Kockáztassuk a pénzünket, azaz értékeljünk!
2003/3. lapszám | VGF&HKL online | 9748 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy 2002. elején megjelent rendelet alapján minden újonnan alakult vállalkozásnak egy éven belül, a régebbieknek pedig legkésőbb 2003. január 1-ig kockázatértékelést kell készíteniük tevékenységükről. Alábbi írásunk ennek következményeivel, eredményeivel foglalkozik, információival Pohl József munkavédelmi felügyelő volt segítségünkre.
A kockázatértékelés alapjait tekintve nem új dolog. Eddig is voltak munkavédelmi szabványok, rendelkezések, amelyeket be kellett tartani, védőfelszerelés, amit fel kellett venni. A különbség az, hogy ezután mindent -, azaz jobb, ha így írom: MINDENT!! – le kell fektetni írásban, a felmerülő hiányosságokat ki kell küszöbölni, arra intézkedési tervet kell alkotni, és azt végrehajtani. A feladatok konkrét sorrendje a következő. Először jön a veszélyfeltárás. Miután feltártuk, amit lehetett, meg kell határoznunk a vizsgált személyek számát, feladatkörét, veszélyeztetettségét. Meg kell állapítani a veszélysorrendet, számba venni az előírásokat, mindezt összehangolni. Aztán dokumentáljuk az egészet. Ekkorra már tisztábban (?) látunk, így foganatosíthatjuk a javító intézkedéseket. A munkavédelem területén bizony még van lemaradásunk Európától. Ám addig, amíg a munkavédelmi felügyeletek csak pl. az építkezések töredékszázalékát tudják ellenőrizni, mit akarunk mi az irodák göröngyös padlójával? Amíg halálos állványbalesetek történnek, mit forszírozzák azt, hogy Gizike hosszú körme beakadhat a számítógép billentyűi közé és lejöhet róla a festék?!
Közelítsünk kicsit az épületgépészet felé, és vegyük először az egyszerűbb esetet, az irodai munkavégzést. Az adminisztrátoroknak, a mérnökirodáknak is kell kockázatértékelést végezniük, hiszen őket is megütheti az áram, amikor kávét főznek. De valós veszélyek fakadnak az ülőmunkából – gerincfájdalmak, szemromlás a számítógép miatt -, valamint a KRESZ szabályait is ismernie kell, ha autót vezet. Sok, alapvetőnek tűnő, ostobaságnak hangzó dolgot is bele kell venni az elemzésbe (példa még: nem buckás-e a padló? Mert akkor el lehet esni!). Talán nem kockáztatunk nagyot, ha azt mondjuk, az elkövetkezendő húsz évben (bár ötvenet is mondhatnánk) senki sem fog ezek ellenőrzésével bíbelődni, ha pedig mégis, akkor vagy annyira jól állunk a fontosabb, valóban balesetveszélyes területeken, hogy a felügyelőknek erre is van ideje – ez kevéssé valószínű -, vagy a gyors pénzszerzésre megy ki az egész.
Akkor végre a szerelőkről. Itt kezd igazán bonyolódni a helyzet. A kockázatelemzést munkahelyre és tevékenységre is el kell végezni. A tevékenységre még csak-csak megy, de a munkahelyre szinte lehetetlen pontos leírást adni, éppen az épületgépészet azon tulajdonságából fakadóan, hogy mindig más helyszínen, épületben történik a munkavégzés. Történt olyan kezdeményezés, hogy egy átlagos, elképzelt építkezést vegyenek alapul, de ez azért nem megy, mert a kockázatokat nevesíteni kell! Ez annyit jelent, hogy ha olyan elemzést akarunk készíteni, amibe nem lehet belekötni, akkor minden egyes munkánkról előzetesen kockázatelemzést kell készíteni, hiszen mindegyik külön eset! Önök hány építkezésen vesznek részt egy évben? Tízen, húszon, százon? Nos, nem lesz kis munka. Volt szerencsém látni két cég kockázatelemzését. A kisebbik, 3 fős cég elemzése cirka 10 oldal volt, egy valamivel nagyobb társaságé 100. Egyelőre.
A szabályok szerint ugyanis ez még csak az alap. Egyes források szerint az elemzésre kötelezetteknek legalább az 50%-a (más források szerint 75, netán 90%-a) eddig nem tett eleget ezen kötelezettségének, pedig a türelmi idő letelt, a Munkavédelmi Felügyelőség lassan elkezdi az ellenőrzéseket. Ha nincs kész kockázatelemzés, nem büntetnek azonnal; maximum 2 hónapos türelmi időt biztosítanak hiánypótlásra. A 100 000 forintos plafonú büntetés csak akkor jön, ha a delikvens azután sem mozdul. Vajon lesz-e foganatja a rendeletnek, vagy az érintettek nagy része megvárja, míg a felügyelők felszólítják? Hiszen aki „tiszta” akar lenni, jó pénzt és energiát kell, hogy befektessen a kockázatelemzésbe, mert ez folyamatos, naprakész munkát jelent. Egy kockázatelemzés megírása alsó hangon 30 000 Ft körül van, ez persze a vállalkozás volumenétől függ. Az adatok frissítése, az új projektek dokumentálása még több költséget jelent. Az igaz, hogy az elemzést bárki megírhatja, nem kell hozzá szakember – vannak segédletek, floppy-k a piacon -, de ajánlott munkavédelmist megbízni a feladattal, hiszen neki ez a szakmája. Meg aztán a munkavédelmis nem bántja a munkavédelmist…, legalábbis valószínűleg. Talán így garantálható a felügyelők jó hangulata, hiszen szép mellékest húzhatnak az elemzésírásból.
Mi a konklúzió? Léteznek munkavédelemmel foglalkozó szabványok és rendeletek. Ezeket eddig is be kellett tartani: ezután is így lesz. Sajnos, eddig is kevesen tartották be – ezután is így lesz. A kockázatelemzéssel pedig, ami az EU-konformitás jegyében született, adtak egy pofont az ésszerűségnek. De legalább „papíron” már európaiak vagyunk.
Bár egy haszna azért lehet; mivel nincs olyan kockázatelemzés, amiben ne lehetne hibát találni, biztos jó sok büntetés lesz. Ez az épületgépészeknek nem jó, de legalább a Felügyelet gazdagodik, és talán a pluszpénzt oda csoportosítja, ahova kell. Az élet-, nem pedig a hülyeségvédelemre.
Sz. R.
