Tusoló
2003/4. lapszám | Piskóty Miklós | 3209 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A zuhanyozás hazánkban a szűkös években, erőteljes propaganda-támogatás eredményeként nyert polgárjogot a fürdőszobában. Elterjedését, a kádban való fürdéssel szemben olyan racionális szempontok segítették, mint a víztakarékosság, fokozott higiénia és a kisebb időráfordítás. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A nagyméretű zuhanyrózsák, zuhanypanelek és a különleges funkciókkal felruházott zuhanykabinok nem elsősorban a tisztálkodást és gazdaságosságot szolgálják, hanem inkább a kellemes időtöltést, relaxációt, az élvezeteket és nem utolsó sorban a látványt helyezik előtérbe.
Zuhanypanelek
A zuhanypanelek közös jellemzője, hogy tetszetős egységbe foglalják a víz hőfokának és mennyiségének – helyesebben térfogatáramának – beállítására és irányítására szolgáló szerelvényeket, valamint a fej-, oldal- és kézizuhanyokat. A legtöbb zuhanypanel csatlakozásait úgy alakították ki, hogy néhány tipli és csavar segítségével a régi zuhanycsap helyére is felszerelhető legyen. A felújításkor a csábításnak és a divatnak engedve sok fürdőszobában zuhanypanel kerül a zuhanyozóba, de gyakran a nagy helyigényű fürdőkádat is zuhanypanelre és -kabinra cserélik. Csak nehogy meglepetés érje az embert! Ugyanis a zuhanypanelek például oldalzuhanyokkal is fel vannak szerelve, melyek csak akkor működnek megfelelően, ha a csatlakozásnál legalább 2-3 bar áll rendelkezésre, és a három-négy zuhanyfej által igényelt, percenként 20-30 literes vízmennyiség is biztosítható. Ellenkező esetben az oldalzuhanyok a derékmasszírozás helyett csak lábmosásra lesznek alkalmasak. Tovább növeli a gondokat, ha a korszerű panel megengedi a fejzuhany és a masszírozó sugarak együttes használatát. Ebben az esetben a szükséges víz-térfogatáram már lényegesen meghaladhatja a kád vagy zuhany számára kialakított csővezeték szállítóképességét.
Alapvető a melegvíz-ellátás módjának kérdése. Ne is álmodjunk arról, hogy a szép és költséges zuhanypanel segítségével a korszerűtlen melegvíz-termelő/ellátó rendszer hiányosságait egy csapásra megszüntethetjük, és kifogástalan zuhanyozási körülményeket teremthetünk. A leggyakrabban használt, átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítők és a hasonló teljesítményű kombi készülékek által szolgáltatott percenként ~10 l, 40 °C-os víz bizony kevés lesz az elegáns panel kiszolgálásához. Fokozza a gondokat, hogy a hőtermelő készülék ellenállása miatt a melegvíz-oldalon lényegesen kisebb nyomással számolhatunk. A tárolóval kiegészített, korszerűbb, de természetesen drágább, kombi készülékeknél az első percekben úgy tűnik, mintha a problémák megoldódtak volna, de a tárolt, 30-50 l meleg víz kifogyása után a rendszer alig tud többet nyújtani, mintha a hőtermelő egy őskori, A 10-es vagy KV-6-os vízmelegítő lenne. A kevéske tárolt meleg víz pedig az élvezetet nyújtó, üdítő zuhanyozás alatt gyorsan elfogy! A nagyobb teljesítményű kombi készülék bevetése a fűtési rendszernél okozhat teljesítmény-illesztési problémát, hiszen a nagy, 30-35 kW teljesítményű készülék – a még mindig nem elég szigorú, hőtechnikai előírások betartása esetén – hatalmas épületek kifűtésére elegendő. Az ilyen nagy házakban pedig legalább két-három fürdőszoba és többnyire uszoda is található. Nem kell külön bizonygatni, hogy ezek egyidejű kiszolgálására a 30-35 kW-os melegvíz-termelő berendezés természetesen elegendő.
Tekintettel arra, hogy a zuhanyozáskor az 1,5 °C-os ingadozás már kellemetlen, gondoskodni kell a kifolyó víz hőfokának stabilizálásáról! Ebből a célból az igényesebb zuhanypanelekbe termosztátot építenek be. A termosztát a hideg és meleg víz keverési arányának szabályozásával, a nyomásingadozások és a térfogatáram-változások hatását kiküszöbölve, nagyon kis eltéréssel képes állandó értéken tartani a kifolyó víz hőfokát. Ha a termosztátos panelt gáz-vízmelegítővel vagy akár egy korszerű, lángmodulációs, kombi készülékkel akarjuk üzemeltetni, akkor újabb csalódás érhet bennünket. Zuhanyozáskor, de különösen a zuhanypanellel történő élvezkedés közben nem sajnáljuk a vizet. Ilyenkor a készülék maximális teljesítménnyel és a jelleggörbéjének megfelelően, az aktuális víz-térfogatáram által meghatározott hőfokkal üzemel. Ha a termosztát azt érzékeli, hogy a kifolyó víz hőfoka kisebb a parancsolt értéknél, akkor a meleg víz mennyiségének növelésével igyekszik az eltérést kiigazítani. Kissé leegyszerűsítve: ha a termosztát több meleg vizet kér, akkor a készülék a rajta átfolyó, megnövekedett vízmennyiséget csak kisebb mértékben képes felmelegíteni. Következésképpen a termosztátból kifolyó víz hőfoka ahelyett, hogy nőne, csökkeni kezd, és végül a jelleggörbén a munkapont az új térfogatáramnak megfelelő hőfokra áll be. Egyszerűbb esetben a rendszer úgy működik, mintha a termosztát ott sem lenne. A lángmodulációs készülékeknél – elsősorban a kisebb vízelvételnél, például a mosdó használatakor – gyakran előfordul, hogy a rendszer lengésbe jön, ami az állandó mozgás következtében a készülék automatikaelemeinek és a termosztát élettartamának drasztikus csökkenését eredményezheti.
Száz szónak is egy a vége; a nagy vízigényű zuhanypanel előnyei csak tároló vízmelegítővel üzemeltetve használhatók ki igazán. A tárolt meleg víz ideális hőfokát a vízkőképződési, a legionellák szaporodási, a hőveszteségi és a biztonsági szempontok 55-60 °C-ra indokolják beállítani. De mekkora legyen a tároló térfogata? Ebben a kérdésben is meglepő eredményre juthatunk! Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy személyes példát! Egy gépészetileg mintaszerűen megtervezett és kivitelezett ház tulajdonosa azzal a problémával fordult hozzánk, hogy az egyik(!) fürdőszobában felszerelt panel fejzuhanyából kiömlő víz megítélése szerint túl kevés, és az oldalzuhanyokból kizúduló vízsugarak sem masszírozzák eléggé. A nyomás rendben találtatott, és a mérés szerint az egyes zuhanyokból is a névleges térfogatáramoknak megfelelő mennyiség áramlott ki. Nem maradt más hátra, mint hogy a fejzuhanyt az ügyfél kérésére egy olyan, 20 cm átmérőjű, divatos „tüskés” zuhanyra cseréljük, melynek 45 l/min-os vízhozamával végre ő is meg volt elégedve. A nagy vízigény miatt aggódva feltett kérdésemre a tervezőtől azt a választ kaptam, hogy a hatalmas, indirekt fűtésű tároló minden igényt kielégít. Egy hét múlva az ügyfél újra jelentkezett, és kétségbeesve közölte, hogy – mint az előre kiszámítható volt – a 300 literes tárolóból tízperces zuhanyozás alatt elfogy a 60 °C-os meleg víz. A nagy vízigény szokatlanul nagy térfogatú melegvíz-tárolót igényel.
A körültekintés nélkül felszerelt zuhanypanel sok esetben nem csökkenti, hanem növeli a problémákat. A felsorolt okok miatt a kiválasztásánál a külső megjelenés mellett a zuhanypanel műszaki adatait és működési jellemzőit is feltétlenül figyelembe kell venni, és nem zuhanypanelben, hanem a komplett vízellátó rendszerben kell gondolkodni! Az új épületeknél a rendszert az előre kiválasztott zuhanypanel tökéletes működéséhez szükséges feltételek szerint lehet és kell megtervezni! A zuhanypanelek beépítésénél a szokásosnál nagyobb nyomásszükséglet és térfogatáram miatt a csővezeték-rendszert is feltétlenül, alaposan végig kell méretezni! A kompromisszumokkal, gyengén működő zuhanypanel nem sorsszerűség vagy gyártási hiba, hanem a tervező vagy a szerelő gondatlanságának eredménye.
Milyen zuhanypanelt válasszunk?
A piacon a néhány tízezertől a sokszázezer forintos berendezések kínálják magukat. A legolcsóbb panelek teste műanyagból készül, és egy kétgombos vagy egykaros keverőcsapot, a kád/zuhanycsapoknál megszokott, kihúzható zuhanyváltót, rögzített fejzuhanyt vagy falirúdra akasztható kézizuhanyt, és erős, irányítható sugarú oldalzuhanyokat foglal magába. Kicsit többért termosztátos keverőszeleppel, fej-, és oldalzuhannyal, valamint többfokozatú kézizuhannyal és a víz irányítására szolgáló váltószeleppel rendelkező berendezést vásárolhatunk. Technikailag ennél többet a drágább panelek sem tudnak, csak azok alumínium vagy többféle színben pompázó, hajlított, törhetetlen üvegtesttel készülnek, és csúcsminőségű szerelvényeket és zuhanyokat tartalmaznak. Ezeknél a paneleknél a minőséget, dizájnt és a márkát kell megfizetni.
Vannak azért rafinált, praktikus szolgáltatásokat nyújtó panelek is. Ilyen például a panel aljára szerelt extra zuhany, ami lábfejek mosását könnyíti meg, a szaggatott vízsugarat előállító, masszírozó hatású oldalzuhanyok, vagy az egy kar segítségével, függőleges irányban állítható magasságú zuhanypanelek, melyeknél a vízsugarak helyzete könnyedén a használó méretéhez igazítható. Alakjukat tekintve a zuhanypanelek nagy változatosságot mutatnak. A műanyagpanelek általában oldalukkal falhoz simuló, enyhén hajlított, széles testtel bírnak, és gond nélkül beköthetők a régi zuhanycsap helyére. A nagyobb nyomás- és vízigény miatt azonban senki sem garantálhatja, hogy ott kifogástalanul fognak működni. Alacsonyabb áruk ellenére a műanyagtestű panelek többnyire magas szintű szolgáltatást nyújtanak: többfokozatú fej- és kézizuhannyal rendelkeznek, és nem hiányoznak az oldalzuhanyok és a termosztát sem. A túl olcsó készülékeknél azonban félő, hogy az alacsony ár nem a csúcstechnikával párosul. A jóval tartósabb fémtestű berendezések húzott alumíniumprofilból készülnek, és karcsúságukkal hívják fel a figyelmet. Sokszor annyira vékonyak, hogy a meglévő, egymástól 150 mm távolságra lévő vízcsatlakozások eltüntetése céljából külön takarófüleket kell ellátni. A sarokba szerelhető, vékony zuhanypanelek a nem túl tágas kabinból alig vesznek el helyet. Csatlakozásaikat ilyenkor természetesen nem a szokásos módon, hanem a mellékelt szerelési utasításnak megfelelően kell előkészíteni.
A fémtest tisztítása külön figyelmet követel. Az agyonreklámozott, erősen maró vagy súroló hatású tisztítószerek percek alatt tönkretehetik a fürdőszoba díszét. Ezért inkább az egyik legjobb német cég tanácsát érdemes megfogadni, mely szerint a vízkő lerakódásának megelőzése érdekében a panelt a használat után a törülközővel egyszerűen szárazra kell törölni! A tanácsot egyébként a csapok esetében is érdemes követni.
A legújabb irányzat követelményei szerint kialakított zuhanyegységek már aligha nevezhetők „panelnek”, mert egy csőre soványodtak. A függőleges cső az érdekesség kedvéért sokszor egészen a padlóig leér. A zuhanyoszlop technikailag is leegyszerűsödött, csak egy fej- és kézizuhanyt tartalmaz. Az oszlop vékonyka, egyfokozatú zuhanyaiból nem túl sok víz folyik, ezért nagy pancsolásra nem alkalmas, de nem is ez cél, ez a berendezés elsősorban a szemnek készül. A zuhanyoszlop nem kér sok vizet, ezért a régi zuhany helyére szerelve is tökéletesen működik, és divatos megjelenésével emeli a fürdőszoba színvonalát. A zuhanypanel tetszetős és sokféle, kellemes szolgáltatást képes nyújtani. Ha a zuhanypanelt a régi zuhanycsap helyére kívánjuk illeszteni, akkor olyan készüléket célszerű választani, melynek funkciói összhangban vannak a vízcsatlakozás által biztosított lehetőségekkel. Az új fürdőszoba vízellátó-rendszerét pedig a kiválasztott zuhanypanel tökéletes működéséhez szükséges – többnyire nem éppen szokványos – igényeknek megfelelően kell megtervezni és kivitelezni.
Kellemes zuhanyozást!
