A hőmennyiségmérő kör telepítése
A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata
2003/1-2. lapszám | Horváth Gábor | 6711 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző cikkekben bemutattuk, miként kell kiválasztani és összehangolni a hőmennyiségmérő kört alkotó egységeket, a jeladós áramlásmérőt, az ellenállás-hőmérő párt és a számítóegységet. A következőkben bemutatásra kerül a teljes hőmennyiségmérő kör telepítése és néhány hibajelenség indoklása. A mai háztartásokban sok olyan elektronikus készülék üzemel, amelyik elektromágneses hatást fejt ki környezetére, így a hőmennyiségmérőkre is.
Fokozottan érvényes ez a jelenség ott, ahol:
- az elektromos elosztóhálózatok mérete egyre nő,
- az elektromos elosztóhálózatokon töltésfelhalmozódás keletkezik,
- az elektromos berendezések egyre komplexebbé válnak,
- a polgári, kereskedelmi, katonai rádió adó-vevő készülékek száma jelentős.
Ezért lenne rendkívül fontos, hogy minden készülék elektromágneses védelemmel legyen ellátva, és elektromágnesesen kompatibilisek legyenek.
Az elektromos készülékeket minősíti, hogy mennyire képesek elektromágneses környezetben kielégítően működni anélkül, hogy bármilyen hátrányos módon befolyásolnák környezetüket.
A lehetséges hibaforrások
- Az energiafelvétel idején fellépő rövidzárlat – pl. villámcsapás.
- Gyors, átmeneti zavarok, pl. túlfeszültség vagy túl nagy átáramló közegmenynyiség.
- Sugárzó elektromágneses források.
- Statikus mágneses források, pl. állandó mágneses hatás (a csalás esete!).
- Hálózati frekvencián működő mágneses mezők.
- Elektrosztatikus kisülések, pl. ruhák vagy műszálas szőnyeg dörzsölődése. Ekkor a hőmennyiségmérőt megérintve az áramkör egy szikrával kisül, az alkatrészek megrongálódhatnak.
hőmennyiségmérő kábelvezetése
hőmennyiségmérő vezeték árnyékolása és földelése
Az elektrosztatikus kisülési problémák többsége nem magukban a készülékekben van, hanem általában a beszerelési előírások be nem tartásából származik, amelyek elkerülhetők vagy a minimumra csökkenthetők az alábbi előírások betartásával.
- A csatlakozóvezetékek legyenek a lehető legrövidebbek. Tanácsos a hőszámlálót a mérési pont szomszédságában felállítani.
- Az előremenő hőmérsékletérzékelő (szonda) csatlakozó vezetéke a visszatérő szonda vezetéke mellett legyen. Óvatosan járjunk el, ha a tápegységeket azonos elektromos szekrénybe helyezzük! A szondák és a vízimpulzus-továbbító kábelek nem léphetik át az őket elhatároló egységet a szekrényben!
- Lemezzel válasszuk el az összeköttetéseket a szerkezeti elemektől (váz, lefolyócsatorna stb.).
- A hőszámláló zavaró hatást kiváltó és arra érzékeny kábeleit tanácsos leárnyékolni.
- Az ugyanazon csoportba tartozó kábeleket kötegeljük egyazon nyalábba, valamint tanácsos ezeket a két végponton leföldelni.
- A zavart kiváltó vezetékeket távolítsuk el az érzékeny vezetők közeléből. Általában 30 cm-es távolságnövelés elegendő. Amennyiben azonban a földelés távoli vagy nem kielégítő, növeljük a távolságot 1 m-re. A kábelek által bezárt szöget 90 0C-ra növelve az ún. áthallás csökkenthető, még ha a vezetékek érintkeznek is egy ponton.
hőmennyiségmérő vezetékek távolsága elektromos kábelektől
Hibaelhárítás
Ha a hőszámláló vagy a kapcsolódó egységei működési rendellenességeket mutatnak, a következők szerint kell eljárni.
Alapvető, hogy amennyiben nem triviális, azonnal elhárítható hibáról van szó, akkor semmi esetre sem szabad a hőmennyiségmérő egységeit, jó magyar szokás szerint, házilagosan „barkácsolni”. Egyrészt a készülékek manipulálás elleni védelemmel ellátottak, tehát az eredeti gyári vagy OMH plombák feltörése a garancia elvesztését jelenti, másrészt a számítóegységek működtető paraméterei kizárólag számítógéppel módosíthatók, speciális programokkal, amelyet a gyártók nem adnak át a vevőknek. A legveszélyesebb művelet ebből a szempontból az elemcsere, ugyanis a speciális, hosszú élettartamú elemek kereskedelmi forgalomban kaphatók, viszont a helytelenül végrehajtott elemcsere tönkreteheti a számítóegységet, mint ahogy már sajnos, számtalan példa volt erre. A hőmennyiségmérőket forgalmazó rendszergazdák többsége rendelkezik szakszervizzel, ahol a javítások megrendelhetők.
| hibajelenség | intézkedés |
| Egy új berendezés nem ad mérési adatokat. | Minden fejlett számítóegység hibakódot jelez, amely magyarázatot adhat a jelenségre. – Ellenőrizni kell, hogy a csatlakozó kábelek bekötésre kerültek-e. – Nincsenek-e felcserélve az ellenálláshőmérők? – Van-e az áramlásmérőtől impulzus jel? |
| Egy korábban bizonyos ideig már megfelelően működő készülék hirtelen leáll. | - Jelez-e hibajelenséget a számítóegység? – Az elem élettartama nem járt-e le? – Ellenőrizni kell a csatlakozó vezetékek épségét. – Ellenőrizni kell, nem állt-e le az áramlásmérő. – Ellenőrizni kell, van-e áramlás a hálózatban? – Volt-e váratlan külső behatás, pl. villámcsapás. |
| Állandó vagy csak időszakos-e a jelenség? | - Ha állandó, az előző pont szerint kell eljárni. – Ha időszakos jelenségről van szó, akkor kellő türelemmel kell kezelni a problémát, ugyanis sokszor az első pillanatban nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani a hibát. A legnehezebb akkor, ha rendszer- vagy beszabályozási hibáról van szó (pl. beszabályozatlan a fűtési rendszer). |
| A központi gáz- vagy hőmennyiségmérő jelentősen magasabb értéket mutat, mint amennyi az almérők összege. | A kiváltó ok lehet, többek között: – beszabályozatlan fűtési rendszer, – rosszul megválasztott teljesítményű áramlásmérő és lassú működésű termosztatikus radiátorszelep, – jelentős hálózati cirkulációs veszteség, – nem működő hőmennyiségmérők, – hibásan telepített hőmérsékletérzékelők. |
Az elemes készülékeket a mérési pont közelében kell felszerelni, rövid csatlakozó vezetékekkel, távol minden zavaró készüléktől. Ebben az esetben nem szükséges az árnyékolt kábelek használata.
Amennyiben a hőszámlálót érő zavarok szintje előre nem becsülhető fel, vagy várhatóan nem „gyenge” (minden zavaró hatástól mentes), avagy amenynyiben az összekötő kábeleket toldani kell, ajánlott az árnyékolt kábelek használata a hőmérsékletérzékelő szondák és a térfogatárammérők csatlakozóvezetékén. Ha a hőszámláló egy külső áramforrásról kapja ellátását, (Bus vagy hálózati), és/vagy külső, földelt berendezésekkel áll kapcsolatban, az alábbi útmutatások az irányadók. A hőszámláló földelését, egy a földhöz kapcsolt biztonsági vezeték adja. Ez utóbbinak ugyanazon úton kell haladnia, mint a fázis és a nulla vezetékeknek. Bus rendszerű tápellátás esetén a hőszámláló földelése a tápegység 0 voltjával áll kapcsolatban. Ez a tápegységen tehát át van földelve. Az impulzus-kimeneteket úgy kell kábelezni, hogy minden egyes jelnek saját, külön visszatérő vezetője legyen, de minden kábel egyazon úton vezessen a hőszámlálóhoz.
