Meghökkentő szituációk I.
2001/9. lapszám | Meyer József | 2882 |
Figylem! Ez a cikk 25 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az indián nyár beköszöntével alkalom adódik olyan jószolgálati munkálatok tárgyalására, amikor a hiba elhárítása kifejezetten szívességi ténykedés, és a már jóval idősebb közeli ismerőseink fordultak hozzánk. Éppen ezért az ilyen látogatásaink során sok mindent megengedhetünk magunknak, mert – sajnálatos módon – a gépészeti berendezéseknél is tipikus a teljes körű műszaki elhasználódás. Ugyanakkor aránytévesztés lenne a nyugdíjból élő tulajdonosoktól elvárni, hogy a sürgősnek tűnő munkákat mind végeztessék el.
Először csak diszkréten dörömbölünk (bent harsog a tévé), majd jön a hosszan tartó csengetés. Hál’ Istennek az ajtó mögött ugatni kezd a daxli...... ha nehezen is, de bejutunk. Etus néni – jóval túl a hetvenen – e2-e4-et lép: a kredencre már előre ki van készítve a munkadíjunkra kimért háromszáz forint. Felületes becslés szerint is vagyonokat lehetne költeni az antik gépészeti berendezésekre, de mi makacsul fókuszáljunk csak arra a falatkára, ami miatt itt vagyunk.
Huszár g8-f6-ot lépünk, vagyis megborzadjuk a sakálként üvöltő gáz-vízmelegítőt, különféle vízfoltosodásokon rémüldözünk, de semmiképpen se bővítsük az előre megjelölt feladat(ok) körét, ne erőszakoskodjunk! Leroskadunk egy hokedlira, a szerszámos ládát harckészültségbe helyezzük, és kortyolgatjuk a máris megérdemelt kávénkat. (Eközben olyan hangokat hallunk, hogy flak-flak-flak, ami azt jelenti, hogy a kutya megette a faggyúnkat).
Ha például a WC-tartály lyukadt ki és a folytonossági hiány a töltési vízszint magasságában van, eszünkbe ne jusson mindjárt tartályt cserélni és ezzel további költséget róni a megrendelőre, inkább a töltőszelep karjával állítsunk be alacsonyabb víznívót és nyugtassuk meg magunkat, hogy mindent megtettünk, ami elvárható. Vagy: ha a csempeszelep karmantyúja repedt (még a hetvenes-nyolcvanas években is előfordultak olyan szériák, ahol a leggondosabb tömítés és szerelés dacára is 50%-os gyakorisággal „ciripelt” a szelep), ne akarjuk felszántani az egész lakást. A következő áthidaló megoldást válasszuk: kizárólag a karmantyú közvetlen közelében bontsunk: és csak annyit, hogy az építőanyag ne érintkezzen vele, miáltal a vakolat állandó nedvességelszívó hatását megszüntettük, levegőhöz juttattuk a többé-kevésbé nyílt sebet, így annak begyógyulását máris lehetővé tettük.
Elidőzhetünk még a csempeszelepnél is. Ha fordítva szerelték be (miért is ne?), és az időközben leszakadt (lemosódott) szelepgumi jelentős nyomásesést okozott, nem bontunk szelepcseréhez, csak „kiheréljük” a felső részt és kész. Idős nénikénk kapacitál: meg kéne javítani a csaptelepeket, mert nem zárnak rendesen. Ezek szokványos, ún. standard kivitelű szerelvények. Tudjuk, hogy a csaptelepek tökéletesen működnek, csak éppen a kis kezekben már nincs elég erő az elzárásukhoz. Minden ilyen esetben kezdeményezzük az egykaros keverő csaptelepek beépítését, ami segít a könnyű kezelhetőségével, akármekkora skandalum is kerekedik a javaslatunkból.
Az előretolt helyőrség
Ez is egy szituációs játék, melyben idős személy(ek)-re hárul a feladat, hogy levezessen(ek) valamely aktuális felújítási munkát, vagy az azzal kapcsolatos ártárgyalást, mely során refrénszerűen bukkannak fel a takarékossági motívumok. (A tárgyalások időszakában a rokonság tapintatosan távol tartja magát.) Türelmesen és óvatosan viselkedünk. Ha két vagy több generáció él együtt, azt azonnal lehet tudni, mert a magánynak jellegzetes az aurája, emellett bútorba-falakba ivódott, félreismerhetetlen aromája is van, még körül sem kell néznünk ahhoz, hogy a legcélszerűbb döntést meghozzuk.
Először „leásunk” a tulajdonosig – ami egyébként is kötelességünk -, azután már az ő részvételével ismételten tisztázzuk, hogy mi is lesz a teendőnk. Az „előretolt helyőrséget” pedig a tulajdonossal együtt élő családtagként kezeljük, akire egy esetleges felfordulás közepette majd tekintettel kell lennünk.
