Balszerencse vagy balgaság?
2002/4. lapszám | Veresegyházi Béla | 2575 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Létezik olyasmi, hogy szerencse? Hát persze, a lottó ötöst sem az nyeri, aki megdolgozik érte. Azonban az épületgépészetben ritkán fordulnak elő véletlenek, itt az nyer, aki mer és az veszít, aki nem dolgozik – na jó, bukni azért tisztességes, dolgos emberek is képesek, hiába, ez az üzlet. Az alábbiakban egy olyan esetet elevenítünk fel, ahol a vétlen bűnhődött mások mulasztásáért. Köszönet Sima Fernc munkavédelmi felügyelőnek a szolgáltatott információkért.
Budapest egyik kerületében folyt az építkezés. A főfalak már álltak, az épület lényegében tető alatt volt, már csak az épületgépészek serénykedtek. Az egyik helyiségben a mester munkálkodott fiatal segédjével, éppen alapcsatornát fektettek le. Jó munka volt, ketten dolgoztak, nem zargatta őket senki…
Az idősebbik szakember, a főnök éppen a homlokzati fal mellett térdelt, amikor az egyik művelethez olyan szerszámra lett volna szüksége, ami nem volt a keze ügyében. Nosza, ugrasztotta az addig mellette tevékenykedő segéderőt, hozná oda az eszközt a helyiség másik végéből. A fiú, mint minden rendes tanonc, pattant és elkezdett kutakodni a szerszámosládában. Végre megtalálta a csőkulcsot, erre az beakadt valamibe. Rángatta, rángatta, míg az egész a nyakába borult. Bűnbánóan állt neki összeszedni az eszközöket a mester tréfás szemrehányásaitól kísérve. Végre elkészült, magához vette a kulcsot és lépett egyet az egyre türelmetlenebb főnök felé. Ekkor szakadt le az ég. Odakint, a fal másik oldalán egy földmunkagép árkot ásott a csatornának. Az építésvezető szólt a markoló sofőrjének, hogy az árok nem a terv által jelölt helyen, hanem attól egy méterrel arrébb, a falhoz közelebb kell, hogy legyen. A sofőr megvonta a vállát és beült a gépbe. Nem az ő dolga. A főnökök eldöntötték, hát legyen. Az ő dolga az, hogy az az árok egyenes legyen és megfelelő mélységű. Nekilátott hát, az építésvezető meg ment a dolgára.
Azt már sohasem tudjuk meg, hogy miért történt a baleset. Pillanatnyi figyelemkihagyás, nátha, fejfájás? Mindegy. Megtörtént. A markoló, kanalába emelve egy adag földet, fordult, hogy az autóra pakolja terhét. A sokadszor ismételt mozdulatba hiba csúszott, és az ellensúly teljes erővel nekizúdult a falnak, ami mögött a mester dolgozott. A fal ráomlott a gépészre, aki azonnal meghalt. Szörnyű baleset, amit csak azért érdemes felidézni, hogy többet ne fordulhasson elő. Az eset tanulsága első látásra egyértelműnek tűnik. A sors kezében vagyunk és bármikor a fejünkre eshet egy virágcserép. Pech ellen nem lehet mit tenni. Ám, ha jobban a dolgok mélyére nézünk, emberi mulasztásokra leszünk figyelmesek.
Mindjárt ott van a markoló vezetője, aki kétszer hibázott. Először, amikor hajlandó volt a falhoz veszélyes közelségben dolgozni, másodszor, mert egy rossz manőver folytán bedöntötte a falat. Hibás az építésvezető is, aki nem törődve a munkavédelmi előírásokkal, a tervvel, közelebb küldte a falhoz a munkagépet, és vaj van a fején annak, aki őt utasította. Más kérdés az, hogy kit vontak felelősségre. A bonyolítót, aki alá az egész építkezés tartozott? Nem. A fővállalkozót, aki a tényleges munkavégzésért felelt? Még őt sem. Az alvállalkozó lett a bűnös, mert az ő hatáskörében nem történt meg a munkafázisok összehangolása, a megfelelő kapcsolattartás, tájékoztatás. Tetézte a bajt az, hogy a szerencsétlenül járt szerelő mint alvállalkozó, bedolgozó munkálkodott az alvállalkozónak. Legalábbis az első verzió szerint, mert később olyan hírek is lábra kaptak, miszerint csak szóbeli megállapodás jött létre közöttük. Már a számlaadós változat is problémákat vetett volna fel, de a „gyere, aztán majd lerendezzük” változat katasztrofális volt. Végül mégis munkabalesetnek minősítették az esetet, nem kevés diplomáciai érzékről téve tanúbizonyságot. Hogy mi volt az ügy anyagi vonzata, nem tudjuk, de elképzelhető, hogy óriási büntetéseket kaptak a felelősök.
Tanulság? Tiszta viszonyok az alkalmazásban és munkavállalásban, hogy baleset esetén a társadalombiztosítóval és adóhatósággal reszkető térd nélkül lehessen kapcsolatba lépni (márpedig kapcsolatfelvétel lesz, mert egyik esemény vonzza a másikat). A munkaadó szempontjából pedig jó szervezés és munkavédelem legyen a jelszó.