A pesti Duna-parton, a Petőfi és a Lágymányosi híd között trónoló palota gépészeti, klíma- és légtechnikai szempontból több részre osztható. Amint az a képeken is látható, a színháznak két, láthatóan elkülönülő épületszárnya van, durva megközelítéssel az egyikben találhatóak a közönségforgalmi, a másikban az üzemi terek. Az épületben mélypince van, a földszint felett pedig hét emelet. A tervezőknek el kellett választaniuk a közönségforgalmi részt az üzemi területtől, a színpadot a nézőtértől, a műhelyeket, az öltözőket a gépészeti terektől úgy, hogy közben mindez egységes és összefüggő egész maradjon. Meg kellett küzdeniük azzal a problémával, hogy a rendelkezésükre álló, nem túl nagy helyet optimálisan kihasználva elhelyezzék gépeiket, szerelvényeiket, mindezt az esztétikum, a gazdaságosság és a biztonság szem előtt tartásával. Nehezítette helyzetüket, hogy nagyon kevés időt kaptak a munkára, no meg az is, hogy mivel Magyarországon nagyon régen épült legutóbb új színház, csak mások tapasztalatára, illetve saját színházfelújítási rutinjukra támaszkodhattak. A gyors tervezést egy még szűkebb határidejű kivitelezés követte. A gépészeti rendszerek szerelése tavaly áprilisban kezdődött, átadása a fűtési szezon elejétől idén január-februárig megtörtént, beüzemelésük rendben lezajlott. Hál’ istennek úgy tűnik, hogy az erőltetett menet ebben az esetben nem jelentette azt, hogy összecsapták a munkát… Nem gyakran szoktuk kiírni a kivitelező cégek nevét, de jelen esetben kivételt teszünk. A Kipszer Kalorikus Kft. foglalkozott a víz-, csatorna-, tűzivíz-, vízgépészeti-, zápor- és gázvezetékrendszerekkel, azok szigetelésével, valamint az égéstermék-elvezetéssel. A fűtés-hűtéssel kapcsolatos munkákat a Magyar Építő Rt. kivitelezte, a szellőzést és a klímát a Kipszer Klíma Control Kft. A gépészet épületfelügyeleti rendszerbe kötését a Welltech Rt. oldotta meg, míg a felvonókat az Otis Felvonó Kft. szerelte be. Lapunk Oross Lajostól és dr. Shuti Istvántól, valamint a színház marketingirodájától kapta információit. Köszönjük nekik.

A Nemzeti Színház kivitelezése, a jogerős építési engedély birtokában, 2000. szeptember 14-én kezdődött el. Az épület szerkezete 20 hét alatt, alapozással, földmunkával együtt 30 hét alatt a készült el. A kivitelezési ütemtervnek megfelelően a Nemzeti Színház május első hetére szerkezetkész lett, ebből az alkalomból „Bokréta Ünnep”, (az építőmunkások ünnepe) elnevezésű esemény került megrendezésre. Olyan hagyományos ünnepség ez, amikor az építők májusfát emelnek a szerkezetkész épület legmagasabb pontjára. Az eseményt a helyszínen több mint 500 munkás és 300-nál is több meghívott vendég követhette végig. A „zárt doboz”, tehát a beázásmentesség – az a készültségi fok, amikor a tető leszigetelése elkészül és a homlokzat lezárásra kerül – 2001. szeptember közepére jött létre. Párhuzamosan folytak a színház gépészeti és elektromos munkálatai, a színháztechnikai és belsőépítészeti kivitelezés 2001 júliusában kezdődött, egyes részterületeken április végén, május elején már megkezdték a munkálatokat. A homlokzat lezárása után az épület közműellátása és a külső környezet kialakítása következtek. A színház teljes körű „beüzemelése” a színházi próbákkal együtt 2002. januárban indult.

A Nemzeti Színház rekordgyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el. A munkafolyamatok főbb adatai: 800 tonna acél, 65 000 m² zsaluzat, 10 000 m³ beton. A kész épületben, többek között az alábbi anyagok találhatók: 23 500 m² burkolóanyag, 7000 m³ homlokzati kőburkolat, 9500 m² belső válaszfal, 56 km gépészeti csővezeték, 300 km elektromos vezeték, 1200 m² üveg.

A színház felépítése

A színház funkcionálisan és tömegében is három részre tagozódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú – nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, míg a nagyszínpadot „U” alakban szegélyező üzemi szárny, mely egy tetőfelépítményi szinttel zárul. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület bruttó területe szabadtéri színpaddal együtt 20 844 m², beépített térfogata szabadtéri színpad nélkül 84 270 m³. A hossztengely irányában középen megnyitott I. emeleti födémnyíláson keresztül az előcsarnokba belépő néző teljes magasságában és jellemző látványában érzékelheti a közönségforgalmi rész térszerveződését. A színházi hossztengely jobb és baloldalán a körfolyosó külső falát ívesen követő egykarú lépcső vezet a különböző szintekre. A gyalogos közlekedést két panoráma felvonó egészíti ki, az előcsarnoki üvegfalat két oldalon záró pilonok tömbjei előtt. A földszint nézőtér alatti területén a központi kialakítású ruhatár található. Az I. emelet a büfé szintje, míg a II. és III. emeleten kialakított tér galériaként biztosít majd kilátást a Duna-partra és budai hegyek panorámájára. A nagyszínház 619 férőhelyes, a nézőtér bejáratai az I. II. és III. emeleti szintek körfolyosóiról nyílnak. A nézőtér lényegében kétszintes, a lépcsősen emelkedő »földszinti" nézőtér kétszekciós kialakítású. A második emeleti bejáratok három páholyt fognak közre a nézőtér hátfala mögött – középen a díszpáhollyal, s a körfolyosó végeinél 1-1 további proszcéniumpáholyt alakítottak ki. A harmadik emelet az erkély szintje, ahol a bejáratok között a technikai szobák kaptak helyet. A nézőtér mennyezetét egy ovális kupola zárja.

A nézőtér alapvetően a hagyományos keretes színpados tér jól működő tradícióit megőrzi, de kiegészül és összeépül a kor elvárásai szerinti kialakításokkal. A főszínpad 24×17,90 m alaprajzi méretű és 28 m (külső) magasságú. A színpadnyílás – merev keretes – 12 méteres szélességi és 6–7,87 m magassági mérettel. A színpad a nézőtér irányába 3,6 m legnagyobb kinyúlású íves előszínpaddal egészül ki. A főszínpadhoz 15×15 méteres hátsószínpad és a rendezői baloldalon 18×15 méteres oldalszínpad kapcsolódik 7 m tiszta belmagassággal. A színpad alatti alsószínpadi tér 3,10 méterrel van mélyebben a színpad 0,0 szintjénél. A nézőtér feletti terület a színház archív jelmezeinek tárolására ad lehetőséget. A stúdiószínház a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti pinceszintre került, mely a korszerűség követelményének megfelelően tetszőlegesen variálható: terének közepén egy 12×12 méteres, elemekből álló padlóba süllyeszthető mozgatható pódiumos plató alakítható ki. Ide kb. 150 áthelyezhető férőhelyet terveztek.

A színház Duna felöli oldalán helyezkedik el az úgynevezett szabadtéri színpad, melynek nézőtere a színházat körbevevő park szabadtéri – fedett – lépcsőiről közelíthető meg. A színház üzemi helyiségei „U" alakban körbevéve a színpadot és hátsószínpadot, pince, fszt. + hatemeletes, tetőfelépítményes épületszárnnyal csatlakoznak a közönségforgalmi részhez. A díszletbejáró az épület ÉK-i homlokzatához épült pince + földszintes épületszárny, mely kamionbeállásra, 7,0 m magas díszlet felállítására, valamint expediálásra is alkalmas tér. A helyiségbe nyílik az 5×3 m-es platójú díszletfelvonó, mely a díszletraktárokon túl a háziszínpad díszletraktárát is kiszolgálja.

Színpadtechnika

A színdarabok előkészítését a színpadon kívül három próbaterem szolgálja, a második, a negyedik és az ötödik emeleten. Ezen kívül a negyedik emeleten található a hangstúdió, amely hangfelvételek készítésére is alkalmas. Az épület üzemi szárnyában van – többek között – könyvtár, és itt került kialakításra az „L” alakú teraszos, panorámás színészklub. Valóságos „mozgó színpadként” működhet a nagyszínház játéktere, amely 72 ponton emelhető és süllyeszthető technikájával egyedülálló Európában. Az 1×2 méteres süllyedőkkel beépített 144 m² felület, fölülről nézve úgy tűnhet, mintha kockára vágták volna a színpadot. Ezek az egymástól ugyanakkora távolságra tervezett elemek együttesen és külön-külön is mozgathatók, süllyeszthetők és billenthetők néhány másodperc alatt a játéktér bármely pontján. Szinte minden elem mozgatható a nézőtér előtt is: a mellvéd, a zenekari árok süllyedői, valamint a zenekari árok és a főszínpad közötti rész. Összesen 12 mellvéd és 12 süllyedő mozog az árokban. A színházba tervezett úgynevezett gyűrűs forgót a hátsó színpadon tárolják. A 25-30 tonnás légrugózású, gumikerekeken gördülő berendezést a kezelők kézi vezérléssel viszik előre, ahol a forgó besüllyeszthető az azonos nagyságú színpadba, s a pontos helyzetbeállítást a szakemberek lézeres távmérőkkel végzik. A főszínpad alá egy járószint került, amely a legkevésbé sem emlékezteti az ott tartózkodót egy gépházra. Itt veszi fel a díszleteket a süllyedők egy része, és a szerkezet akár egy egész szoba kellékét is a színpadra emeli néhány másodperc alatt. A vasfüggöny előtti nyílások alatt egy sorozatemelő gördül. A hagyományos rendszerrel ellentétben ezeket nem kell kimért pontossággal a nyílás alá állítani, mert a szerkezet jóval gyorsabb a megszokottnál. Ha szükséges, az előre kiválasztott helyeken akár tíz másodpercenként emel egy-egy színészt a színpadra. A süllyedők némán dolgoznak, a rezgést gumitömbök nyelik el. A színházban külön számítógépes rendszerrel vezérelt valamennyi mozgást csak az első előadás előtt kell beállítani. A program megjegyzi az utasításokat, melyek minden produkcióban egy gombnyomással kiadhatóak, így rendkívül alacsony a hibalehetőségek száma.

Vízellátás, csatornázás

A víz a közműhálózatból érkezik, amelynek 3,5 bar nyomása lehetővé teszi, hogy még a színház legmagasabb pontján, 15 méteren is biztosítható legyen a szükséges kifolyási nyomás. A meleg vizet lemezes hőcserélő segítségével állítják elő. Az egyidejűleg fellépő csúcs kielégítésére, a szociális melegvíz biztosítására és a 100 adagos konyha részére 2 tárolóbojlert is elhelyeztek itt. A különböző rendeltetésű helyiségekben speciális igényeket kielégítő berendezéseket szereltek be, mint zsírfogók a konyhákban, mozgássérült mosdó és WC a vizesblokkokban, nagyméretű mosdók a műhelyekben. A színház mosdóinak specialitása a 40 centiméteres mosdókagyló, ami fából készült és vastag lakkal van bevonva. Érdemes megnézni!

A víz-alapvezetékekek horganyzott acélból, hagyományos szereléstechnikával készültek. Az íves nyomvonalak kialakításánál , nagy átmérőjű csövek esetében forrasztásos kötést alkalmaztak. Az ágvezetékek műanyagból vannak, ugyanúgy, mint a lefolyóvezetékek is. Ezeknél tokos és elektromos kötéssel dolgoztak. A csatorna alapvezetékek öntöttvasból készültek. Mint mindenhol, itt is előfordultak hibák. Volt, hogy a beépített öntvényidom anyaghibájára vagy a műanyag cső kötésének gyengeségére a nyomáspróba nem derített fényt, csak használat közben kezdett szivárogni a rendszer. A hibákat természetesen kijavították.

Az esővizet külső ejtőkkel és épületen belüli csatornavezetékkel, valamint ejtőkkel, az épület belsejében pedig önállóan vezetik el. Ahol az akusztika megköveteli, ott a csövek hő- és hangszigeteltek A vízellátás és csatornázás kapcsán szót kell ejtenünk az épület tűzvédelméről, ami színházak esetében mindig központi kérdés. A Nemzeti 8 tűzszakaszra van osztva. Szintenként, tűzszakaszonként az előírt számú tűzcsap található, kivétel a színpadon és környékén, ahol többet is elhelyeztek. A külső oltóvizet feltalaj-tűzcsapok biztosítják. A belső tűzivíz-igényt a fali tűzcsapok, színpad védelmére szolgáló főszínpadi, oldalszínpadi és hátsószínpadi zápor-berendezés, valamint a függönylocsolóberendezés elégítik ki. Ezek a rendszerek önálló nyomásfokozóval üzemelnek.

Gázellátás, fűtés, légtechnika

A fűtési alapvezetékek legnagyobb mérete NA 250. A színház hőigényét a tetőtéri kazánházba telepített két, öntöttvas tagos gázkazán biztosítja. A tetőtérben való elhelyezés optimálisnak bizonyult a szellőztetés, valamint az égéstermék-elvezetés szempontjából. A kazánok távvezéreltek, rá vannak kötve az épületfelügyeleti rendszerre. Az épületben többféle fűtési formát alkalmaztak. Az üzemi területeken, a színpadon, a próbatermekben, a díszletraktárakban és az egyéb színpadi helyiségekben radiátorok adják a meleget. Padlófűtést építettek be a nézőtéri vizesblokkokban, a színészklubban, a földszinti előcsarnokokban és a közönségforgalmi területeken lévő emeleti közlekedőtereken. Az utóbbiakban padlókonvektorok, illetve légfűtés is üzemel. A dohányzókban ventilátoros padlókonvektorok vannak. Az öltözőkbe fan-coilok kerültek, itt fontos volt a nyári hű-téslehetőség is.

A szellőztetést központi légkezelők biztosítják, amelyek zajszintje rendkívül alacsony, mintegy 20-30 dB. A vezetékek az alap mellett tűzvédelmi szigetelést is kaptak. A befúvórácsokat belsőépítészetileg szépen, lamellás rendszerrel oldották meg. A színházban modern épületfelügyeleti rendszer van. Minden egyes alrendszer rá van kötve a központi gépre, így percre pontosan követni lehet a gépészeti történéseket, akár a legkisebb szűrő eldugulásáig. A diszpécserközpontból be is lehet avatkozni a rendszerek működésébe, akár valami hibát észleltek, akár a színpadi ügyelő kiált föl, hogy a művésznőnek melege van. Természetesen a tűzvédelmi rendszer is ide van kötve. Ahhoz, hogy a színházlátogató maradéktalanul átadhassa magát a darab élvezetének, fontos, hogy komfortérzete tökéletes legyen. Ennek érdekében az épületbe három szellőzőgépházat telepítettek, a szellőztetést pedig közel negyven rendszerre osztották fel amiatt, hogy a lehető legtöbb részfunkciót – pl. füstelszívás – külön, erre specializált eszköz lásson el. A legfontosabb feladat a nézőtér szellőztetése volt, ahol minden egyes szék alatt befúvót helyeztek el, , biztosítva, hogy mindenkinek jusson elég friss, oxigéndús levegő.

Csőtörésmentes szórakozást kívánunk!