A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata
2002/10. lapszám | Horváth Gábor | 17 144 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunkkal segítséget szeretnénk nyújtani a hőmennyiségmérő készülékek betervezéséhez, kiválasztásához, beszereléséhez, üzemeltetéséhez, hogy az előzőekben idézett hibák többet már ne fordulhassanak elő.
A rendszerváltást követő megtorpanás után a hazai építőipar ismét fellendült, bevásárlóközpontok, irodaházak, többlakásos társasházak, lakóparkok épülnek, egyre gyorsabban és a korábbihoz képest jobb minőségben. A jobb minőség nemcsak a beépítésre kerülő anyagoknak, a képzett munkaerőnek is köszönhető. Ettől függetlenül előfordulhatnak hibák, amelyek különösen akkor boszszantóak, ha egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetőek lettek volna. Például az egyik bevásárlóközpont műszaki átadása előtt egy nappal a műszaki ellenőr észlelte, hogy a több száz hőmennyiségmérőből szinte alig működik néhány. A kivitelező reklamált a forgalmazónál, aki a helyszínre érkezve döbbenten tapasztalta, hogy az álmennyezet fölé telepített áramlásmérő jeladókat fejjel lefelé szerelték be, valamint a hűtési rendszer ellenálláshőmérői fordítva vannak bekötve.
A mérési koncepció és a mérési rendszer meghatározása
Általános feltételek
A fogyasztástól függő fűtési és HMV költségelszámolás módszere fogyasztói egységeket hoz létre. Ezek az egységek családi házak, többlakásos épületek, irodák, kereskedelmi létesítmények, üzemek lehetnek. Közös jellemzőjük, hogy a hőenergiát központi fűtőberendezéssel állítják elő, vagy távhőellátó hőközpontról vételezik, s valamennyi fogyasztó befolyásolni tudja a fűtőtestek és más hőforrások hőleadását az ún. kényszerhőforgalom kivételével. Kényszerhőforgalomnak nevezzük az épületben levő méretlen csővezeték hálózat hőleadását.
Egy fogyasztói egység hőfelhasználására, ill. egy helyiség hőmérsékletének megállapítására a következő módszerek lehetségesek:
a. Hőmennyiségmérés – klasszikus mérés – jeladós térfogatáram-mérő, ellenállás-hőmérő párral, jelfeldolgozó (számító-) egységgel. Egyedi, fizikai mérés. Mivel elszámolási mérő, ezért az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) típusengedélyével kell rendelkeznie, s minden készüléket a beszerelés előtt, majd ezt követően négyévenként hitelesíttetni kell.
b. Fűtési költségmegosztó, amelyet az épületben levő minden fűtőtestre rá kell szerelni. Lehet ún. elpárologtatós vagy elektronikus. Sugárzó és légfűtés (hűtés) esetén nem alkalmazható! Csak a fűtőtestek teljesítményével arányos mennyiséget jelez ki. Nem mérőeszköz, nem kell típusengedélyeztetni, sem hitelesíttetni.
Az ismertetett módszerek minden esetben kiegészítendők egy központi hőfogyasztásmérő egységgel, amely a felosztásra kerülő fogyasztást méri. A mai technika szintjén már nem ritka a számítógépes szabályozás és adatfeldolgozás. Ebben az esetben a betervezett készülékeknek erre e feladatra alkalmasaknak kell lenniük.
A hőmennyiségmérő alkalmazhatóságának feltételei
A hőmennyiségmérő ott alkalmazható, ahol a fogyasztó a fűtési energiát különálló, zárt fűtőkörről vételezi. Mérési elve: a fogyasztási egység fűtőkörében áramló fűtőközeg belépésekor, ill. kilépésekor mért hőmérséklet segítségével kiszámításra kerül a termikus energia különbsége. Ez megfelel a vizsgált egység egy meghatározott időtartam alatt fogyasztott termikus energiájának.
A hőmennyiségmérők felhasználási területei:
- központi hőmennyiségmérés,
- költség szerinti felosztás fogyasztói csoportok vagy egységek között,
- fogyasztástól függő költségmegosztás.
Mérési pontosság
Magyarországon az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) határozza meg a hőmennyiségmérő körök mérési pontosságát. Ezek az előírások a nemzetközi mérésügyi szervezet ajánlásain (OIML R, 75) alapulnak, amelyeket a gyártók is messzemenően figyelembe vesznek.
A hőmennyiségmérő köröket alkotóelemenként hitelesíti az OMH beépítés előtt, ha azokat elszámolási mérésre használják. Valójában a beépítést követően is ellenőriznie kellene, hogy a kivitelezés az előírásoknak megfelelően történt-e, de ez már költségkímélés miatt általában elmarad. Az újra hitelesítési periódus 1995. 05. 01.-től minden alkotóelemre egységesen 4 év.
Nem elszámolási mérés esetén, tehát ha csak költségmegosztási feladatokat látnak el a mérőkörök, akkor nem esnek hitelesítési kötelezettség alá. Ekkor az elszámolás alapját képező mérőnek (pl.: gázmérő, központi hőmennyiségmérő stb.) kell hitelesnek lennie.
Kívülálló beavatkozása elleni védelem
A hőmennyiségmérő kör minden elemét plombálással biztosítani kell, külső beavatkozóval szemben oly módon, hogy felismerhető sérülés nélkül ne lehegyen a mérőkör megbontható. Az áramkimaradás, amely a fűtőrendszer működését is korlátozza, okoz mérési szünetet, de ez, a szándékosság esetét leszámítva, nem tekinthető beavatkozásnak. A legtöbb számítóegység már tartós lítiumelemmel működik, általában 5-6 éves élettartammal, így az áramkimaradás nincs hatással rá.
A hőmennyiségmérő telepítésének tervezése
A tervezés megkezdése előtt a meglévő fűtési rendszer adatait egy célszerűen megszerkesztett kérdőív segítségével fel kell venni, amely alapján eldönthető a hőmennyiségmérő beépíthetősége. Telepítési előírásait a gyártó cégek teszik közzé, de van néhány általános követelmény is.
A hőmennyiségmérők három eltérő funkciójú részből állnak. Ez a megállapítás érvényes a kompaktmérőkre is, annak ellenére, hogy azok megbonthatatlan egységet képeznek.
Hőmennyiségmérő körök méretezése
A hőmennyiségmérő körök méretezése az alkotóelemek szakszerű kiválasztásán alapszik. A számítóegység rendszerint a fogyasztó igényeinek, vásárlóerejének megfelelő, míg az áramlásmérő és az ellenállás-hőmérők kiválasztása és betervezése már szakmai kérdés, nem nélkülözhető a megfelelő gyakorlattal rendelkező tervező. Az áramlásmérő nagysága függ a fűtőközeg mennyiségétől, a névleges teljesítmény mellett a max. és a min. átáramló mennyiségek is döntően befolyásolhatják a mérés pontosságát.
FIGYELEM !!! A CSŐVEZETÉK ÁTMÉRŐJE NEM MÉRVADÓ AZ ÁRAMLÁSMÉRŐ MÉRETÉNEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ!
Ha a mértékadó térfogatáramok nem ismertek meglévő rendszerek esetén, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján kell megbecsülni vagy újra számítani azokat. A becslésnél viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben:
- egyenlőtlen a hőleadás az egyes helyiségekben,
- alacsony a dT (< 3 °C) az előremenő és a visszatérő fűtési vezeték között,
- a fűtési hálózat zajos, akkor kiegyenlítetlen a fűtési rendszer s további ellenőrző számításokat igényel.
Hőmennyiségmérő típusok
- Kompakt (általában 1” és 3” méretben) vagy szétválasztott, az áramlásmérők teljes tartományában,
- elemes, 230 V-os, vagy Bus rendszeren keresztül megtáplált,
- helyi leolvasású, nyitott kollektoros, Bus rendszerű adatátviteles, rádió adó-vevős kiolvasású.
A cikksorozat részei:
A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata IV.
A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata III.
A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata II.
A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata I.
