket fogadták el föld alatti gázvezetésre, ma már kizárólag a KPE csövekkel szerelt rendszert veszik át.
– Említene néhány tipikusnak tekinthető szerelői hibát, amelyek az átvétel elutasítását vonhatják maguk után?
– Gyakran találkozom alapvető szerelői hibákkal: tipikus terület a flexibilis készülékbekötési csövek helytelen alkalmazása. Például olyan esetekre gondolok, amikor egyes szerelők hollandis golyóscsapok mellé szintén hollandis flexibilis csöveket helyeznek, s így oldják meg történetesen a gáztűzhely bekötését. Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb egy egyszerű KB-s golyóscsapra felhelyezni a flexibilis csövet, s még így is megmarad az oldható kötés. Másik ilyen hiba a közcsavar indokolatlanul gyakori alkalmazása: míg a hollandi a fejrészével tömít, addig a közcsavar csupán a csavarzattal, tehát nem lehet bármilyen körülmények között alkalmazni. A felsorolás vég nélkül folytatható, de inkább általános tanácsként azt javasolnám, hogy próbáljanak meg a kivitelezők minél kevesebb fölösleges idomot, indokolatlan kötést elhelyezni a rendszerben.
Fontosnak tartom kiemelni ismét a MEÓ-s szakemberrel történő konzultációt: sokan dolgoznak ingázóként, s ezek a szakemberek – gyakran a gázterv ellenére is – szívesen hozzák magukkal a saját szerszámaikat, technológiájukat. Számos esetben elkerülhető a baj, ha előre egyeztetnek a minőség-ellenőrrel.
Mindazonáltal kiemelendő kérdésnek tekintem azt is, hogy számos hétköznapi eset van, amelynél a szabvány nem rendelkezik egyértelműen. Az esztétikai szempontok mellett példaként a tervtől eltérő márkájú, de megegyező teljesítményű gázkészülékek felszerelésére hivatkozhatom. Az egyértelmű helyzet az, amikor nem lehet a konvektortól kinyitni az ablakot, vagy az, hogy a TIGÁZ kizárólag KÖGÁZ típusú KPE-acél összekötőidomot fogad el, de millió olyan apró technikai részlet is van, amelyek megítélése már nem könnyű feladat: például a Fég konvektoroknál gyári előírás, hogy a csillagnak a falba süllyesztetten kell elhelyezkednie, azonban nagyon sokan nem így szerelik fel. A helyzet az, hogy nem lehet mindent szabályozni: az átadási helyzetekben sokszor kell egyénileg dönteni.
– Létezik-e egyeztetési fórum az egyes gázszolgáltatók között a különböző szabályozások összehangolására?
– Sajnos nem. Vezetői szinten természetesen van kapcsolat az egyes cégek között, de a konkrét szabályozási kérdésekben nincs napi konzultáció. Megemlítem, hogy a jogszabályi háttér egységes jellege miatt sok vonatkozásban nincs is szükség erre, a nagyobb különbségek csupán a vidéki szolgáltatók és a fővárosi szolgáltató között fordulnak elő. (A volt OKGT-n belüli, azonos technológiai adatok kapcsán.) Ismétlem, célszerű mindig beszerezni az adott gázszolgáltató technológiai utasítását, vagy konzultálni az adott terület ellenőrével. Már találkoztam olyan esettel, amikor valaki kisnyomású szerelést végzett középnyomású rendszeren. Pontosan azért, mert rutinból dolgozott, nem figyelt az egyedi sajátosságokra. Pedig mennyi pénz, energia, idegeskedés spórolható meg azzal, hogy tájékozódom, tanácsot kérek!
– Tapasztalata szerint az átadások hány százalékát kell megismételni?
– Az ilyen esetek száma csupán a néhány ezreléket érheti el. Ha magasabb számok hangzanak el, megítélésem szerint csupán a szerelők az adott régióban vett első munkái alapján történik a kalkuláció. Az az igazság, hogy minden területen megvan a kialakult szerelői gárda, aki napi kapcsolatban áll az ott illetékes minőség-ellenőrrel, tehát elképzelhetetlen, hogy ne tartsák be a megfelelő utasításokat. Hangsúlyozom, mind a szerelőnek, mind MEÓ-s szakembernek az az érdeke, hogy minőségi munkavégzésre, s azonnali átvételre kerüljön sor. Ha egy kivitelező beszerzi a megfelelő információkat, illetve ezek szerint végzi el a munkát, akkor nehezebb elbukni az ellenőrzést, mint sikeresen teljesíteni.
– A tervektől való eltérés automatikusan az átadás-átvétel meghiúsulását vonja maga után?
– Ez az egyedi részletektől függ. Mint említettem, a készülék márkájának megváltoztatása nem számít, ha azonos teljesítménykategóriáról van szó, de ha a tervtől eltérően nagyobb teljesítményű berendezés kerül felszerelésre, akkor már nem lehet elfogadni a kivitelezést. Hiszen ez a terv módosítását jelentené, amire az ellenőrnek nincs jogosultsága, hiszen jogszabály mondja ki, hogy a terv felülvizsgálatát és az átadást nem végezheti ugyanaz a szakember (biztosítva azt, hogy ugyanazt a hibát kétszer ne lehessen elkövetni). Ilyenkor az a megoldás, hogy tervfelülvizsgálatot kér a szakember, s ha ez megtörtént, akkor átveszi a munkát.
Általában szólva, ha a szabvánnyal nem ütközik az adott megoldás, akkor a legtöbb MEÓ-s elfogadja a munkát, de ezeket is engedélyeztetni kell (olyan esetben például, mint amikor cirko helyett kazán kerül beépítésre). Minden ilyen eltérés esetén – ismétlem – célszerű tanácsot kérni az ellenőrtől.
– Előfordulhat-e olyan helyzet, hogy a minőség-ellenőr azért nem vesz át egy gázrendszert, mert az ütközik az épületbe felszerelt egyéb gépészeti rendszerrel?
– Természetesen, ezeket az elveket szintén jogszabály rögzíti. Például, ha túlnyomásos szellőztetés került kialakításra, akkor bizonyos égéstermék-elvezetésű készülékek nem kerülhetnek alkalmazásra. Ez egyébként tervezői feladat, hiszen ő ismeri az épület jellegzetességeit, a szellőztetés módját s így az égéstermék- elvezetés szóba hozható megoldásait is. Amennyiben az illető kivitelező ismeri a szakmáját, már maga is jelezheti a várható problémát a dilettáns tervezőnek. Itt visszatérnék a nyílászárók problémájára: sajnos erre a nehézségre a mai napig nem találtak megnyugtató megoldást, hiszen nem gondolhatja senki, hogy egy több százezer forintos beruházás utólagos tönkretétele elfogadható a megrendelőnek (ti., amikor kiszedetik a tömítéseket az ablakokból). Pedig muszáj valamit tenni, itt életvédelemről van szó. Ez nehéz dilemma a MEÓ-s szakembernek: az építésügyi szabványok ugyanis előírják a tökéletesen tömítő nyílászárók felhelyezését, de így a levegő-utánpótlás nem biztosított.
– A szabványok vagy a TIGÁZ technológiai utasítás megváltozásáról milyen informális csatornákon értesülhetnek a szerelők?
– Kérdeznek. Az újdonságok sajnos csak elég nagy átfutási idővel jelennek meg a technológiai utasításban. Így elsősorban a szóbeli információ-átadás által értesülnek mind a tervezők, mind a kivitelezők a változásokról. A letiltásoknak hamarabb kerülnek tudatába a szerelők, hiszen ezek a technológiai megoldások már meg sem jelennek a tervben. De az elavult technikákat is két éven keresztül még el kell fogadnia a MEÓ-s-nak, ha az érvényes gázterv ezt szerepelteti.
