Épületfizika, építészet
2002/5. lapszám | Keszthelyi István | 3163 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Épületeink üzemeltetése szempontjából a két fő költségösszetevő az állagmegóvásra és az energiaköltségekre kiadott összeg. Az állagmegóvásra fordított pénzek a minőségi termékek alkalmazásával és a költségtudatos, körültekintő tervezéssel csökkenthetők, míg az energiaköltségek csökkentésénél a mérnöki ötleteknek és a használó szokásainak is döntő szerep jut.
Kontinentális éghajlatunk mellett az épületekben felhasznált energia 70-80 százaléka hőenergia, melyet egész évben használati melegvíz előállításra, illetve fűtési időszakban fűtésre fordítunk. A modern épületeknél egyre szélesebb körben terjedő klimatizálás szintén hőenergiát igényel, amely a leghátrányosabb helyzetet teremti energiafelhasználás szempontjából valamennyi egyéb rendszerhez képest, hiszen gyakorlatilag csak villamos energiát használhatunk fel hajtásra. Klimatizált épületeknél a hőenergia és a teljes energiaigény aránya akár 90%-ot is elérhet. Nem mindegy tehát, milyen rendszer mellett döntünk. Az épületgépészet sajnos sokszor csak végrehajtó szerepet kap, hiszen az épületfunkciókból, a használati szokásokból, az esztétikai igényekből és a beruházásra szánt összegből az építészkollégák kész kubatúrát írnak elő. Az épület energiaviszonyai így jórészt már meghatározottak.
Ha a fenti szempontrendszerben szerepelne az a kérdés is, hogy milyen költséget szán a megrendelő az üzemeltetésre, jobban kiemelkednének az épületfizikai meggondolások is. E téma könyvtárnyi terjedelmet igényelne, ezért cikkünkkel pusztán néhány gondolatot szeretnénk érinteni, illetve elindítani. Hogyan lehetne átgondoltabban, harmonikusabban, olcsóbban és mégis jobb minőségben élni?
Visszatérve a hőenergiákra és végiggondolva divatos megoldásainkat, a hideg futkos a jóérzésű emberek hátán. Hogyan lehet, hogy az emberek mindig az ellenkezőjét akarják a természet normál folyamatainak, s nemcsak akarják, komoly erőket mozgósítanak a beavatkozásra. Télen, mikor hideg van, fűtünk, mikor nyár van, hűtünk. Ezen túlmenően szinte minden emberi „találmányunk” pazarolja az energiát vagy az egyéb erőforrásokat.
Milyen jó lenne, ha a tél hidegét spontán módon felhasználhatnánk a nyári hűtésre. Milyen jó lenne Új-Zélandon élni, ahol örök tavasz van. Míg e második óhaj csak költözéssel érhető el, az első feladatot már régen megoldották eleink. Az éves középhőmérséklet Magyarországon 15 0C körül van. Elődeink megoldása a hőenergia megtakarítására a nagy tömegű falak alkalmazása volt, amelyek hőtehetetlenségükkel ugyan a tél és nyár közötti hőmérséklet-ingadozást nem, de a néhány napon belüli hőmérséklet-eltéréseket teljesen kiegyenlítették, s jó hőszigetelést biztosítottak. Ennél „fejlettebb” és optimálisabb esetet jelentenek épületfűtés szempontjából a barlangok vagy pincék, hiszen ott a közel végtelen körülvevő tömeg tényleg kiegyenlíti az évszakok közötti hőingadozást, s biztosítja energiafelhasználás nélkül az átlag hőmérsékleti értéket.
Ez reális irányvonal a mai építészetben is, amelynek megnyilvánulásai a földházak, zöld tetők stb. Ennek az építészeti iránynak két fontos hátránya, hogy nem viszonyul megfelelően a napfényigényhez, illetve hogy az épületméretek korlátozottak, városi környezetben nem kivitelezhetőek. A modern, energiatudatos építészet olyan többhéjú, sok üveget és aktív árnyékolókat alkalmazó épületek felé mozog, amellyel sokszintes épületek is megvalósíthatók, ahol a jó hőszigetelés, a napcsapdák, a szellőztetés és az árnyékolás aktív együttműködése árán akár fűtési energia nélkül is üzemeltethető a ház. Ilyen épületekben szükség van klímarendszerre, de azt optimalizáltan működtethetjük. Ennek alapfeltétele az épületautomatizálási rendszer, amely átfogóan képes a világítási, árnyékolási és gépészeti feladatok megoldására.
Az üzemeltetésközpontú gondolkodásban tere van minden modern energiatakarékos rendszernek:
- a napkollektorok használatának,
- a hőszivattyúknak,
- a csapadékvíz-hasznosító berendezéseknek,
- a fotoelektromosságnak,
- az üzemanyagcelláknak,
- a hőrekuperáló berendezéseknek,
- a szabályozott gépi szellőztetésnek,
- az épületszintű szennyvíz- és ivóvízkezelésnek,
- a szelektív hulladékgyűjtésnek,
- a komposztáló rendszereknek,
- a jól takarítható, szennytaszító felületkezelésnek,
- a LED-világításoknak stb.
Mi, tervező, kivitelező, forgalmazó szakemberek azzal segíthetünk magunkon, a piaci nehézségeken és megrendelőinken, ha legemberibb képességünket a gondolkodást, a tudást helyezzük előtérbe. Ezt követve jobb órabéreket realizálhatunk úgy, hogy a megrendelők is egyre elégedettebbek és „gazdagabbak” lesznek.
(folytatjuk)
