Gagyi a XXI. században
2001/10. lapszám | Bélafi László | 3067 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Több mint 10 év telt el az épületgépészeti technológiák rendszerváltása óta. Az elmúlt időszakban sok mindent megélt a hazai piac. Megismerkedtünk Európában már évtizedek óta alkalmazott és vadonatúj technológiákkal, megismertük a gyártó cégeket, azok márkaneveit. Sokszor bizony csalódtunk, a saját kárunkon kellett megtanulnunk, hogy nem mind arany, ami fénylik, és nincs feltétlen összefüggés a termék minősége és a cégképviselő, a kereskedő autójának és nyakkendőjének márkája között.
Az időszak elején felnövekvő új kereskedőcégek a rendezetlen piac újrafelosztásáért irdatlan árversenybe kezdtek, sőt az öröklődő árverseny ma is tart. Az árverseny egyik negatív következménye a széles körben forgalmazott „bóvli". Természetesen az egyes termékeknél a „megéri - nem éri meg" dilemmát mindig az ár - minőség, illetve az ár - teljesítmény viszony dönti el. Van viszont egy olyan műszaki színvonal, amit semmiképpen sem szabad alulmúlni. Ma már senkinek sem hiányzik a csöpögő csap, a hasadó cső, a repülő falikorong, a szétrobbanó vízszűrő, az egyteles kazán.
Most induló sorozatunkban kísérletet teszünk arra, hogy meghatározzuk miről ismerszik meg a „gagyi“. Első témánk a golyóscsap. Azért kezdjük ezzel, mert talán a zárt házas, piros nyelű, nikkelezett golyóscsap volt az első, amire ´90 környékén rácsodálkoztunk. Aztán pedig elkövettünk minden hibát, amit csak lehetett. Számolatlanul érkezett a vékony falú (könnyített), a szűkített keresztmetszetű, a mini golyóscsap. Amikor ezen túl voltunk - ma már nehéz ilyen csapokat eladni -, akkor az árverseny miatt elindult a minőség romlása, az Európa különböző, távoli szegleteiben összerakott, vagy inkább „összegányolt" golyóscsapok forgalmazása. 2-3 évvel ezelőtt aztán megérkeztek a kínai golyóscsapok, először kínaiként, manapság azonban egyre inkább olasz közvetítőkön keresztül, „Made in Italy" felirattal.
Miről ismerszik meg tehát a rossz minőségű golyóscsap? A szagáról. A Távol-Keleten gyártott csapokat a gyártás után nem mossák „élelmiszer-tisztára", jellegzetes olajos szaguk van. Ez persze még nem lenne olyan nagy baj, de beszélni kell arról is, ami csak speciális vizsgálatokkal fedezhető fel. Az Európában gyártott csapok alapanyaga maximum 2% ólmot tartalmaz, a kínai csapok ólomtartalma viszont elérheti a 7-8%-ot is. Ennek gyártói szempontból az az oka, hogy az alapanyag olcsóbb és puhább is, a megmunkálás idő- és szerszámigénye alacsonyabb. Persze így a csap szilárdsága és tartóssága is csökken. A másik trükk, hogy nem eredeti teflont használnak a golyó tömítésére, hanem a lényegesen olcsóbb, hulladékból újrahasznosítottat.
Kényes pont még a szárat tömítő, remélhetőleg két darab "O" gyűrű, aminek gyenge minősége lényegesen kevesebb zárást és nyitást tesz lehetővé.
Összefoglalva: nem múlhat csaponként néhány tíz forinton a minőség, a termék, gondmentes használata, s végső soron a szerelő és a kereskedő becsülete.
