Pokoli torony,avagy a magasság ára
2002/6. lapszám | Szemán Róbert | 3534 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az építőipari fellendülés hatására néhány épületgépész mester olyan formabontó feladatokat is kap, melyek kivitelezésében kellő tapasztalatot még nem szerzett, így a tanulópénzt is meg kell fizetnie. A következő néhány sorban megpróbálunk egy problémakört felvázolni és arra olyan megoldási javaslatot tenni, ami mentesít az esetleges garanciális kötelezettségek viselése alól az átlagosnál magasabb építmények esetén.
A tények
Budapesti irodaház gépészeti átalakítására írt ki pályázatot egy építőipari fővállalkozó cég. A munkát jó áraira és számos, együtt már kitűnően kivitelezett munkára hivatkozva egy kazincbarcikai vállalkozó nyerte el. Fontosak még az épület paraméterei: 10 szintes irodaház, melyben a két oldalon egy-egy vizesblokk található.
A feladat
Víz – csatornaalap – ejtő- és ágvezetékeket kellett létesíteni az épület közepén elhelyezett új WC-k és mosdók számára, és mivel szintráépítés is történt, az új rész komplett hűtés-fűtését és vízellátását is kivitelezni kellett. A mai magyar gyakorlattól eltérően az építkezésre rendelkezésre állt annyi idő, hogy minőségi munka legyen végezhető és ne csak összecsapva legyen az egész. Sőt, tervek is voltak!!!
A munka
Az épület az ütemezésnek megfelelően készült, először a víz – csatornaalap – ejtő- és végül az ágvezeték készült el és került eltakarásra, majd a hűtés-fűtés is összeállt. A munkák ütemét még a gyakori munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzések sem tudták jelentősen megakadályozni, pedig a felügyelők igencsak igyekeztek. A barcikai kolléga két emberét el is vitték, mert nem volt náluk személyi. Az átadás a megszabott időben meg is történt, a próbaüzem is sikeres volt, így vállalkozónk benyújthatta a végszámláját, melynek ellenértékét a mai magyar szokásoktól eltérően meg is kapta, ráadásul már a fizetési határidő lejártát követő ötödik napon. Igaz ugyan, hogy a vállalási ár 5%-át szerződés szerint a fővállalkozónál kellett hagynia, de a minőségi munkavégzésben kollégánk biztos volt, mivel személyesen ott volt az építésnél és minden kritikus részt kétszeresen is ellenőrzött. Így nem volt gondja a visszatartás miatt és újabb munkákat is vállalt a már jól ismert fővállalkozó oldalán.
A tünetek
Eltelt másfél év, mikor is a fővállalkozó építésvezetője telefonon megkereste a mestert és kérte, hogy jelenjen meg az épületben, mert az irodaház használói problémát jeleztek. A helyszínen kiderült, hogy semmi sem ázik, valamint a női WC sem dugult el, hanem csak BÜDÖS VAN a vizesblokkban. Jött is a megoldás, a vödör és a víz formályában és a magyarázkodás: „biztos kiszáradt néhány szifon, töltsük fel!” Azonban másnap újra jelezték, hogy újra terjeng a bűz, így megint helyszíni szemlét tartottak, megint feltöltöttek és néhány napig ezúttal nyugalom is volt, de aztán újból támadott a szag. Másfél hónapon keresztül folyt ez a játék, amikor a fővállalkozó megelégelte a dolgot és hivatalos levelet küldött a szerelőnek, hogy 30 napon belül hárítsa el a hibát, különben keresztet vethet a garanciális visszatartásra és még perbe is fogják, ha a hibák feltárása és kijavítása magasabb összegű. Most már valóban komolyan kellett venni az ügyet, annál is inkább, mert a folyamatban lévő munkáját is árgus szemekkel figyelték, és az addigi jó munkakapcsolatban is bizalmatlanság ütötte fel a fejét, ami már veszélyeztette vállalkozásának jövőjét is.
A nyomozás
Szerelőnk semmi mással nem törődve elhatározta, hogy végére jár a dolognak és kétnapi hideg élelemmel, valamint szerszámokkal felfegyverkezve beköltözött az irodaház V. szintjére, ahol a jelenség a legjobban „érződött”. Kérdéseket tett fel a személyzetnek és a takarítóknak is, mert sehogy sem fért a fejébe, hogy miért másfél év elmúltával kezdődtek a problémák és nem előbb. Valamint nem értette, hogy a bűz miért teljesen rendszertelenül jelentkezik, bár statisztikailag kimutatható volt, hogy a reggel 9-10 és délután 16 órakor a leggyakoribb. Megállapította továbbá, hogy a szifonokban sokszor nincs víz és ez a kiszáradással sem magyarázható, mert volt olyan eset, hogy a reggel feltöltött szifon délre kiürült!
A megoldás
A kérdezősködés nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az irodaház bérbeadása nem egyszerre, hanem folyamatosan történt, és bár 80%-os kihasználtságnál sem volt gond, de a legfelső két szint kiadása után már jelentkezett a szag. Mivel magas házról van szó (10 szintes), így lassan körvonalazódott, hogy a megoldás kulcsa csak a csatorna-szellőzővezeték lehet. Azt hihetnénk, hogy megfeledkeztek a csatorna-ejtővezetékben kialakuló vákuumról és nem figyeltek ennek csillapítására. (Mint bizonyára sokan tudják, az ejtőben lefelé zuhanó szennyvíz úgy működik, mint egy dugattyú /vízdugó/ és az ejtővezeték felső részében vákuumot hoz létre, mely leszívhatja a szifonokban a vizet).
Azonban már a tervekben is jelezték, hogy légbeszívó szelepeket kell a szennyvíz strangok végén elhelyezni, melyeket a vállalkozó ki is épített. A legfelső szinten ki is bontották a szerelőaknák felét szemrevételezés céljából, mert azt gyanították, hogy esetleg rossz minőségű terméket építettek be és ezért nem engedi be a levegőt a rendszerbe. A feltárás után látható volt, hogy a légbeszívók jól működnek. A teljesen tanácstalan szerelő ezután a tervezőhöz fordult és közösen megtalálták a hiba okát. A reggeli munkakezdés-kávézás után a mellékhelyiségeket sokan keresik fel és az egyidejűségnek köszönhetően a vákuum hatása erősebb, mint amit a strangok tetején lévő légbeszívó szelepek képesek lennének levegőutánpótlással biztosítani, így történhet meg, hogy teljesen véletlenszerűen és kiszámíthatatlan időpontokban tűnik el a víz a szifonokból, ugyanis a pár centiméteres vízzárat a nyomáskülönbség leszippantja.
A kései bánat
Felmerülhet olvasónkban az a kérdés, hogy magas-középmagas házak esetében nincs más megoldás, mint hogy a megrendelők tűrjék a szagot. Pedig az ejtővezeték mellett párhuzamosan kiépített szellőzővezetékkel a probléma nem jelentkezik.
Fontos, hogy a nyomáskiegyenlítést végző szellőzővezeték mérete az ejtővel megegyező legyen, és a párhuzamosan futó vezetékeket minden szinten összekössük oly módon, hogy a szennyvíz ne tudjon átjutni (az ún. Y idomok felfelé álljanak). Történetünk főszereplője tehát nem okolható közvetlenül a hibáért, hiszen terv alapján és kifogástalan minőségű anyagokkal dolgozott, azonban az épületgépész tervező felelőssége ezúttal vitathatatlan. Mentségére szolgál azonban, hogy 8-10 emeletes vagy annál magasabb házak építése az utóbbi években ritkán fordult elő hazánkban.
A felelősség
Az épület beruházója, miután megtudta a hiba okát, gyors számolást végzett és az átalakítási költségeket 10 milliós nagyságrendűre becsülte (vizesblokk-bontás, födémáttörések, helyreállítás stb.) és jelen pillanatban választ vár a tervezőtől arra, hogyan fogja a számlát rendezni.
Olvasóinkat az ügy állásáról a későbbiekben tájékoztatjuk.
