Csak vidáman!
2003/4. lapszám | Meyer József | 9172 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Barátommal egy felújítási költségvetést tanulmányozunk. A tételek tanúsága szerint kombi fali fűtőket cserélnek le, a helyükbe beépítendő falikazán fűtene új HMV-tárolókat, több lakásban is módosítani kellene a melegvíz-ellátáson. Bár csak az árakat kell felülvizsgálnunk, mégis felvetődik a kérdés: mi baj lehet a kombi készülékekkel?
Több, a múlt században íródott cikk is eszembe jutott. Idősebb testvérkiadónk négy évvel ezelőtt megjelentetett példányait érdemes volt őrizni. Az egyikben a neves szerző a használati melegvíz-ellátó rendszerekről ír, a tőle megszokott közérthetőséggel és precizitással, a hőcserélő és a tároló kapcsolási lehetőségeit veszi számba. Ami nekünk lényeges: kisebb, háztartási melegvíz-ellátásra a francia VMC rendszert hozza fel példaképpen, ahol a kombi készülék és a 100 literes tároló alapvetően párhuzamos kapcsolásban gyárilag, sorozatban készül.
Visszatérve a mi költségvetésünkre, abból nem derül ki a készülékcserék oka. Mennyiségi problémára gyanakszunk, amit a méretezés időszakáig kellene visszavezetnünk. Vízellátó rendszerek katalógusaiban a forgalmazói előírások körültekintően, sémák és adatsorok megadásával könnyítik a kivitelezők és a tervezők munkáját. Amennyiben egy strangról kötünk le, akkor a háromnegyedesnél kisebb, fél colos indulóméret csak kis (garzon) lakások vízellátásánál jöhet szóba. Újonnan épülő többszintes, netán generációk által lakott otthonokban érdemes megfontolnunk a melegvíz-ellátások többszörözését és függetlenítésüket egymástól. Ezeket legfeljebb egy gömbcsappal zárt csőszakasszal kötjük össze arra az esetre, ha valamelyik bojler javításra vagy cserére szorulna.
Egy másik cikk a fém és műanyag alapanyagú vízvezetéki hálózatokat a baktériumtelepek kialakulása szerint hasonlítja össze. Az összes mikroflóra kolóniaszámát az alkalmazott cső anyagminősége szerint táblázatba szedi, és kideríti, hogy a réz esetében kapjuk a legalacsonyabb, a legkedvezőbb értéket.
A tervezőnknek viszont igaza van akkor, amikor nem az ökölszabály szerint, hanem a megvalósítandó létesítmény funkciója alapján dönt a vízellátásban felhasználható anyagok minősége felől. Egy irodaházban legfeljebb egy-egy felszállónál (éttermeknél, teakonyháknál) szükséges figyelni a bakteriológiai szempontokra. A többi strangnál egyszerű és olcsó megoldás az alap- és felszálló vezetékek esetében a horganyzott acélcső, leágazó vezetékként pedig a gazdag választékban rendelkezésre álló műanyag nyomó tervezése. A horganyzott cső nem nélkülözhető az olcsósága, tűzállósága, az önhordó, valamint a mechanikai ellenálló képessége miatt sem.
Látható, hogy rendszerszakaszonként megválasztott anyagminőségek alkalmazásával a magas műszaki színvonalat költségkímélő módon biztosíthatjuk. A komfortérzetet kiteljesítő megoldásokat is kezdeményezhetjük akkor, ha a megrendelővel közvetlen kapcsolatot tudunk teremteni. Áttérve a házi melegvíz ellátásra, javasolhatjuk a központi keverő telepítését: számosan ezek közül már csaptelep-áron beszerezhetők. Ezen felül legalább két helyen kell gondoskodnunk a keverő működésétől függetlenített melegvízvételi lehetőségről: a mosogató és a kád esetében. Ismerjük a mosogatógép mellett szóló érveket. Ez magasabb, 60 0C körüli hőmérsékleten dolgozik, ellentétben a kézi mosogatással, ahol a víz hőmérséklete jóval alacsonyabb, amivel szemben a kórokozók ellenállók. Egy plusz forróvizes kifolyószeleppel és a csepptálca helyére telepítendő, meleg levegővel üzemelő edényszárítóval lekörözhetnénk a mosogatógépet. Hogy melyik megoldás rentábilisabb, azt ebben az esetben is a felhasználói létszám dönti el. A központi keverő alkalmazásával extrém ötleteket is fel lehet vetni. Angolszász hagyományok átvételével több berendezési tárgynál is helyettesíthetnénk a csaptelepeket álló kifolyószelepekkel, esetleg egy igényesebb kivitelű sarokszelepről is zuhanyozhatnánk.
