Becslés az adóellenőrzésben
2002/4. lapszám | Tomcsányi Erzsébet | 9240 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a valóságos adó alapját valószínűsíti.
A becslés alkalmazható:
- Ha az adó alapja nem állapítható meg.
- Ha az adóhatóság rendelkezésére álló adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására.
- Ha az adózó valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett.
- Ha az adóalap megállapítására az általános szabályok szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról nem állnak az adóhatóság rendelkezésére adatok, iratok, más bizonyítékok, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
Becslési módszerek
A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más módszerekkel. Ha az adózó elmulasztotta az általános forgalmi adót megállapítani, akkor bizonylatok hiányában az állami adóhatóság azt a tényleges eladási ár, ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok alapján kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg.
Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapján is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az elismert és adóztatott jövedelmekre is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A személyi jövedelemadó bevallásának okán éppen most volt aktuális a fenti cikk, de az áfa az épületgépészeti és egyéb területén dolgozó cégek örök problémája. Mit is jelentenek a cikkben leírtak? Azt, hogy ha lusták voltunk, rossz a könyvelőnk vagy hazudtunk, nem feltétlenül ússzuk meg. Néhány megjegyzést azért tennék ezzel kapcsolatban. Gyakran előfordul, hogy a vállalkozó elveszít számlakönyvet, bizonylatot, hivatalos iratokat. Ilyen esetben az adóhatóság becsléssel meghatározza, milyen értékűek a számlák, a vállalkozás addigi, meglévő számlái alapján. Az adózó már itt rosszul járhat, mert mi történik, ha egy kisebb tételeket tartalmazó tömbje veszett el? Azonban még nincs vége, hisz büntetőkamatot is kell fizetnie, ami szintén jelentékeny összeg, az adóeltérés 50%-a, plusz büntetőkamatok. Mit lehet tenni? Hát, túl sok mindent nem! Talán annyit, hogy amint észrevettük, hogy hiányzik ez meg ez, azonnal jegyzőkönyvet kell felvenni róla. Ezenkívül szaladgálhat a vállalkozó, hogy az összes, emlékezetből felidézett, az elveszett számlakönyvben feltételezhetően szereplő partnert felkeresse és azoktól másolatot szerezzen. Nem egyszerű!
(a szerkesztő)
