Felületfűtések rézcsővel
2001/9. lapszám | Cséki István | 3879 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az ember közérzete akkor a legjobb, amikor „százágra” süt a nap. A sugárzófűtés a legkedvezőbb az ember szempontjából, mert ehhez alkalmazkodott a szervezet az évezredek alatt. Nem véletlen, hogy nagyon sok ember ma is a cserépkályha-, illetve a kandallófűtést (mint sugárzó fűtések) kedveli a legjobban. Emiatt a radiátoros fűtések mellett egyre inkább terjednek a padló- és a falfűtések. Ezek nem csak a sugárzó fűtésük miatt kedveltek, hanem energiatakarékosabbak is, mert alacsonyabb hőmérsékleten a radiátoros fűtésnél is kellemesebb közérzetet biztosítanak.
Jelenleg csak azokról a sugárzó fűtésekről lesz szó, melyeket lakásokban célszerű megvalósítani. Jogos kívánság ma már, hogy a fűtések láthatatlanok legyenek, aminek a felületfűtések meg is felelnek. Ilyenek a padlóf-, fal- és mennyezetfűtések. Egyik fűtésfajta sem új találmány, de a mai, korszerű anyagoknak köszönhetően ismét kedveltek. A padlófűtés a legrégebben ismert, s a legelterjedtebb közülük. A falfűtések már közel sem olyan régen ismertek, s nem is annyira sok van belőlük. A legfiatalabb a mennyezetfűtés, s ebből van a legkevesebb is. A felületfűtésekhez rendkívül alkalmasak a rézcsövek, mert abszolút oxigéndiffúzió-mentesek.
Először a padlófűtéseket nézzük meg
A padlófűtés előremenő vizének hőmérséklete maximum 55 °C legyen, így a hőtágulásból adódó hosszváltozást 5 m-ig képes a műanyag burkolat felvenni. A padlófűtés helyes kialakítására mutat példát az 1. ábra. Megfelelő hőszigetelés kell lefelé, de szigetelés kell az oldalfal felé is, ami inkább a hőtágulás felvétele miatt szükséges (2. ábra). A vezetéket fektethetjük kétféle rendszer szerint, száraz és nedves fektetési eljárással. Hazánkban inkább a nedves fektetés terjedt el, a szárazat ritkábban használjuk. A nedves fektetésnél a cső teljesen a betonban van, ezt könnyebb megvalósítani, olcsóbb is, viszont gondoskodni kell a csövek rögzítéséről. A száraz rendszernél a cső a szigetelésbe fekszik bele, tehát nem kell külön rögzíteni. A vezeték padlóban történő kötésénél a műanyag bevonatot nem szabad eltávolítani, azt a kötés után vissza kell húzni az elkészült kötésre és le kell zárni.
A vezetékek elhelyezése után a vezeték fölé esztrich-betont kell teríteni (jobban vezeti a hőt). A vezeték fölött minimum 3 cm vastag legyen a betonréteg, mert különben a hőmozgás következtében megrepedezik és elporlad. A vezetékek elrendezése a padlóban sokféle lehet. A csiga alakú fektetés nagyobb odafigyelést igényel, mert pl. az előremenő fektetésekor ki kell hagyni a visszatérő vezeték helyét, s majd a visszafelé jövet alkalmával töltjük azt be. A padló hőmérséklete viszont e fektetési módnál a legegyenletesebb. A meander (kígyó) alakú fektetés szerelés szempontjából egyszerűbb, viszont itt a padló hőmérséklete a lefektetett cső távolságával együtt csökken. Természetesen ez nem mindig hátrány, mert például egy olyan helyiségben, ahol csak egy külső fal van, ott ahogy távolodunk a külső faltól, úgy kell csökkennie a padló hőmérsékletének. A külső fal mellett viszont a hidegebb felület hátrányos hőérzeti hatását úgynevezett szegélyzóna kialakításával tudjuk kompenzálni. A szegélyzóna általában a külső faltól mért 1 m távolság (tervezéstől függ), ahol a csővezetéket sűrűbben fektetjük, mint a helyiség belseje felé.
A kellemes közérzet miatt nem célszerű túllépni a 100 W/m² értékű hőleadást, ami azt jelenti, hogy tartózkodási zónában a padló felületi hőmérséklete nem lépheti át a 29 °C-t. Kivételes esetekben eltekinthetünk ettől az értéktől. A magasabb padlóhőmérséklet a láb izzadását, gombásodását okozhatja. A kivételeket a 3. ábrán lehet látni. Ha a fűtendő helyiségnek nagyobb a hőszükséglete 100 W/m²-nél, akkor kiegészítő fűtést kell alkalmazni. A ma készülő épületeknek már olyan jó a hőszigetelése, hogy ott elegendő a padlófűtés is. Legjobb, ha a padlófűtési áramkörök kialakításához falba épített szekrényt helyezünk el. A szekrénybe be kell építeni egy-egy osztót és gyűjtőt, az áramkörök számának megfelelő nagyságban.
Természetesen ha magasabb komfortot szeretnénk biztosítani, akkor célszerű együttesen alkalmazni még a jó szigetelésű épületeknél is a radiátoros- és padlófűtést (9. ábra). A radiátorok előnye, hogy gyorsan lehet alkalmazkodni velük a külső időjárás változásaihoz, a padlófűtésé viszont az, hogy a sugárzó hőleadása révén kellemesebb közérzetet biztosít. Célszerű a hőigényt megfelezni, s ahhoz beépíteni a radiátort, illetve a padlófűtést. Ez a megoldás drágább az egyik vagy a másik fűtési megoldásnál. Újabban használjuk már felületfűtésként a falfűtést is. Régebben voltak próbálkozások a falfűtésre, de az acélcsövekkel ez nem hozott jó eredményt, így abba is hagyták. Az ember hőérzetéről szükséges néhány szót ejteni ahhoz, hogy jobban lássuk a falfűtés használhatóságát.
Az ember közérzete attól függ, hogy milyen a környezetéből felvett és az oda leadott hőmennyiség egyensúlya. Amennyiben több a leadott hő, akkor fázunk, ha pedig több a felvett hő, akkor melegünk van. A leadott hő nagymértékben a környezetünktől függ (természetesen más egyebektől is, mint pl. munkavégzés, ruházkodás stb.). Ha a környezetünk hőmérséklete (pl. falfelületek) alacsony, akkor sok hőt sugároz az emberi test arrafelé. Ha viszont nem kell az embernek hőt sugároznia a környezete felé, akkor akár alacsonyabb levegőhőmérsékletnél is jó a közérzete. Radiátoros vagy padlófűtés esetén a külső fal hőmérséklete alacsony, így hiába elegendő hőmérsékletű a levegő, nem mindig érezzük kellemesen magunkat. Falfűtésnél a környezet felé szinte nem sugároz hőt az ember, így nem szükséges a levegő hőmérsékletének magasnak lennie a kellemes közérzethez. Ez energiamegtakarításhoz vezet.
A falfűtés előnye a padlófűtéssel szemben, hogy magasabb lehet a felületi hőmérséklete a padlófűtésnél (nincs gombásodásveszély). A kialakítása nagyon hasonlít a padlófűtéshez, csak itt a falon helyezkedik el (4. ábra).
- A szerelést egyszerűbb a padlón elvégezni, majd a készre szerelt falfűtést feltenni a falra (5.-8. ábra).
- A szerelés elkészülte után kell egy kiegyenlítő vakolás, mely a csöveket éppen csak eltakarja, majd szükséges egy műanyag háló felerősítése, hogy a hőtágulások miatt a vakolat ne repedezzen, s végül a fedővakolás (9. ábra).
- Falfűtések vízzel történő feltöltése kicsit másképpen történik, mint más fűtési rendszereké. Itt sok magas pont van, aminek a légtelenítése nehezebb lenne és nem is esztétikus a lakásban a falból kilógó sok légtelenítő. A feltöltést úgy kell elvégezni, hogy az előremenő vezetéken keresztül töltjük fel vízzel a rendszert, miközben a visszatérő vezeték a szabadba engedi a vizet (mint vízellátásnál). Így feltölthető a rendszer és a vízből kiváló másodlagos levegőt elviszi magával az áramló folyadék, s majd egy megfelelő helyen lehet légtelenítést beiktatni.
A felületfűtések elkészítése után a rendszer nyomáspróbáját el kell végezni. Sikeres próba után célszerű a nyomást rajta hagyni a rendszeren, mert a betonozás vagy a vakolás közbeni rongálódást azonnal észre lehet venni. Ha fennáll a fagyveszély, akkor a rendszert fagyálló folyadékkal kell feltölteni.
