Az internetről kezdőknek
2001/9. lapszám | Matis Bálint | 2225 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Bizonyára akad olyan olvasónk, aki csak hallomásból ismeri az internetnek nevezett, globális információs hálózatot. Cikkünket azoknak ajánljuk figyelmébe, akik – a kezdeti idegenkedés ellenére – szeretnének megismerkedni az internet csodáival.
Bármennyire is idegenkedünk a számítástechnika adományaitól, előbb-utóbb be kell látnunk, hogy sok érv szól a használata mellett. Az internet, számos funkciójával arra hivatott, hogy különböző szolgáltatásokkal és információkkal megkönnyítse életünket. A szolgáltatások közül lássuk először a leginkább elterjedt és méltán népszerű lehetőséget, az elektronikus levelezést (szakkifejezéssel élve: az e-mailt).
Az e-mail legkiemelkedőbb erénye, hogy fantasztikusan kényelmes, hiszen nem kell papírra vetnünk, vagy kinyomtatnunk közlendőnket ahhoz, hogy a levelet borítékba téve, eljuttassuk a címzettnek. Minden egy helyen, gyorsan és kényelmesen, számítógépünk segítségével történik, sőt a nekünk küldött leveleket is itt olvashatjuk el, és akár azonnal meg is válaszolhatjuk azokat.
Mint említettük, az Internet alapvetően egy információs gyűjtemény, amely számítógépek világhálózatán elhelyezett adatokból áll. Ez a világháló kisebb-nagyobb hálózatok és személyi számítógépek kapcsolódásával jön létre. Bárki közölhet adatokat a `neten keresztül, és bárki el is olvashatja az oda felvitt ismereteket. Megtudhatjuk a napi híreket, vagy az aktuális tőzsdeárfolyamot, állást is kereshetünk, vagy akár filmeket nézhetünk meg. Kapcsolatot teremthetünk számtalan szakterület (tudomány, sport, kultúra) legjobb szakértőivel, megkaphatjuk a minket érdeklő információkat, és széles körben tehetjük hozzáférhetővé saját közlendőnket. Az internet palettáján szakadatlanul újabb és újabb szolgáltatások jelennek meg (és tűnnek el). Lehetőségünk nyílik vásárlásra, szoftverek keresésére és letöltésére, sőt akár más internet-felhasználóval való beszélgetésre is.
De foglaljuk össze, mi is kell ahhoz, hogy élvezhessük a fent említett funkciókat. Ahhoz, hogy internet-felhasználókká váljunk, szükségünk lesz egy személyi számítógépre, amely rendelkezik internetkapcsolat létesítésére alkalmas modemmel. Ezenkívül a kapcsolódáshoz szükség lesz egy szolgáltatóra is, aki összeköttetést teremt modemmel felszerelt számítógépünk és az internet egyik fő érvonala között. Számtalan szolgáltató közül választhatunk, akik egyúttal elektronikus postafiókot is biztosítanak számunkra, a hozzá tartozó e-mail címmel együtt. Az interneten történő kereséshez (böngészéshez) megfelelő programra is szükség lesz, amely segítségével a különböző (web)oldalakat lehet megnézni. Ilyen például a Microsoft Internet Explorer, vagy Netscape Navigator. A böngészőprogramok egyébként könnyen kezelhetők, maga az internet pedig olyan, mint egy nagy könyvtár, amelyben a web-címek a könyvek, a weboldalak pedig a könyvek oldalai. De léteznek olyan weboldalak is, amelyek más weboldalak, illetve témák keresésre szolgálnak. Ez úgy történik, hogy az általunk megadott (kulcs)szó alapján, megkeresik és kilistázzák a megadott kulcsszót tartalmazó címeket. Szinte minden weboldalon találunk a témával kapcsolatos újabb címeket, amelyek segítségével „bejárhatjuk” az egész világot. A címről címre történő utazást "szörfözés“-nek hívja a szakirodalom, ezért stílusosan jó szörfözést kívánunk kedves Olvasóinknak!
Az internet története
1969-ben az amerikai kormány megbízásából az US Advanced Research Projects Agency létrehozta az ARPANET-et, hálózattá összekapcsolva négy kutatóhelyet. A kísérleti program legfontosabb eredménye volt egy egységes kommunikációs nyelv (TCP/IP) kidolgozása, valamint egy olyan számítógép- nyelv kifejlesztése, amely lehetővé tette, hogy egy gépen egyszerre többen is dolgozhassanak.
A ´80-as évek elején aztán számos helyi és országos méretű hálózatot kötöttek össze az ARPANET-tel, melyek szintén a TCP/IP protokollt alkalmazták.
Az 1980-as évek közepén az US National Science Foundation hat szuperszámítógépet telepített az USA különböző pontjain, s ezeket a gépeket olyan vonallal kötötték össze, amely lehetővé tette, az 56 kilobit sebességű adatátvitelt másodpercenként (kbps). 1990-ben ez a 6 központ 14-re bővült, az összekötő alapvonalak adatátviteli sebessége pedig 1,5 megabit/sec-ra nőtt.
1991-ben a Kongresszus megszavazta a High Performance Computind Aid törvényt, amely egy nagysebességű nemzeti hálózat létrehozását írta elő.
Európában a kutatási hálózatok nemzetközi szervezete, a RARE kezdeményezte egy kontinentális méretű gerincvezeték létrehozását, amelyet EBONE-nak neveztek el. Számos nemzeti és regionális szervezet csatlakozott a kezdeményezéshez, s az 1992-ben megkezdődött munka jelenleg is folyik.
Az EBONE mellett a DANTE projekt keretében kiépült egy másik európai gerincvezeték, az EuropaNET. Ma már számos nemzeti és regionális hálózat csatlakozik erre a fővonalra, így az internet, számítógépes hálózatok ezreinek, számítógépek millióinak együttes világhálózatává vált, amely lehetővé teszi több mint 20 millió felhasználó számára a digitális adatátvitelt.
