Legyen úgy, mint rég (7/1978./II. 1./MT 97.§)
2003/5. lapszám | Meyer József | 2366 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szakirodalom és a különféle ismeretterjesztő formák segítségével új lehetőségek nyílnak a tervezésben úgy a méretezési eljárásokban, mint a számítógépes programok használatában. A komfortigények kielégítése oly változatos feladat, melynek megoldásához a szakágak összetartása nem nélkülözhető. Az épülettechnika mint az egyik újabb keletű gyűjtőfogalom megfelelő példa erre. Egyesíti az épületgépészeti, a transzportgépészeti és az épületvillamossági szakágakat. Oly bőséges a témával foglalkozó cikkek választéka, hogy a hivatkozásoktól el kell tekinteni.
A szemléletváltás jól nyomon követhető a tűz elleni védekezésben, a szellőztetési feladatok sokrétűségében, a hővisszanyerés területén, az energiafelhasználásban, hogy csak néhány részterületet említsünk. Például a tűz elfojtásának módszerei oly összetetté váltak, hogy azok sok esetben a létesítmény tervezését alapvetően érintik. Különösen abban az esetben, hogy ha bizonyos munkaterületeken az adathordozók védelme életbevágó. Ilyenkor a hagyományos tűzivíz hálózat mellett gázzal oltó rendszert is kell telepíteni jól átgondolt zsiliprendszerek kiépítésével, miközben ezzel egy időben a lépcsőházak és a menekülési útvonalak füstmentesítését, valamint a liftek biztonságos működőképességét végig biztosítanunk kellene. A lehetséges megoldások több esetben egymással is ütköznek. A tervezési hiányosságokat a jog még nem szankcionálja. A BM-TOP engedélyezési és észrevételezési jogköre sok esetben segíthetne rajtunk. Visszatérve az elvárt követelményekhez az épületgépészeti normatív tervezési módszereket fokozatosan felváltja a kockáztatóbb, a helyi adottságokkal körültekintőbben számoló, minden tekintetben takarékos, energia (újra) felhasználásra törekvő kivitelezési tervdokumentáció. Ebben a csoportos komfortigények kielégítése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az egyénre szabott egységnyi terek tartós használatának figyelembe vétele. Ez a szándék a belsőépítész alkotó munkájához idomul még abban az esetben is, hogyha munkazónákról van szó. Elemi igényként merül fel az integrált épülettechnikai tervezés olyannyira, hogy cikk is íródott már ilyen címmel. Elsősorban a megrendelő vagy befektető még idejekorán láthatja az önmaga által meghatározott funkciók megvalósítási lehetőségeit a tervezés közbenső fázisaiban. A leválasztott térrészek legmegfelelőbb kihasználását célzó módosításait és minden újonnan felmerülő igényét még a dokumentáció kiadása előtt közölheti a tervezőjével, szemben azzal a költségesebb megoldással, amikor a változtatások a kivitelezés előrehaladott fázisában, lényegében kézi vezérléssel, bontásokkal és újraszerelésekkel a helyszínen zajlanak, ami nyilvánvaló pazarlás.
Mi, kivitelező szerelők is pontosabb teljesítést garantálhatunk abban az esetben, ha a hagyományos két nézeti – alaprajz és függőleges csőterv – dokumentáció kiegészül egy genplánnal, valamint az ugyancsak valamennyi épülettechnikai elemet együttesen ábrázoló axonometriával (3D).
A tarvágás
Mi ez a cikk címében szereplő törvényi hivatkozás, hogy jön ide a szellemi tulajdon védelmének kérdése? A tervek kiadásának jogvédelme máig kétséges, sok cikk íródott erről a témáról is. A következőkben nem a közbeszerzési törvény kereteiben bonyolított tendereztetésekről lesz szó. A tarvágásnak minősülő kivitelezői trükkök közül drasztikusnak minősül, ha a nyertes vállalkozó az építési engedély dokumentumai birtokában esik neki a létesítmény kivitelezésének. Elégségesnek tartja a saját kivitelezői gyakorlatát, nem kell neki tervező. Lakópark épül fel úgy, hogy a beköltözők nem tudják érvényesíteni jogaikat, nincs kiviteli és megvalósulási dokumentáció, amire hivatkozva hiánypótlásra, garanciális javításokra szólíthatnák fel az építtetőt. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az, amit kifizettek és minőségi hibák miatt mennyi járna nekik vissza a vételárból.
A nyertesek másik, népesebb csoportja a megvalósítandó létesítmény önköltségi szintje alá megy a vállalási árakkal. A beruházók 0-5 éves megtérülésekkel számolnak, ehhez hozzáadódik még az az extraprofit, amit a kivitelezőik önként és dalolva pumpálnak zsebükbe a végső versenyár vállalásával. Itt is minden lehetséges trükk bevetésével működik a tarvágás a kívánatos műszaki tartalom kárára. Bár a versenyszféra által kalkulált költségvetések díjtételei a minimálbéren alapulnak, az anyag egységárai pedig mélyen a beszállítói összegek alatt képződnek, mégis elborzadva tapasztalhatják a fővállalkozók, hogy egyszer csak jön egy még olcsóbb árajánlat.
Aztán a nyertes leszállíttatja az anyagokat a forgalmazóival. Persze egy fillért sem utal át. Telezokogja a zsebkendőjét, vagy befeketíti a megrendelőjét, hogy neki sem fizet senki! A kereskedők pedig lefűzhetik a fizetési meghagyásaikat. Ilyenkor átlagban 50-60 milliós veszteséget lehet elkönyvelni, vagy marad a vérszegény pereskedés. Már a kérdésfelvetések időszakában lehet tudni, hogy ki lesz a vesztes, mert aki pontokba szedi a tender műszaki tartalmával kapcsolatos felvetéseit, az elveszett ember. Róla bebizonyosodott, hogy az első fordulóban még nem tud elszakadni a létesítmény mérnökárától, ráadásul nem hajlandó a prognosztizálható tarvágásokat elvégezni a műszaki tartalomban.
