Vissza a természetbe
2002/11. lapszám | Veresegyházi Béla | 2650 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ahogy lassan eltűnnek a határok és bekerülünk az Európai Unióba, talán lesz pénzük az embereknek arra, hogy ne csak arra gondoljanak: mindegy milyen, csak fedél legyen, mindegy mi, csak fűtsön. Hiszen fontos az is, milyen hatásfokkal, mennyire energiatakarékosan, környezetkímélően. Sőt, szempontnak kellene lennie annak is: mennyire összhangban a természettel. Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány ez utóbbi elv érvényesítését tűzte zászlajára.
Az alapítvány 1992-ben építtette-építette meg oktatóközpontját a Borsod Abaúj Zemplén megyei Gömörszőlősön. Az épület rusztikus stílusban, de korszerű anyagokból, hőtechnikailag is minden igényt kielégítően lett kivitelezve, nagyszerűen illeszkedik a hegyes-völgyes, erdős tájba, a bájos falucskába. Ennyit az építészeti megoldásról, hiszen ez nem igazán a mi asztalunk. A fűtés már annál inkább. A radiátorokon termofejek – egy átlagpolgár számára még újdonság, érdemes megmutatni. A tetőn napkollektor (saját készítésű), a kazánházban 1500 literes solar-bojler. A kollektorból nyert energiával a padlófűtést üzemeltetik, mellette kiegészítőként radiátoros fűtés is van külön kazánról, ami leginkább biomaszszával működik. A kazánházban a hulladékhő gyógynövényeket szárít. Házigazdám, Visnyovszky Tamás (ki tudja, mennyire) tréfásan megjegyzi, hogy a rezsiköltség legnagyobb tétele az emésztő szippantása.
A házban keletkező szennyvizet Singulair-módszerrel tisztítják és a folyamat végén átvezetik egy sóderágyas fűzgyökérmezős utótisztítón. Odakint komposztáló WC-t találunk két aknával, az egyiket használják, a másik komposztál. A meleg levegőt és benne a vizet, párát légkémény vezeti el, így steril és egyáltalán nem marad büdös a toalett.
A pincét is kiválóan, de egyszerű módszerekkel szigetelték, a födémet például szalmabálákkal, viszont a talajpárát beengedték. A légcsere paszszív szellőztetéssel történik, helyiségenként külön-külön. A két helyiség közül az elsőben vannak a gyümölcsök, mégpedig azért, hogy az almából tároláskor felszabaduló etiléngáz ne késztesse csírázásra a krumplit.
Még két dolog tűnik azonnal fel. Az egyik, mint kiderült, egy házilag készített napelemes gyümölcsaszaló, míg a másik a patak partján álló, szélkerekes szivattyú.
Ebben a környezetben oktatják – vagyis inkább tájékoztatják az alapítvány munkatársai azt az évi 4000-4500 látogatót, akiket az ország minden részéből vendégül látnak. Beszélnek nekik az alternatív energiákról, a környezetbarát technológiákról, az energia hatékony felhasználásáról. 1996 óta foglalkoznak tanácsadással.
Van saját napkollektor-építő műhelyük, ahol nagyon olcsón állítanak elő egy-egy modult, de ezt nem folytatják ipari méretekben; inkább csak szemléletformálással foglalkoznak. Nem akarják megállítani a fejlődést, mindössze a jó irányba terelni. Teszik mindezt hazai viszonyok között, praktikákat, magyaros furfangokat kitalálva.
Lapunk mindig is kiállt az alternatív energiák, a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő termékek, technológiák mellett. Ezek, mint például a nap- és szélenergia, a hőszivattyú, a kondenzációs kazán és még sorolhatnánk, egyre népszerűbbek, de talán még nem olyan mértékben, mint lehetnének. Két okból írtunk most az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítványról. Az egyik az, hogy szerelő olvasóink bátran ajánlhatják az alapítványt az építtetőknek, ha azok ilyen témáról kérdeznek. Nem azért, mert ott feltétlenül többet tudnak a szakmáról, hanem mert a megrendelő szemében minden bizonnyal objektívebbnek, pártatlanabbnak tűnnek. A másik ok pedig, hogy a gyártócégeknek érdemes lenne kapcsolatot kiépíteniük ebben az irányban, mert ha támogatják ezt a nonprofit szervezetet, akkor egyben magukat is támogatják.
