Felújítani vagy nem felújítani?
2003/3. lapszám | VGF&HKL online | 8583 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A lakóközösségeink számára az év kezdete mindig mozgalmas. Rangsorolni kell az éves tervezett vagy esedékes felújítási munkálatokat. Igyekeznünk kell, mert a támogatási források igénybevételéhez – például az önkormányzati pályázatok benyújtására – viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre.
Komoly tétel lehet az éves tennivalók között a fűtési rendszerek korszerűsítése. Ha távhő szolgáltató adja a primer fűtőenergiát, akkor együtt kell működnünk vele. Többségükről feltételezhető, hogy észrevételezési jogkörükkel élve segíthetnek a döntéshozatalban, ráadásul alapdíj-csökkentéssel is érdekeltté tehetnek bennünket a korszerűsítési munkák elvégzésében. Számosan képviselhetik azt az álláspontot, hogy a szekunder körökön történő beavatkozásokhoz a szolgáltatónak semmi köze, ám a fűtőművek ezt a vélekedést csak megszorításokkal fogadják el. Különösen olyan esetekben, amikor nyitott rendszert alakítunk át zárttá, vagy termosztatikus szelepekkel avatkozunk be a strangszakaszok tömegáramába, amit dinamikus szabályozók beépítésével ellensúlyozhatunk, keringtető szivatytyút cserélünk stb.
Egyáltalán érdemes belefognunk egy ekkora anyagi áldozattal járó felújítási munkába? Az igényesebb és módosabb lakótársaink otthonukban ezt a saját költségükre már rég elvégezték. A lakásonkénti, korábban történt beavatkozásokra csak az állapotfelmérő dokumentáció készültekor derül fény. Álmélkodhatunk a hőleadók tarka sokféleségén, holott a távhő szolgáltató szakmai érvei alapján ez megengedhetetlen: ő a szekunder hálózaton az eredetileg beépített, azonos gyártmányú radiátorok szerint állítja be a fűtő/töltővíz minőségét, a csőfűtőtesteket pedig a vezetékekkel veszi egy kalap alá. Ezzel szemben találhatnánk olyan felszállót, amelyen alumínium, acél, netán réz (pl. padlókonvektor csőkígyója) alapanyagú fűtőtestek egyaránt előfordulhatnak. Ennyi elég ahhoz, hogy elakadjunk. Ugyanakkor tény, hogy a hatvanas-hetvenes években épült lakótelepi otthonok központi fűtési hálózatai felett eljárt az idő, műszaki értelemben vett élettartamuk lejárt. A költségek tervezéséhez a már említett állapotfelvétellel győződünk meg arról, hogy mi az okvetlenül elvégzendő, legfontosabb feladatunk. Számolhatunk azzal, hogy a teljes csőhálózat cseréjét megússzuk. Vegyünk egy kétcsöves, nyitott rendszerű, alsó elosztású fűtési hálózatot ALUTHERM, korábbi nevén MARABU-STEBECK radiátorokkal. Idősebb szerelőtársaink csak sikítós fűtőtestként tartották számon, mert tömíthetősége katasztrofálisan gyenge volt, csak a bőven adagolt „firnejsz” (firnis) beszáradásában bízhattunk.
Ebből következik, hogy ha az üzemi nyomást a zárt tágulási tartály alkalmazása miatt megnöveljük, akkor szinte valamennyi ALUTHERM radiátorunk megfolyósodik. Ezt a tömeges meghibásodást viszont nem tudjuk javítani. Teljes körű cseréjüket kell előirányoznunk, hiszen a tömítő deklit felszorító csavarpár anya oldali alumínium füle még az építés időszakában, minden alaktartó ellenállását elveszítve deformálódott. Számolnunk kell a radiátorkötések kismértékű átalakításával az új hőleadók közcsavar-távolsága, valamint a szelepek beépítési méretei miatt. Mi lesz a légvezeték-hálózattal? Amennyiben nyitott marad a rendszerünk, akkor az új keringtető szivattyú beépítése miatt a hurok hoszszát újra kell méreteznünk, kötnünk. Ha zárt tágulási tartályt építünk be, akkor annak a szekunder hőközpontban keresünk helyet, ellentétben a magas ponti elődjével. A feleslegessé váló biztonsági, túlfolyó, valamint légvezetékeket letarolhatjuk. A strangvégekre feltesszük a légtelenítő automatákat. De mi van akkor, ha a felső szinten lakók ellenzik a kiterjedt légvezetéki hálózat lebontását? Ha meghagyjuk ezt a rendszer-részt közelítően eredeti állapotában, akkor nem kell a lakásban helyreállítani, festeni, tapétázni. Ezzel az igénnyel számolnunk kell. Farkasszemet nézünk a hulladékként pöffeszkedő, feltűző kulcsos, három nyolcados légtelenítő szeleppel, melyhez a működése során ember sosem nyúlt. Mit tegyünk a helyébe? A legkorszerűbb automaták közt találunk olyat, ami függőleges beépítésű, de alkalmazása esetében a rendszerünk kevesebbet tud majd, mint az elődje, mert általa elveszítjük a strangonkénti ürítés és töltés lehetőségét. Ráadásul nem lakószobába való, robosztus, pipáló kinövés rajta a légkamrája. Működési mechanizmusát tekintve sem felel meg ezen a ponton. Ide egy olyan légtelenítő automata kellene, amelynek légkamrája belsőmenetes csatlakozásban folytatódna. Kívülről egyenes szelepnek látszana, vagyis a távozó levegő útja végig egytengelyű lenne a függőleges légvezetéki szakasszal, és az ominózus, feltűző kulcsos légszelepünk helyére szerelhetnénk. Ilyet azonban senki sem gyárt. Egy-két ezernyi fogyna belőle, nem érdemes kifejleszteni. Vagy mégis? Nekünk, szerelőknek eleve rokonszenves törekvés az, ha a szelepkonstruktőrök a légtelenítési képességet egészen a cső szabad keresztmetszetéig növelik. Másrészt a kereskedelmi forgalomban beszerezhető automaták atmoszférikus rendszer-végpontjaival kapcsolatos rossz érzéseink is egy csapásra elmúlnának.
Egészen más kockázati kategóriába tartozik ugyanis, ha kis rendszerek, gépházak vagy hőközpontok hálózati magaspontjait légtelenítjük, mint a tömegesen épített lakóépületek felső szinti előremenőit. Marad az akaratlan nyitás-elzárás ellen védett elzáró beszerelése, ami kényszerű visszalépés. Ezt követően a légvezetéki hálózat végpontját lekötnénk a rendszerről, és például egy takarítóhelyiség falikútja fölé vezetnénk. Szánalmas kompromisszum.
A végső kegyelemdöfést a lakásonkénti hőmennyiségmérés igénye jelentheti. Ekkor úgy repkednek az áfamentes milliók, mint a varjak Kőbánya szürke egén.
Ezzel el is csitulhatnak ambícióink, nem első ízben. PHARE segélyprogramok felhasználása sorvadt el az igénybevételük feltételrendszerén: a teljes megvalósulást kellett volna finanszíroznunk, csak azt követően juthattunk volna a segélyhez.
Meyer József