Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Konvektortól kazánig

2002/10. lapszám | Veresegyházi Béla |  2262 |

Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Régi-új rovatunk második darabjaként egy olyan munkáról szeretnénk szót ejteni, aminek valódi aktualitása van. Az elmúlt pár évtizedben bizonyos fokú népszerűségre tett szert a konvektor. Szerelték kis lakástól majdnem-palotáig mindenhova, nem mindig kalkulálva azzal, hol gazdaságos a telepítése. Manapság, a gépészeti technológia fejlődésével, mint ahogy „hogyan érveljünk” rovatunk egyik részében is olvashatták, a nagyobb lakásokba, házakba inkább központi fűtést terveznek. Mi arról érdeklődtünk, hogy egy addig konvektoros fűtésű, 115 négyzetméteres alapterületű házban mennyibe kerül a konvektorok leszerelése, illetve a fürdőszobába egy kombi cirkó, a három hálószobába, a nappaliba, konyhába, fürdőszobába egy-egy radiátor, illetve a konyhába egy villanyvízmelegítő telepítése csövezéssel együtt.

Kezdjük a konvektorok leszerelésével. Ez a kisebbik tétel, van ahol nem is számolnák külön, egyszerűen hozzácsapnák a nagyobb munka díjához. Mégis, általában 2000 és 5000 forint plusz áfa között mozognak a darabonkénti leszerelési árak keletről nyugatra haladva. A különbség régiókon belül is igen nagy lehet. Az új rendszer telepítésének költségei arányait tekintve nem mutatnak ekkora szórást. Hallottunk ugyan például 200 000 forintos vállalási árról is, de egyetlen esetben sem első kézből, mindig csak úgy; egy ismerősöm mesélte… Persze attól még lehet, hogy igaz. Ami viszont igazolható, az a következő. A Tiszántúlon 80 000-90 000 forint plusz áfáért már felszerelik és beüzemelik a fűtési rendszerünket, Pesten és környékén 90 000-től 140 000-ig terjednek a díjak, és ez utóbbi jellemző az ország nyugati felén is. Eddig voltak a városok és közvetlen körzetük. Ám a vidék lakosságával más a helyzet. Ha egy szerelő „kiszáll” valahova, azaz úgymond elhívják, akkor természetesen joga van kiszállási díjat kérni. A kollégák általában persze szabnak egy határt, ameddig nem kérnek pénzt a kiszállásért, ez 20-30 kilométer a városhatártól. Amennyiben ezt túllépik, kilométerenként 100-150 forintot igényelhetnek. Ezen felül itt külön számolják az óradíjat, ami 3000-4000 forint, azaz egy hosszabbra nyúló munka alatt elég szép összeget tehet ki. Kérdés persze, hogy kinek éri meg a dolog. A megrendelő, amennyiben falun vagy olyan helyen lakik, ahol nincs gépész, kénytelen megfizetni az utazást, kiszállást, nem hiába jellemző, hogy egy-egy nagyváros (azaz a körzete) sokkal nagyobb számú épületgépészt tart el, mint amennyit a lélekszáma indokolna.

Budapest és környéke már más történet. Pest megye fejlettebb körzeteiben a mesterek helyben is meg tudnak élni, viszont az elmaradottabb régiók szerelői vándorbotot kapnak a kezükbe és 50-100 kilométerekre utaznak egy jobb szerződésért. Itt megfordul a helyzet; már nincs szó kiszállási díjról, a munkavállaló örül, hogy tud dolgozni, a megbízó pedig válogathat az árajánlatok között.

A megélhetés kapcsán kell még szólnunk egy témáról. Valószínűleg minden olvasónk találkozott már fekete munkával. Ennek egyik jellegzetessége, hogy a szerelő „kötésenként” számolja ki a munkadíját. Ez gyorsabb, egyszerűbb, mint a hivatalos számítási mód. Azért vigyázat! Éppen, mert a kötésenkénti számítás egyszerűbb, nem csak kontárok használják, hanem tisztességes, számlaadó (bár abba most ne menjünk bele, hogy mennyire tisztességtelen az, aki nem ad számlát), arcképes igazolványos mesterek is, ha előzetes kalkulációt végeznek.