Egyszerűsödik a hőszivattyú telepítése?

2003/11. lapszám | VGF&HKL online |  13 213 |

Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Gáztörvény sok változást hozott a szakmában dolgozóknak. Az eddig a legkaotikusabb viszonyok között „sínylődő” hőszivattyú helyzete is rendeződni látszik. A téma akkor került érdeklődésünk homlokterébe, amikor egyik – egyébként valamilyen szinten a hőszivattyúval foglalkozó – kollégánk elfaxolta nekünk a törvény egyik passzusát, mondván: no, már megint megnehezítették az ügyintézést! Utánaeredtünk a témának és Pécsen, ebéd közben „elkaptuk” Szabados Gábort, a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyettesét egy szóra. Beszélgetés közben több kérdés is felmerült, így megegyeztünk egy interjúban, amire elkísért a legnagyobb magyarországi hőszivattyú-forgalmazó ügyvezetője.

A Gáztörvényben szereplő ominózus bekezdés így szól. „(3) A geotermikus energia felszín alatti kitermelését nem igénylő kinyerésére és energetikai célú hasznosítására, illetőleg a tevékenységhez szükséges létesítmények megépítésére létesítési, üzemeltetésére használatba vételi engedélyt kell kérni a bányafelügyelettől.” Mit jelent ez, könnyítést vagy nehezítést? A valóság az, hogy a törvények röviden, lakonikusan megfogalmazott passzusait szinte lehetetlen a gyakorlatban értelmezni. Tájékozatlanok a gyártók, a forgalmazók, nem is beszélve a felhasználókról. Egyedül a bányahatóság képviselői értik a szabályozás „földi” részleteit, ők viszont más téren nincsenek képben. Megdöbbentő az a kommunikáció-hiány, ami az eddigiekben szinte hermetikusan elzárta egymástól az engedélyezőt és a telepítő/felhasználót. Persze van magyarázat arra, miért nem keresték egymást.

Mert nem lett volna értelme. Az 1993-as törvény megszabta, hogy a földhő (tehát nem a termálvíz, az más tészta, vízügyi kompetencia) kinyerése, azaz hőszivattyú működtetése koncesszióköteles tevékenység. Konceszsziót szerezni ugyan lehetett a bányahatóságoktól, de ez Szabados Gábor szerint is 2-3 évbe telik. Kell hozzá egy sereg engedély, műszaki üzemi terv, felelős műszaki vezető, ki kell jelölni a bányatelket, bányajáradékot kell fizetni stb. Ki az, aki ezt az utat végigjárja? Senki, aki épeszű, egy kezünkön meg is tudnánk számolni, hány koncessziót adott ki a bányahatóság az elmúlt tíz évben. Hőszivattyús rendszerek persze működnek az országban, csak illegálisan. Érdekes, hogy Szabados úr évi 50-re, míg hőszivattyús kollégánk minimum 100-ra tette az évente megvalósult rendszerek számát.

Akkor lássuk, mi az, ami nincs benne a törvényben. 2004. január 1-jétől a földhő kinyerése átkerül a liberalizált bányászati tevékenységek közé, azaz egyszerű létesítési és használatba vételi engedély kell csak hozzá. A rendelet hatályába a 10 méter alatti mélységbe fúrt, szondás hőszivattyúk tartoznak, azaz pl. az árkos hőszivattyú nem a bánya-, hanem az építésügyi hatósághoz. A szondák „külalakjára”, milyenségére nincsenek előírások, műszaki irányelvek. A szondás hőszivattyúknál a bányahatóság hatásköre a belépő-kilépő csonknál kezdődik és végződik, azaz a föld feletti berendezések nem engedélykötelesek, magát a hőszivattyút például, ha van bizonylat, nem kell engedélyeztetni.

Fontos, hogy a (csonknál) 30 °C alatti kilépő hőfokú hőszivattyúkat szintén nem terheli bányajáradék. Kis t-nél elég a használatba vételnél történő egyszeri mérés. Végül írjunk arról, most milyen hivatalokat kell felkeresnie annak, aki bányahatósági-engedély köteles hőszivatytyút szeretne telepíteni. A kérelmet a csatolt iratokkal a 4 bányakapitányság egyikénél (aki területileg illetékes) kell benyújtani. A kapitányságok Miskolcon, Szolnokon, Veszprémben és Pécsen vannak, tehát egy budapesti projekthez például Szolnokra kell menni. Itt történik az építési engedélyeztetés, aminek ügyintézési ideje 30 nap. Várhatóan 15-17 szakhatóság engedélyét is be kell szerezni, olyanokét, mint a Nemzeti Örökség Minisztériuma, a Környezetvédelmi, illetve a Honvédelmi Minisztérium. Az engedélyezés összköltsége kb. 25 000 Ft, ami egy nagyobb családi ház esetén (olcsón) kétmillió forintért kivitelezett rendszer díja mellett már eltörpül. Annál inkább megterhelő a hivatali út végigjárása; erre az lehet a megoldás, hogy a gyártó/kivitelező magára vállalja a papírmunkát, szaladgálást. Ez mindenkinek jó, a megrendelőnek természetesen azért, mert mentesül a bürokratikus hercehurcától, a kivitelezőnek azért, mert ha jó kapcsolatot alakít ki a bánya- és egyéb hatóságokkal, akkor gördülékenyen, rutinszerűen végig tudja vinni az ügyeket, és elégedettek lesznek a vevői, a hatóság pedig azért, mert egy profival kell csak foglalkozniuk sok amatőr helyett, olyan profival, aki tudja, hogy mit kell vinnie és tennie.

Miért érdemes végigjárni a hivatalos utat? A forgalmazó/kivitelezőnek érdeke, hogy tiszta viszonyokat teremtsen, de ugyanígy a megrendelőnek is. Mert ugyan a bányahatóságnak nincs apparátusa a tényleges ellenőrzésre, de amint valami probléma előadja magát, azonnal utána vetik magukat. Például ha valahol beszennyeződik a talajvíz, addig kutatnak, míg nyomára nem bukkannak a forrásnak – ilyenkor nem számít, hogy nem az a bizonyos hőszivattyú volt az ok, jelenlétére fényt derítenek és jön a büntetés.

Német, svájci és cseh példa van előttünk, hogy ne tekintsünk túl távolra határainktól. Ezekben az országokban szakmai szervezetek segítségével kidolgozták a hőszivattyú-alkalmazás/telepítés irányelveit. Magyarországon a HKVSZ-en belül nemrégiben alakult meg a hőszivattyús szakosztály, amely szóban már meg is egyezett a bányahatóság képviselőjével a kölcsönös hasznon alapuló segítségnyújtásról. Hogy ez milyen formában történik, azt már a részletes tárgyalások döntik el.

---