Gravitációs fűtés
2003/4. lapszám | Cséki István | 48 057 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Meg kell valljam őszintén, hogy nagyon meglepődtem, amikor felkérést kaptam a szerkesztőségtől, hogy írjak a gravitációs fűtésről. Füstölögtem is magamban, hogy ma egyáltalán miért kerül még szóba ez a fűtési mód.
Egy mai korszerű hőtermelő már nem is képes gravitációs üzemmódban működni, mert a csatlakozó csonkjai nem elég nagy méretűek hozzá. Ezek a készülékek nem tudnak elektromos energia nélkül dolgozni, tehát értelmetlen a gravitációs fűtést még emlegetni is. S ami még vele jár, nagy átmérőjű csővezetékeket kell beépíteni, hogy a gravitációból eredő kicsi hatásos nyomás (emelőmagasság) képes legyen a fűtővizet „megforgatni” a rendszerben. Az ilyen nagy méreteket már nem is lehet eltüntetni, vagyis szabadon kell szerelni, ami egyáltalán nem esztétikus.
Érdeklődtem szakkereskedőknél, és kiderült, hogy főleg vidéken még ma is veszik a szilárd tüzelésű kazánokat, még most is él a félelem, hogy esetleg nem lesz gáz a fűtéshez, s inkább építtetik ezeket a fűtési rendszereket. Így aztán mégiscsak érdemes foglalkozni a gravitációs fűtésekkel. Elsősorban arról kell szót ejteni, milyen hibák adódhatnak a szerelés folyamán.
1. ábra: Hagyományos beépítés.
2. ábra: Áramlást csökkentő beépítés.
A legfontosabb, hogy a kis felhajtóerő miatt a vezetékhálózatot pontosan kell méretezni ahhoz, hogy minden radiátorban beinduljon a fűtés. A jól méretezett rendszerben a radiátorok nem sokkal később kezdenek melegedni, mint a szivattyús fűtésnél, valamint mindegyik radiátor „beindul”. A felhajtóerőt növelhetjük - s ezáltal a vezetékméreteket csökkenthetjük - ha a kazánt sokkal mélyebbre szereljük, mint a radiátorokat. Ha van a házban pince, akkor oda kell tenni a kazánt, míg a radiátorok a földszinten vannak. Ha nincs pince, akkor azt kell megvizsgálni, hogyan lehet a kazánt a radiátorok szintje alá szerelni, minél mélyebbre. Végül, ha ez sem járható, akkor az előremenő vezetéket kell minél magasabbra szerelni, hogy az ebben történő lehűlés eredményezzen nagyobb hatásos nyomást.
Ilyenkor az előremenő vezetéket nem szabad szigetelni, mert ha nincs elég lehűlés benne, akkor nincs elegendő felhajtóerő. Vigyázni kell arra, hogy a méltán kedveltté vált zárt tágulási tartályt szilárd tüzelés esetén az előírások szerint tilos beépíteni. Sajnos a szilárd tüzelésnél állandóan fennáll a fűtővíz felforrási lehetősége, ami túlnyomást eredményezhet, s ezáltal balesetveszélyt jelent. Ha viszont nyitott tágulási tartály kerül be a rendszerbe, akkor a korrózióveszély megsokszorozódik. Ma már szinte lehetetlen olyan fűtési rendszert készíteni, amelyikben ne lenne valami réz alkatrész. A nyitott tágulási tartálynál bejutó levegő réz-ionokat választ le, ami a más fémanyagú radiátorokban pontkorróziót okoz. A pontkorrózió már akár egy évi használat után megjelenhet. Ha pedig véletlenül még sincs réz alkatrész a rendszerben, a vízbe jutott levegő az acél alkatrészeket akkor is kikezdi, s korrodálja. Megjegyzésként közbeiktatnánk, hogy ilyen esetben nem ajánlatos acéllemez radiátorokat beépíteni, célszerűbb nagy vízterű öntöttvas radiátorokat alkalmazni. A bejutó levegő mennyiségét csökkenteni lehet a tágulási tartály megfelelő beépítésével. A szokásos beépítésnél a levegő könnyen bejut a fűtővízbe, mert a gravitáció akaratunktól függetlenül mozgásban tartja a vizet (1. ábra).
Az áramlás csökkentése érdekében javasolt a tágulási tartály 2. ábra szerinti beépítése. Ismeretes, hogy a melegebb víz felfelé áramlik, s helyébe a lehűlt víz érkezik. Ennél a beépítési módnál a melegebb víz felfelé áramlása nem lehetséges, tehát a levegő bejutása a fűtési rendszerbe egészen minimális. Gravitációs fűtésnél a légtelenítés sokkal fontosabb, mint szivattyús fűtésnél. Az utóbbi rendszernél a korszerű, nagy emelőmagassággal rendelkező szivattyúk képesek a légtelenítési problémákat csökkenteni, de gravitációs fűtésnél egyáltalán nincsenek szivattyúk. Ez azt jelenti, hogy mind az előremenő, mind pedig a visszatérő vezetéket az áramlás irányában emelkedéssel kell szerelni. A légtelenítést célszerű kis ellenállású, valamint nagy térfogatú légedényekkel megoldani. Mivel az előremenő- és a visszatérő vezetékek ellentétes áramlási irányúak, a vezetékek egymástól egyre nagyobb távolságban fognak haladni, ami esztétikai szempontból nem kedvező. A kis felhajtóerő miatt a lehető legkevesebb szerelvényt kell beépíteni, s a beépítésre kerülők csak kis ellenállásúak lehetnek. A biztonságos üzemeltetés miatt be kell építeni a hidrométert, a rendszerben lévő fűtési víz mennyiségének ellenőrzésére. Segítségével mindig optimális feltöltöttségi állapotban lehet tartani a rendszert.
Végezetül, elmondható, hogy ez a fűtési mód működőképes elektromos energia felhasználása nélkül is, tehát akár egy távoli tanyán is kiépíthető.
