Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A fekete lyuk

2002/3. lapszám | Meyer József |  2421 |

Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mire kell ügyelnünk, ha szerződést kötünk? Elsősorban a partnerre. Cikkünkben a cégek közötti viszonyokról, munkaadói-munkavállalói kapcsolatokról lesz szó. Magyarországon, eltérő történelmi-gazdasági fejlődése miatt speciálisabb, több buktatót magában rejtő helyzet alakult ki ezen a fronton. Érdemes nagyon odafigyelni! A megrendelő fizetési készsége, vagy annak különböző mértékű hiánya sokféleképpen értelmezhető. Azonnal szétválasztható a kérdés a vállalkozási szerződések pontjaiban körültekintően részletezett feltételek és a szerződésszegések szempontjából.

Történeti vonatkozások

Az rt-k alapítási időszakában történt vagyonátruházások helyettesítették úgyahogy a több generációs, klasszikus tőkefelhalmozást. A 44 éves kihagyás miatt nemzedékek estek el attól a lehetőségtől, hogy tőkét működtessenek a mindenkori piaci törvények tiszteletben tartásával. A privatizációs törekvések főszereplői szükségszerűen a jogelőd vállalatvezetés emberei, valamint azok kliensei voltak. Ezek osztották el egymás közt a frissen nyomtatott értékpapírokat és azokon keresztül – az esetek túlnyomó többségében – az állami vagyont. Egyéb megoldás nem lévén, a maffiára emlékeztető szerződési-működési formák kerültek előtérbe azzal a nagyon lényeges különbséggel, hogy mindezen folyamatok abszolút legálisan zajlottak. A tulajdonviszonyokat épp a központi akarat alakította így, de morált már nem tudott hozzárendelni. Visszatérve a szerződésszegések témakörébe, a vállalkozás súlya, nagysága szerint soroljuk a példákat.

I. Duó Vállalkozó és alvállalkozója megkötötte a szerződést

Jellegzetes szóbeli kiegészítések a megrendelő részéről: – csak akkor nyújthatsz be számlát, ha én már a pénzemhez jutottam, – más munkát csak a beleegyezésemmel vállalhatsz (Id. határidő tartása), – az én megrendelőmet/beruházómat nem keresheted meg a megkerülésemmel, – faktorálást nem engedek stb. Ha a szerződő felek tőkeerőben és kapcsolatrendszerükben azonos szinten állnak, akkor a korrektség egyenlő az öngyilkossággal; az alvállalkozó olyan konkurens, akit éppen a megrendelője vezet be a saját érdekeltségi körébe. Nem csak a piacot nyitja meg számára, hanem vállalkozását is megerősíti, miáltal a szerepek idővel felcserélődnek. Ezt elkerülendő, a megrendelőnek a halasztott fizetések, a felmérések megsanyargatása, egységárviták, minőségi és mennyiségi kifogások, a szerződés szankciós lehetőségeinek kihasználása – mint feltétlenül alkalmazandó eszközök – létkérdéssé válnak.

II. Egyenlő oldalú háromszög

Már három, ugyancsak hasonló tőkeerejű és nagyságú vállalkozás szerepel ugyanabban a projektben, vagyis azonos műszaki tartalomra most két szerződésről tudunk. A megrendelő – vállalkozó-alvállalkozó kapcsolatára jellemző, hogy ismerik egymást. A megrendelő rúgja fel elsőnek a szerződéseket a következő trükkel: a vállalkozó megkerülésével az alvállalkozónak készpénzben kifizet egy töredék számlaösszeget (nincsenek jogviszonyban egymással!), majd a maga részéről az ügyletet befejezettnek tekinti. A sorsára hagyott vállalkozó ingyen teljesített, alvállalkozója pedig csak a beépített anyagok értékének kicsinyke hányadát kapta kézhez. Háromszögben záródik a nem fizetési lánc.

III. Kilövés

Tartsuk meg a II. pontban vázolt alaphelyzetet (megrendelő-vállalkozó-alvállalkozó azonos munkán) azzal az eltéréssel, hogy a szerződéseket a felek szóbeli megállapodással kötik meg. Váratlan fordulattal a vállalkozó kárára a megrendelő és az alvállalkozó közt létrejön egy harmadik, most már végleges szerződés! Ez annyiban kíméletes, hogy a vállalkozó legalább nem ment tönkre.

IV. A bonyolító

A látszat szerint itt minden rendben volna. A befektető vagy a beruházó úgy dönt, hogy tőkéje és a vállalkozói közé beiktat egy bonyolítócéget. Furcsa módon ennek nincsen árnövelő hatása. A szerződés létrejön a beruházó és a bonyolító – mondjuk kkt. – között ugyanarra a tartalomra, de egészen más feltételrendszerrel, mint a bonyolító és a vállalkozók között. A bonyolító már a versenyeztetéskor az önköltség szintjéig lenyomta a vállalási árakat. Külföldi befektetők esetében jellemző és gyakori, hogy félidőtájt a létesítmény „gazdát cserél”, melynek szigorú a logikája, de ezt egy másik témakörben lehetne kifejteni. Most jött el a bonyolító ideje, hiszen itt az alkalom egy teljesen úgy szerződés megkötésére a frissen érkezett új tulajdonossal. Hogy ez hány pontban hoz profitot, csak rátermettségtől függ, de egy valami bizonyos: a vállalkozóinak (szerződésmódosításra) semmilyen esélyük sincs.

V. A fekete lyuk

A nagyobb vállalkozások működőképessége annyira összetett probléma, hogy akár több gazdálkodási periódus is letelhet, mire egyértelművé válik a krízis. Az optimista várakozások és a felszámoló megjelenése közötti időszak a titoktartás hatékonyságától függ. Vállalkozásból vállalkozásba menekülve a cég az alvállalkozók körét tudatos frissítésekkel, a régieket pedig állandó fizetési késedelmekkel, de egyre több munkalehetőséggel tartja termelésben. Ezzel az expanzív, a piaci részvételt minden áron növelni szándékozó stratégiával ellensúlyozza katasztrofális pénzügyi helyzetét. Alkalmas pillanatban a tulajdonosok a lehető legnagyobb diszkréció mellett kivonják tőkéjüket a vállalkozásból. Az ezt követő szerződéskötéseket viszont más mércével kellene mérni, mert a fekete lyukként önmagába zuhanó vállalkozás körülbelül 10-20 partnercég tudatos tönkretételéért vonható felelősségre.