Használati melegvíz-termelő berendezések kiválasztása II.
2002/9. lapszám | Kónya Tamás | 2318 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A melegvíz-termelő típusának és nagyságának meghatározásánál jó tudni, hogy milyen fogyasztói szokások várhatóak, illetve mennyire igényes felhasználókra számíthatunk.
A melegvíz-fogyasztás jellege
Lakóépületek esetében nem nehéz előre meghatározni a várható melegvíz-felhasználási menetrendet:
Fogyasztási csúcsok várhatóak a reggeli és az esti tisztálkodás időszakában. Ezek a csúcsok néhány tízlakásos épületben jobban eltérnek a napi átlagos fogyasztási értéktől, míg nagyobb lakásszám esetén a csúcsok kisebbek, laposabbak, hosszabban elnyújtottak.
A hétvégeken a reggeli és az esti csúcsok lényegesen kisebbek, mint hétköznap, és jobban elnyújtottak.
Hétvégén kiegyensúlyozottabb az egész napos vízfogyasztás, mint hétköznap.
Az éjszakai órákban kisebb épületekben gyakorlatilag nincs melegvízfogyasztás, a nagyobbakban is elenyésző.
A téli és a nyári melegvíz-fogyasztási adatokat összehasonlítva megállapítható, hogy télen kisebb az átlagos melegvíz-felhasználás, de ennek felmelegítéséhez nagyobb hőmennyiségre van szükség. Télen a hálózati hideg víz hőmérsékletének csökkenésével arányosan nő hétköznap és hétvégén egyaránt minden napszak melegvíz-termelésének hőfogyasztása.
Ha nemcsak a lakossági, hanem a kommunális területet és az egyéb, például ipari fogyasztókat is tekintjük, akkor a fogyasztás jellege összességében a következő lehet:
- Rövid üzemidejű, nagy melegvíz-igénnyel jelentkező fogyasztás. Ilyen típusú a fogyasztás akkor, amikor pl. egy munkahely dolgozói a műszakváltást követően zuhanyozni mennek, majd ezt követően a következő műszakváltásig nincs, vagy elenyésző a melegvíz-felhasználás. Ehhez közelít egy néhány tízlakásos épület lakóinak melegvíz-felhasználása a reggeli és az esti tisztálkodás időszakában.
- Tartós üzemidejű, erősen változó fogyasztás. Ilyen típusú a fogyasztás akkor, amikor hosszabb időszakban folyamatosan jelentkezik a melegvíz-igény, de ennek mennyisége időben nagyon változik. A nagyobb lakóépületek, szállodák, óvodák melegvíz-felhasználása ilyen.
- Tartós üzemidejű egyenletes fogyasztás. Ilyen típusú a fogyasztás akkor, amikor hosszabb időn keresztül csak kisebb ingadozások jellemzik a melegvíz-felhasználást.
A melegvíz-felhasználók fogyasztói szokásait ez utóbbi szempontok szerint azért szükséges megismernünk, mert ennek figyelembevételével dönthetünk a melegvíz-termelő rendszerének, a berendezés típusának kiválasztásakor:
- Rövid üzemidejű, nagy melegvíz-igénnyel jelentkező fogyasztók esetében célszerű nagyobb tárolóról gondoskodni annak érdekében, hogy a fogyasztás jelentkezésekor már előre be legyen tárolva a szükséges melegvíz-mennyiség nagyobb része. Ebben az esetben lényegesen kisebb fűtő- (kazán-) kapacitással tudjuk megoldani a feladatot, azaz kisebb, olcsóbb kazánt kell vásárolnunk.
- Tartós üzemidejű, erősen változó fogyasztás esetén valószínű, hogy szükséges tárolóról gondoskodni, de kisebb méretűről, mint az előző esetben. Az ingadozó fogyasztás hatásának tompítása a tároló feladata. A hőtermelő /hőcserélő, kazán/ igénybevétele, terhelése közel egyenletes mértékű, a fogyasztás pillanatnyi értékétől függően hol részt vesz a tároló töltésében és a fogyasztás biztosításában, vagy csak az egyik feladatot látja el.
- Tartós üzemidejű egyenletes fogyasztás esetén, különösen akkor, ha nagy rendszerről van szó, nem szükséges tároló. A nagy térfogatú csőhálózat és a benne lévő nagy vízmennyiség adott esetben betöltheti a tároló feladatát.
Kisebb méretű lakóépület, családi ház, egy-két lakás közös rendszere esetén azért nem annyira bonyolult a helyzet, hogy a fenti, utóbb felsorolt körülményekre nagyon oda kellene figyelnünk.
(folytatjuk)
