Radiátortartók
2003/3. lapszám | VGF&HKL online | 9618 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Napjainkban számtalan radiátortípus található mind az európai, mind a magyar piacon. A radiátortartóknak egyrészt több típushoz kell megfelelőnek lenniük, másrészt gyors és egyszerű szerelhetőséget kell biztosítaniuk. Áttekintésünk ezen szempontok alapján csoportosítja a radiátortartókat.
Lapradiátorok rögzítésének legegyszerűbb és leggyakrabban használt módja az univerzális falitartó (1. ábra). Ez a tartó minden akasztóval rendelkező radiátorhoz használható, függetlenül a beépítési magasságtól. Szerelhetősége egyszerű, stabil rögzítést és nagy terhelhetőséget biztosít. Hangcsillapító elemet tartalmaz, amelynek szerepe a radiátor hőtágulásakor keletkező zajok csillapítása. A radiátor függőleges beállításához tartalmaz egy alsó, műanyag távtartót, de rögzítést csak felül tesz lehetővé.
Vannak olyan tartók, amelyek a radiátort az alsó és felső fülnél egyaránt rögzítik (2. ábra).
Ennek a rögzítési módnak az előnye az, hogy a radiátor alsó élét a tartó alsó hornyába ültethetjük, felső részét a fal felé toljuk, a felső rugós fül pedig automatikusan bekattan, így máris helyén van a radiátor. Egy csavar meghúzásával a kiemelés ellen biztosítjuk a készüléket.
A kiemelés elleni biztosítás alapvetően fontos egyrészt a mai modern műanyagcsöves szerelési technológiák miatt, valamint követelmény egyes közintézményekben (pl. iskolák). A gyors és stabil szerelés mellett előnye még, hogy a radiátor becsomagolt állapotban szerelhető. A radiátor beépítési magassága meghatározza a tartó hosszát.
A hazai piacon egyre inkább terjedőben vannak az ún. beépített szelepes radiátorok. Amennyiben rögzítő fül van a radiátoron, a radiátorszelep elhelyezkedésétől függően beszélhetünk jobbos vagy balos radiátorról. Ebben az esetben a fent leírt falikonzollal történik a radiátor megfogása. Amennyiben a gyártó fül nélkül szállítja, a radiátor bárhogy szerelhető, nem kell ügyelnünk a szelep elhelyezkedésére, ugyanis a fali konzol úgy van kialakítva, hogy a felső rögzítés nem a fülnél, hanem a radiátor takarólemezének bordái közt történik (3. ábra). A középső csatlakozású radiátor ebből a szempontból érdektelen.
Vannak esetek, amikor a fal teherbíró képessége vagy esztétikai szempontok nem teszik lehetővé a fali rögzítést. Ilyen eset például a gipszkarton fal, kirakat, vagy éppen üvegportál elé tervezett radiátor. Erre ad műszaki megoldást az ún. talpas radiátortartó – ennek is az új generációja –, amely minden lapradiátor-típushoz és -magassághoz alkalmazható, és gyorsan, könnyen, a radiátor kicsomagolása nélkül szerelhető (4. ábra). A talpat az aljzatbetonhoz rögzítjük, a konvektorlemezek ülnek fel a tartóra, a kibillenést egy állítható távtartó akadályozza meg. A talpat és az állócső látható részét fehér takaróelemek teszik esztétikussá. Lyukacsos falszerkezetnél alkalmazzuk az ún. megfúrókonzolt (5. ábra). Akár 240 mm hosszan a téglafalba süllyedhet, a csavar meghúzásakor szétfeszíti a konzol dübelrészét, ezáltal stabil rögzítést biztosít.
Nem tartozik közvetlenül a radiátortartók kategóriájába, mégis említést érdemel a szerelősablon, mely igen megkönnyíti a szerelők dolgát (6. ábra). Előnye, hogy a radiátor felszerelése nélkül a fűtési rendszer megszerelhető, a nyomáspróba elvégezhető. Nyomáspróba után leszereljük, tehát többször felhasználható.
Végezetül egy-két apró, de hasznos plusz; a radiátorokra tehetünk még praktikus kiegészítőket, úgymint törölközőtartó, ablakpárkánytartó (7-8. ábra).
Kaufmann Antal
