Új trendek a fürdőszobában A zuhany éve II
2003/12. lapszám | Piskóty Miklós | 13 368 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Bolognában októberben a fürdőszoba és a konyha körül forog a világ. Az évente megrendezésre kerülő "Cersaie" a kerámia és a természetes anyagokból készült burkolóelemekre, a vizes berendezési tárgyakra és a szerelvényekre koncentrál. A kitűnő esztétikai érzékkel megáldott olasz designerek itt vonultatják fel legújabb alkotásaikat, de szép számmal mutattak be szellemes műszaki újdonságokat is.
A 2003-as év a zuhany éve volt. A hagyományos, falirúddal kiegészített zuhanycsap/gégecső/kézizuhany-rendszer helyét az 1. képen bemutatott szerelvénykombináció foglalja el. Látható, hogy itt szó sincs víz- és energiatakarékosságról, annál inkább kikapcsolódásról és kellemes időtöltésről. Az óriásira nőtt fejzuhanyból áradó, percenként 30-40 literes vízsugár az egész testet beborítja. A szokásostól eltérően a víz nem csak az egy kör mentén elhelyezkedő fúvókákból tör elő, hanem a "teljes vízsugarú" zuhanyrózsa egész felületén jön. A zuhanyrózsa lehet ovális, kör vagy négyzet alakú, vagy éppen sugaras elrendezésű csövecskékből felépített vízokádó elem. Az új zuhanyt nem lehet egyszerűen a régi helyére szerelni, mert melegvíz-ellátásához hatalmas, többszáz literes melegvíz-tartalék, egy kisebb erőmű, és nagy átmérőjű csővezeték-rendszer szükséges. Ne is álmodjunk arról, hogy a V4-es vízmelegítővel vagy akár egy 30 kW teljesítményű, "nagy" kombi készülékkel egy ilyen zuhannyal hatalmas pancsolást lehet rendezni.
A fejzuhany által biztosított élvezetet kézzuhany teszi teljessé. A néhány éve megjelent, élénkzöld, rugalmas fúvókákkal rendelkező, kettő-hatfokozatú zuhanyfejet az új irányzatban egy cső alakú, egyfokozatú, vagy legfeljebb egy masszírozó fokozattal is bíró szerelvény helyettesíti. A cső végén lévő kupak, ami kifolyónyílásait magában foglalja, levehető, és a megkönnyíti fúvókák tisztítását.
A falra szerelt zuhany is megváltozott. A rögzített magasságú, gömbcsuklós szerkezetek helyén hosszabb, mozgatható kar segítségével változtatható magasságú és dőlésszögű, hatalmas zuhanyfejeket találunk. Olaszországban is megjelentek az elsőként a német cégek által bemutatott, két külön-külön is irányítható zuhanyrózsás változatok, melyek egyszerre két pontra is zúdíthatják a vizet. A két rózsa természetesen kétszeres vízmennyiséget igényel. Vigyázat; az új zuhanyrendszerek az általános recesszió, a víz- és energiatakarékossági, illetve környezetvédelmi elvárások ellenére pazarló melegvíz-ellátó rendszer kiépítésére ösztönzik a gyanútlan közönséget.
A zuhanypaneleknél három irányzat figyelhető meg. A legjobban felszerelt, nagyobb tömegű, elegáns panelek pasztellszínekben pompázó, törhetetlen üveg előlapot kaptak. A lágyan ívelő körvonalak a klasszikus női test formáit követik, melyet a háromdimenziós, hajlított kialakítás még hangsúlyosabbá tesz. Az esetenként hátulról megvilágított, sejtelmes fényt sugárzó előlap különösen kellemesen látványt nyújt. Ha igénybe vesszük a villamos segédenergiát, akkor az elektronikus mennyiség- és hőfokszabályozást, illetve a funkcióválasztást is be lehet vetni. A húzott alumínium profilból készülő panelek olyan karcsúk lettek, hogy a hideg- és a melegvíz-kiállást a szokásos 150 mm-es távolságnál lényegesen kisebbre kell szerelni. A régi zuhany helyére csak úgy lehet feltenni a fogyókúrán átesett paneleket, ha a kilógó bekötéseket egy-egy füllel eltakarjuk. A legkíméletlenebb koplaláson átesett zuhanypanelek, mint azt a 2. kép szemlélteti, egy krómozott csővé zsugorodtak. A csőszerű megjelenés érdekében a bekötések egymás fölé kerültek, a csapok és a váltó is a cső belsejében nyertek elhelyezést. A fürdőszoba alapterülete megállíthatatlanul növekszik, és a kád a sarokból a helyiség közepére kerül. Az új szituáció új csapot kíván. Tavaly még kuriózumnak számított, ma már a komolyabb gyártók kínálatából nem hiányozhat a körbejárható kádak vízellátását biztosító álló csap sem.
A csapoknak is alkalmazkodniuk kell a szigorú, új rendhez. Az ember tudatában a csap fogalma a mosdócsappal azonosul, így a vevő, ha egy egész garnitúrát szándékozik venni, akkor mindig a mosdócsap alapján választ, ezért a gyártók is erre fordítják a legnagyobb figyelmet. A "fiera"-n a téglalap keresztmetszetű, pengevékony csapok uralták a terepet. A leglényegesebb változás újfent a takarékosság rovására ment végbe. A kitűnően bevált levegőbekeveréssel dolgozó, sok víz látszatát keltő, kör keresztmetszetű perlátorok és kaszkád kifolyóelemek nem építhetők be az új formájú csapokba. Így jobb híján marad a szabad kifolyás. Ezzel a módszerrel az azonos művelethez lényegesen több vizet használnak fel, de úgy látszik, ez nem fontos szempont. Ezt az elvet követi az abszolút újdonságnak számító, nevében is "pengé"-re utaló Blade csapcsalád, melynek a 4. képen a leglátványosabb tagját, a falon belül szerelt zuhanycsapot és a kiömlőt mutatjuk be. A víz egy nagyon vékony résen ömlik ki és szabadon, vízesésszerűen zuhog alá. Látványnak gyönyörű, de a zuhanyozás talán mégis kellemesebb egy egyenletes, irányítható, lágy, szétterülő vízsugárral. A gazdaságosság sem igazán számít, ugyanis ezzel a zuhannyal sok vizet kell egy tisztálkodáshoz kifolyatni. De Olaszországban első a design!
