Hibafeltárás az épületgépészeti szigetelési rendszereken

2002/1-2. lapszám | Szabó Péter |  3552 |

Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az épületgépészek sokszor másodlagos kérdésként kezelik a szigetelés problémáját. Kár, hiszen a nem megfelelő szigetelés nagy mértékben rontja a rendszer hatásfokát. Valószínűleg mindannyian jártunk már harminc-harmincöt fokos kazánházban, ahol a foszló szigetelőanyag alól mindenütt kilátszott a puszta fém. A szigetelés a hab a tortán – fogyasszuk hát jó étvággyal! Cikkünkben olyan kérdést vizsgálunk, amivel szinte minden nap szembetalálkozunk a jelenleg folyó építkezések vagy felújítások során: az épületgépészeti szigetelések helyes vagy kifogásolható szereléstechnikáját. Külön tárgyaljuk az ún. meleg és hideg szigetelőanyagokat, mert eltérhet a szereléstechnikájuk.

Már a szigetelőanyagok kiválasztása is problémát jelenthet, mivel felhasználási területeik átfedik egymást. A fűtési rendszerekhez általában polietilén csőhéjakat és lemezeket használnak, mert tulajdonságaik kielégítik a kívánt követelményeket és áruk is kedvezőbb. Azonban gyakran lehet látni égést gátló adalékanyagot nem tartalmazó csőhéjakat, sárgás vagy vajszínűeket, amelyek égéskor lecsepegnek és az alattuk levő tárgyakat is meggyújthatják! Sőt, égésükkor mérgesgázok is képződhetnek!

Példa a nem megfelelő szigetelőanyagok alkalmazására 

Egy budapesti, IX. kerületi hotel hűtési rendszerének beindulása után röviddel, szinte az összes csőhéjillesztésnél erős kondenzvíz-kicsapódás történt. Ez törvényszerű volt, hiszen a csőhéjakat nem ragasztották össze hosszában, a két végén a rézcsőhöz, illetve egymáshoz. Ehhez jött még az, hogy csak 9 mm-es falvastagságot választottak a hőtanilag is indokolt 13 mm-es helyett. A legnagyobb hiba a polietilén (szürke) szigetelőanyag alkalmazása volt, szintetikus kaucsuk helyett. A javítást már szakcég végezte el úgy, hogy az üzemelő szálló lezárt szintjén teljes egészében leszedték a meglévő szigetelő polietilén csőhéjakat és szintetikus kaucsukra cserélték megfelelő szereléstechnika alkalmazásával.

Polietilén csőhéjak és lemezek rögzítését ragasztással vagy clipsekkel oldják meg, ragasztószalag-erősítéssel. A polietilén hő hatására kis mértékben zsugorodik (hosszban max: 3,5%, átmérőben max: 2%), így a clipsek között szétnyílhat a csőhéj. A kiáramló meleg elillan, feleslegesen fűti a környezetet, míg a vezetékekben áramló víz veszít a hőmérsékletéből. Itt a megoldás egyszerű, a szerelés történjék a más helyen is célszerű ragasztással, továbbá érdemes öntapadós ragasztószalaggal átfedni az illesztési helyeket. Gyakori hiba még az alumínium kötőződrót vagy kábelkötegelő alkalmazása, ami bevág a polietilénbe és „szaloncukor" alakúra deformálja. Erre láthatunk példát a régi Élmunkás téri aluljáróban futó csöveknél.

A jó minőségű szigetelőanyagok megengedett értéken belüli, kismértékű zsugorodását ellensúlyozni kell

A csőhéjat a teljes hosszában történő ragasztás mellett a két végén belül is bekenve kell hozzáragasztani a csőhöz, mégpedig a lehető legjobban összenyomva. Ezután a héjak egymással érintkező felületeivel is hasonlóan kell eljárni. Ily módon áthidalható lesz a héj zsugorodása, hiszen a középső rész reagál majd a hőre, ami legfeljebb minimális falvastagság-csökkenéssel jár. Viszont a levegő nedvességtartalma nem fér hozzá a vezetékhez - melynek hőmérséklete (pl: fan-coil) változhat - így a méretezett falvastagság alkalmazása mellett a páralecsapódás elkerülhető. Fokozott védelmet nyújt az illesztési pontok 3 mm vastagságú szalaggal való áttekerése, ami az esetleges esztétikai hibákat is lefedi.

A csőmegfogásokról

Gyakran előfordul, hogy a gumis csőbilincsnek csak nekinyomják a csőhéjat, viszont maga a csőbilincs nincs leszigetelve. Gyors megoldás a szigetelőanyag falvastagságából 30-45 fokos sarok kivágása. A vágás természetesen a belső átmérőnél történik. Így az eredeti falvastagság akár 75-85%-a is megmaradhat, a szigetelő pedig letakarja a megfogást! Ilyen esetekben a 3 mm vastag öntapadós ragasztószalaggal javasolt az átfedés. A falból merőlegesen kiálló, konzolokon nyugvó nedves tűzivíz hálózat esetén, - ahol a cső folyamatosan nyomás alatt van, - szigetelni kell páralecsapódás ellen. A szigetelést a héj csőhöz, illetve a héjak egymáshoz történő ragasztásával érdemes megoldani a cső teljes hosszában.
Hűtési rendszereknél teljes mértékben kielégítő megoldás a szigetelt bilincsbetét alkalmazása. A poliuretán belső mag elég erős ahhoz, hogy kívülről legyen megfogva csőbilinccsel, nem nyomódik össze. A két oldalán levő szintetikus kaucsuk anyag a légtömör szigetelést garantálja, azonos anyagú héjhoz való ragasztás esetén.

A szelepekről

Több szerelési útmutató javasolja a szelep betekerését 3 mm vastag szalaggal, amelyet ugyan sokan alkalmaznak, de esztétikailag nem nyújt varázslatos élményt. Sokkal jobban járunk a henger vagy az ún. amerikai postaláda formával, amelynek palástját nagyobb átmérőjű csőhéjból vagy lemezből vágják ki. A szelepburkolat véglezárását a szelep átmérőjének megfelelő kör kivágása adja. Hegesztőtoldatos karimák szigetelése is történhet így. Gyakran előfordul, hogy a szelepeket kihagyják a szigetelésből, pedig az örvénylő áramlás miatt a hőleadásuk nagyobb, mint a megegyező hosszúságú csőszakaszé! Járatos szelepburkolatokat külön is lehet venni, amelyeket a rajtuk lévő tépőzárral vagy patenttal bárki rögzíthet.

A tartályok gömbsüveg és hengerpalást felületeinek szerelésénél több hiba is elkövethető. Például a kiálló csonkok (hőmérő, nyomásmérő) helyének pontatlan kivágásakor, továbbá a gömbsüveg átmérőjének meghatározásakor. Palást szigetelésekor előfordulhat, hogy a lemezen kivágott lyuk átmérője nem azonos a csonk külső átmérőjével, vagy rossz helyen van, ezért egy utólag ráhelyezett, nagyobb átmérőjű körrel, ragasztva lehet javítani. A tartály alsó és felső felületének szigetelésénél több megoldás közül is választhatunk. Szerelhetjük úgy, hogy a gömbsüveget letakaró szigetelőlap ráhajlik a függőleges felületre, és egymásnak nekiragasztva érintkezik a hengerpalástot szigetelő lappal. A másik lehetőség szerint a gömbsüveg-felületre rakandó szigetelőlap átmérőjét nagyobbra hagyjuk, majd a hengerpalást szigetelőlapját nekinyomjuk. A szigetelőlemezt az illesztési helyeken megfelelő szögben vágjuk a nagyobb ragasztási felület miatt, majd a függőleges síkon túllógó részeit lenyírjuk.

Szintetikus kaucsuk szigetelő csőhéjak és lemezek szereléstechnikájánál a polietilénével megegyező hibákkal találkozunk. A kaucsukot magasabb műszaki paraméterei /µ és lambda-érték/ elsősorban hűtési, de víz- és légtechnikai rendszerek szigetelésére is alkalmassá teszi. A precíz szerkesztés itt is követelmény, ám a kaucsuk szigetelőanyag rugalmasabb, így könnyebb vele dolgozni, mert a kisebb rádiuszú ívekre idomok kialakítása nélkül is könnyen ráhúzható. A kaucsukanyagok mégoly magas µ-érték mellett is telítődhetnek vízzel pár év alatt. A vidámparkban idén nyáron az ideiglenes műjégpálya szigetelése tökéletes példa volt erre. Az ismert szigetelőanyag-márka úgy viselkedett, mintha szivacs lett volna. A ragasztás megfelelő volt, a 19 mm-es falvastagság szintén, ennek ellenére az idők folyamán maga a sejt zárt struktúrája telítődött. A fokozott igénybevételnek kitett szigetelőanyagok ellenőrzését és javítását nem szabad elmulasztani.

Solár-technológiákat egyre gyakrabban építenek be hazánkban

A napkollektoros rendszerek induló hőmérséklete elérheti a 130-140 0C-ot is. Esetleges áramszünet esetén a szivattyú leállása miatt az üzemi hőmérséklet jelentősen megnőhet, emiatt a polietilén és a hagyományos szintetikus héjak ráolvadhatnak a csőre. Minden jelentősebb szigetelőanyag-gyártónak van ilyen magas hőfokot is tűrő, fekete vagy zöld színű szintetikus kaucsuk csőhéja és lemeze. Ezek ára magasabb, mint a hagyományos anyagoké, viszont alkalmazásuk esetén nincs garanciális probléma. Nyílt téren a polietilén és kaucsuk szigetelőanyagok védelmét meg kell oldani a madarak kicsipegetései és a nap káros UV sugárzásával szemben, valamint az öregedési folyamat lelassítása érdekében. Ezt festéssel vagy a napsugárzást visszatükröző, öntapadós alumínium-szalaggal történő betekeréssel lehet megvalósítani. A szigetelési munkák elvégzését megkönnyítendő, minden forgalmazónál lehet kapni szerelőládát, ami tartalmazza az induláshoz szükséges szerszámokat és a részletes szerelési útmutatót.

Ásványi szálas szigetelőanyagok, bazaltgyapot, üveggyapot és ezek védelme. A csővezetékek szigetelésére használt alumíniumfólia kasírozású héjak felhelyezhetők a fólia kasírozásán található, mindkét oldalon öntapadós ragasztószalag segítségével. Ívek kialakításánál szegmenseket vághatunk ki a sablonnal. Nem tökéletes vágás során a szegmensek között rés maradhat, melyeket a csőhéjból kivágott plusz anyag betömködésével lehet eltüntetni. A javított idom betekerése öntapadós alu-szalaggal esztétikailag is orvosolja a problémát. Tartályok javítása esetén a sérült részt ki kell vágni és új, azonos nagyságú szigetelőanyaggal kell pótolni. Rögzítése történhet alumínium vagy PP alufátyolt tartalmazó öntapadós szalaggal. Légtechnika esetén új, öntapadós tüskével érdemes felfogatni a szigetelést, továbbá öntapadós alu-szalagot tenni az illesztési felületekre. Csak fém tüskét alkalmazzunk, mert a műanyagot a tűzrendész nem fogadja el a tűzátvezetési szakaszok problémája miatt.

Alumíniumfólia kasírozás nélküli csőhéjak rögzítését jellemzően kötőződróttal oldják meg, majd következik a kemény vagy lágy héjalás. Az alumíniumlemezzel való keményhéjalás taglalása nem célja írásunknak, mert önálló szakmaként kezelendő! Lágy héjaláshoz PVC fóliát alkalmaznak, melynek vastagsága 0,3-0,35 mm. Ezek a régebben épült lakótelepi házak vagy közintézmények alagsori vezetékeinél a külső mechanikai sérülések elleni védelmet volt hivatva ellátni. A fólia szürkés színű, a tejfölösdoboz anyagához hasonló, de annál vastagabb, és a gyár saját hozzáadott segédanyagait is tartalmazza, amitől mérsékelten UV-álló lesz. Szerelése műanyag tüskékkel, anyagával megegyező öntapadós ragasztószalaggal vagy ragasztó-hígítóval történhet. A tüskénél (szabadban való alkalmazás esetén) az esővíz befolyhat és átvizezi a szálas szigetelőanyagot, mely így elveszti a kedvező tulajdonságait. Az öntapadós ragasztószalag leszáradhat és a lágy héjalás leesik a szigetelő-anyagról. Használjunk acetonbázisú oldószert, mely anyagában köti össze a két fóliát.

---