PVC-csövek alkalmazása az épületgépészetben – Környezetvédelmi vonatkozások
2002/12. lapszám | VGF&HKL online | 1999 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Víz-, gáz-, fűtéstechnika 2002. decemberi számában dr. Muzsay András foglalkozott a PVC-csövek épületgépészeti alkalmazásaival, illetve környezetvédelmi vonatkozásaival. A cikk korrekt és átfogó tájékoztatást nyújt, nem kendőzi el a PVC „zöld szempontból” problémás vonatkozásait sem. Bízunk abban, hogy Muzsay úr álláspontját az általa képviselt Műanyag Csőgyártók Szövetsége minden tagvállalata elismeri és osztja. A cikk jó példa arra is, hogy még a műanyaggyártóknak és a környezetvédőknek sem kell feltétlenül ellenfeleknek tekinteniük egymást. Bárcsak több, hasonló típusú termékeket előállító vállalat nyújtana hasonlóan nyílt és korrekt tájékoztatást. Jelen válaszban tehát nem kívánunk belekötni a vitaindító írás állításaiba, inkább pár megfontolandó kiegészítést teszünk az ott felvetettekhez.
A környezetvédelmi kifogásoknál felsorolhatnánk egy sor megdöbbentő és botrányos – ám ettől még igaz – esettanulmányt. Egy a sok közül: Törökországban, Izmir közelében található egy PVC- és klórgyártó vállalat hulladéklerakója. A mérések során kadmium, ólom, higany, furán, dioxin, kloroform, perklóretilén és klórbenzol nyomait találták meg.
No de ne legyünk szemellenzősen zöldek: az Törökország, lehet hogy a talált mennyiség is kicsi, tegyük fel, hogy az egésznek csak a századrésze igaz… 1990-ben a világ összes klórmennyiségének a 30%-át a PVC-gyártására fordították. Ez az említett Törökország esetében 190 000 tonna évente. Bármilyen kiváló is a gyártási technológia, a PVC teljes életciklusa alatt „problémás anyag” marad. A gyártásától a hulladékká válásig toxikus elemek származhatnak belőle. A ciklus két végén, a gyártásnál és a deponálásnál vagy égetésnél egyaránt kiszabadulhat némi dioxin vagy nehézfém a levegőbe, a talajba vagy vízbe. Az előállított PVC-mennyiség ismeretében viszont ez a „némi” igencsak sok lehet. Ráadásul a hagyományos műanyagok (polietilén, PVC, polipropilén stb.) a talajban és vízben élő lebontó szervezetek számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, így azok korlátlan ideig szennyezik környezetünket – hiszen a gyártók szlogenje szerint „semmi sem olyan tartós, mint a PVC”. Hazánkban kb. 1,7 millió tonnával nő ez a tartós szeméthegy…
Ahasznos élettartam alatt a PVC adalékanyagai, például a padlóburkolatokhoz használt ftalát lágyítók jelentenek egészségügyi kockázatot. Igaz, Muzsay úr nem látja bizonyítottnak ezek környezetkárosító hatását – a környezetvédőknek azonban már kevesebb is elég: ha a lágy PVC „ki tud ereszteni” bármit is magából, az már nem lehet jó. Ausztria, Dánia és Svédország bizonyos PVC-ből készült gyermekjátékokat törvényileg betiltott, az EU Környezetvédelmi Igazgatósága pedig egy részletes tanulmányban foglakozott a PVC-vel, ami szintén jelzésértékű. Igaz, a kemény csöveknél valóban nem használnak ilyen anyagot. El kell ismernünk, a PVC olcsó, meglehetősen vegyszer-, kopás- és hőálló, könnyű, erős, jól szerelhető anyag. A szűken vizsgált épületgépészetben egyelőre nem létezik olyan megoldás, amely környezetvédelmi, technológiai és gazdaságossági szempontból egyaránt alternatívát jelenthetne. Legalábbis Magyarországon és egyelőre nem. A Sydney Olimpiai Stadionban például egyáltalán nem alkalmaztak PVC-t: az aréna székei, az összes fal és padlóburkolat, minden vízcső és elektromos kábelcsatorna „alternatív anyagból” készült – tehát létezik PVC-mentes megoldás is.
Extrudálás
Az alapanyagot egy felfűtött hengerbe vezetik, amelyben egy lassan forgó csiga homogénné keveri, megömleszti, majd átpréseli egy alakadó szerszámon, így alakul ki a termék keresztmetszete. A terméket ezután vízzel lehűtik.
Fröccsöntés
Az eljárás nagyon hasonlít az extrudáláshoz, de itt az egy fröccsdarabhoz szükséges mennyiségű megömlesztett anyagot a csigacsúcsnál összegyűjtik, és ezt hirtelen átpréselik egy zárt szerszámüregbe, majd lehűtés után a terméket a szerszám nyitása után kiveszik.
Alternatívák
A padlóburkolatokra és nyílászárókra nem térek ki részletesen: a természetes fa minden „mű-anyagnál" jobb. Ha pedig a fa alapanyag az FSC előírásainak megfelelően kezelt – tarvágásmentes – erdőkből származik, akkor még jobb. Az elektromos kábelek esetében a PVC-mentes bevonatok egyelőre drágák és nehezen elérhetőek, jobbára a közlekedés területén használnak ilyeneket, ahol a tűzbiztonság kiemelten fontos szempont. A lap olvasóinak szempontjából nyilván a kábelcsatornák és csövek a legérdekesebbek. Mint említettük, tény az, hogy ezen a téren a PVC a legjobb megoldás, ráadásul az újabb generációs PVC-k egyre kevesebb nehézfém-adalékot tartalmaznak. Az ugyancsak műanyag, de nagy sűrűségű polietilén csövek hasonló rugalmasságot és ellenálló képességet mutatnak, mint a PVC csövek – Angliában például a gáz iparágban jobbára már csak ezt használják.
A föld alatti csövezéshez a modern, üvegszerű adalékanyagokkal szilárdított agyagcsövek a leginkább vegyszerállóak. Igaz, hogy nehezebbek és törékenyebbek, viszont 4-szer tartósabbak, mint a műanyagok. Ez pedig akár 100 évet is jelenhet – azaz egy megbízható vízvezetékszerelőnek alkalmasint a dédunokája cserél majd csövet. A föld feletti csövezésnél a régi ólomcsöveket már senki sem ajánlhatja jó szívvel, de az új generációs fémcsövek kiválthatják a PVC-t: réz, cink, galvanizált acél vagy alumínium csöveket azonos biztonsággal használhatunk. Kérdéses persze ezen fémek bányászatának és feldolgozásának környezetvédelmi biztonsága is…
Összefoglalás
Mit ajánlhatunk tehát a csöveket használó szakembereknek?
- Legyenek nyitottak az új, PVC-t kiváltó anyagok iránt;
- kérdezzenek rá a teljes életciklusra jellemző paraméterekre, és válaszszák a legkevésbé szennyező technológiát;
- Segítsék elő a valós visszagyűjtő és feldolgozó rendszerek magyarországi megjelenését.
Perneczky László
Közép- és Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC)
