Szigeteljünk, mert érdemes
2002/12. lapszám | Szabó Péter | 9887 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Kivitelezőkkel gyakran előfordul, hogy az építkezés végére szinte elfogy a pénz és a gépészeti szigetelésre már nem fordítanak akkora figyelmet. Pedig a szigetelőanyagok és helyes falvastagságuk kiválasztása legalább annyira fontos, mint például a radiátorszelepek megbízhatósága.
A fűtési csővezetéken fellépő hőveszteség kb. 50%-a visszafogható már 9 milliméteres, 65%-a a 13 milliméteres, 75%-a pedig a 20 milliméteres falvastagsággal. Hűtési rendszereknél vékony falvastagság esetén a csőhéjon kívül kicsapódhat a kondenzvíz – jó, légtömör szereléstechnika mellett is –, így bosszulja meg magát a spórolás, ami garanciális kötelezettségeket von magával. Sokszor az épületgépész kivitelező a saját embereivel végezteti el a szigetelést, de a szelepeket nem merik elvállalni, nem alakítanak ki szelepburkolatot. A szelepeken az örvénylő áramlás miatt lényegesen több hő szabadul fel, mint ugyanolyan hosszúságú csőszakaszon. Az „átkos” időben a gépészeti szigetelőanyagok spektruma nem ölelt fel minden igényt kielégítő választékot, jellemzően „szigetelőkötelet”, „hurkát” alkalmaztak.
Textil, pamut anyagból kialakított, végtelenített „zokniba” zömöckölték a kőzetgyapot anyagot, amely stabil felületképzést igényelt. Gipsz, kovaföld és esetlegesen fűrészpor keverékét kenték rá az organtüllel (olajos, szitaszerű, gézhez hasonló anyag) betekert szigetelőhurkákra, majd száradás után lefestették.
Sok előnye is ismert, hiszen napjainkban is használják. Átmérője 30 és 50 milliméter, általában csőhéjak közé helyezik egy-egy szakasz javításakor, valamint idomok, elágazások és szelepek szigetelésére alkalmazzák. Mivel nem átmérőfüggő, mint a csőhéj, tehát nem kell raktározni többféle átmérőjű csőhéjat, a javításhoz elegendő a szigetelőhurka, héjalását viszont meg kell oldani.
Minden valamit magára adó, szigetelőanyagot forgalmazó cégnél hozzá lehet jutni fényképes szereléstechnikai útmutatóhoz, amely a szelepek szigetelését is lépésről lépésre bemutatja, polietilén és szintetikus kaucsuk csőhéjjal és lemezzel. Így a leggyakorlatlanabb szakmunkás is könnyedén beletanulhat a kielégítő minőségi burkolat elkészítésébe, és nem késlelteti a vállalkozó kifizetését.
A nem pótolható szelepburkolatot kár eldobni javításkor. Ezt a mindennapi problémát kezelni lehet oldható szelepburkolatokkal. Ennek négyféle típusával találkozhatunk.
Az egyik a szakkivitelező által legyártott, polietilén lemezből, öntartó 20 milliméteres falvastagsággal, hőhídmentes, lépcsős kialakítással készült burkolat. Záródását műgyantával rögzített patent vagy tépőzár biztosítja. Előzetes felmérés után nem EU-komfort formájú szelepekre is megrendelhető. Jellegzetes kialakítása a „kalapdoboz”- és az „amerikai postaládára”-forma. Ezt a megoldást javasoljuk közintézmények karbantartói részére is.
Megoldható az ún. szendvicsszigetelés kialakítása is, amikor a szelepburkolatot belülről ásványi szálas anyaggal kibélelik vagy kitömködik. Szelepburkolat készítése szálas anyagból nagyon körülményes, mert a Dekalin ragasztó csak 90 °C-ig használható, öntartó bazalt és üveggyapot lemezek beszerzése csak rendelés után történhet, és az ásványi szálak a levegőbe kerülhetnek.
A második típus a PUR-hab belsővel kialakított szelepburkolat, 0,2 milliméter vastag polystyrol vagy ezzel megegyező vastagságú raszteres alumíniumlemez lágy héjalással. A hőhídmentességet a lépcsős kialakítás vagy az illesztési felületnél keresztbe futó gumiszalag szavatolja. Felhasználási területe: +120 °C-ig a fűtési rendszereknél, illetve mélyhűtés esetén. Ismert európai gyártók szelepeire rövid időn belül kapható lesz.
Harmadik megoldásként a helyszíni kialakítással készített szelepburkolat hőterheléstől függően üveg-, kőzet-, illetve kerámiagyapot paplanból, drót vagy szövetes megerősítéssel. Környezeti hatásokat (UV-sugárzás, eső) jól tűrő külső héjalással van ellátva. Rögzítése tépőzár vagy rögzítőkarikák segítségével történik. Bármilyen formájú szelepre könnyen ráformázható. Bármelyik szelepburkolat váasztásakor a csőhéj és a burkolat érintkező felületeit hűtés esetén légtömör módon ragasztással, illetve hőhídmentes kialakítással szereljük. A pufferek, hőcserélők, tartályok szigetelése is legalább ennyire fontos, de ezek burkolata a helyszínen készül a fent említett szerelési útmutató alapján, akár oldható kivitelben is.
Jó szigetelést kívánunk!
