A mozgássérültek fürdőszobái
2003/11. lapszám | VGF&HKL online | 16 382 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elmúlt években törvényekkel szabályozták a mozgáskorlátozottak közlekedését megkönnyítő, és az általuk használt fürdők, mellékhelyiségek kialakításának szempontjait, előírásait. Az Európai Unióba való belépésünk után ezen előírások betartását és betartatását a mostaninál szigorúbban fogják ellenőrizni, megkövetelni. Tapasztalatunk szerint a mellékhelyiségek és a fürdőszobák kialakítása terén meglehetősen nagy a tájékozatlanság, amely valószínűleg a nem kielégítő tájékoztatásból ered.
Sokszor, s remélhetőleg egyre többet beszélünk arról, hogyan tegyük az életet teljesebbé és önállóbbá mozgássérült, mozgáskorlátozott társaink részére. Ez a felismerés örvendetes, de közel sem elegendő. Tudnunk kell azt, hogy mi számukra a megfelelő, mi jelent nekik segítséget. Ezt igazán csak akkor érezzük, ha mi is segítségre szorulunk. Csak akkor, és csakis akkor vesszük észre a centiméterek jelentőségét, a segítő kéz erejét. Vannak azonban EU-szabványok, melyek a mellékhelyiség vagy fürdőszoba kialakítását szabályozzák, megkülönböztetve azt is, hogy otthoni vagy nyilvános helyiségről van szó, s a használók mozgásukban milyen mértékben korlátozottak. Ezt tekintenénk át cikkünkben, rajzokkal, ábrákkal, és szabványok segítségével.
Kezdjük először a csak általánosan használandó szabályokkal, amelyek minden, korlátozott számára készült helyiségben érvényesek, hiszen nem csak a mozgásukban lehetnek az emberek korlátozottak, de látásukban, térérzékelésükben is. Azért emeltem ki ezt a két nehézséget, mert ezekre már a tervezés folyamán is gondolnunk kell. A színek megválasztásakor alapvető kritérium, hogy a fal- és padlóburkolat jól, erőteljesen megkülönböztethető legyen, határozottan váljon el színben a két felület. Alakítsunk ki a burkolaton kb. 1 méter magasságú vonalban egy vezető mintát, csíkot, bordűrt stb., vagy pedig a horizontot határozzuk meg a burkolaton egy vezető mintával, csíkkal. Ez a megkülönböztetés mindenképpen színben elütő, könnyen felismerhető, sok esetben határozottan kitapintható legyen. Fontos, hogy ne használjunk aprómintás burkolatot, mert az a térérzékelést befolyásolja, s a gyengén tájékozódók számára félrevezető lehet. Javasoljuk a nagyméretű, egyszínű, esetleg önmagában (lehetőleg nagy-) mintás felületet, mely tetszetős, de nem megtévesztő.
Méretek, termékelhelyezési módok
Talán jobb, ha a mozgássérült kifejezés helyett akadálymentes fürdőszobáról beszélünk. Akadálymentes, mert mindenki számára egyaránt jól használható, biztosítja a segítség nélküli, önálló használat lehetőségét, legyen az idős vagy mozgásában ténylegesen korlátozott személy. Ha ebből a szemléletből indulunk ki, s próbáljuk az „akadályokat” megközelíteni, máris más kép tárul elénk, s talán nagyobb együttérzéssel, empátiával közelítünk a megoldáshoz. A mozgásukban korlátozott személyek közlekedésének helyigénye igen eltérő attól függően, hogy az önálló mozgásában mennyire korlátozottak, s mennyiben szorulnak eszközök támogatására, külső segítségre. A mellékelt ábrák jól szemléltetik a változó helyigényt, melyre egészséges ember talán nem is gondol. De egy dologra biztosan nem, mégpedig arra, hogy sokszor centimétereken múlik a megoldás, a siker, a biztonság. Arra, hogy nem csak a helyiségen belül kell akadálymentesen mozogni, hanem oda el és be is kell jutni. A mozgáshoz szükséges helyigényt, valamint a használatos felszereléseket részletezik az előbbiekben már említett szabványok. A szabványok mellett azonban arra is szükségünk van, hogy tudjuk, milyen irányú mozgásokat, mozdulatsorokat végeznek a mellékhelyiségekben az ott tartózkodók. Hogyan közelítik meg a felszerelt berendezési tárgyakat, autós kifejezéssel: miként manővereznek.
Nem csak a hely méretének meghatározása, a szabad területek kialakítása a fontos, hanem annak ismerete is, hogy milyen magasan helyezzük el a fürdőszobai berendezéseket annak érdekében, hogy azokat a legkönnyebben lehessen használni. Ez határozható meg a legnehezebben, mert mindenkinek más az igénye. Éppen ezért a legjobban hasznosítható, de a legdrágább megoldás az állítható magasságú mosdó és WC, ahol a használó maga állítja be a mosdó, WC magasságát, dőlésszögét a terméken elhelyezett nyomógombok segítségével. Ezt az ideálisnak nevezhető megoldást azonban csak nagyon kevesen alkalmazzák magas ára miatt. Marad a másik kivitel: fixen rögzített, szabványok szerinti magasságra szerelt mosdók és WC-k. De melyek ezek a magasságok, méretek?
A mosdó
A hagyományos, íves mosdóformát mindenki ismeri, s ezt a formát tekintjük a MOSDÓ-nak, csupa nagybetűvel. Az ilyen mosdók közül egyik sem alkalmas az akadálymentes igények kielégítésére. Az akadálymentes használatra kialakított mosdó formája teljesen más. Két alapvető különbség figyelhető meg. Az egyik az ülő ember mellkasához illeszkedő forma, a másik pedig a mosdó csekély mélysége. A homorú forma azt teszi lehetővé, hogy használója, aki kerekesszékben ül, a lehető legközelebb tudjon kerülni a mosdóhoz, elérje a mosdóra vagy falra szerelt csapot, s használat során a víz ne fröcskölődjön szét a ruháján. Inkább négyzetes formára emlékeztet alakja, hogy esetleg kinyújtott kézzel is tudjuk használni, de leginkább azért, hogy a térd kényelmesen elférjen alatta. A csekély mélység azt teszi lehetővé, hogy ülő helyzetben is elférjen használója térde a mosdó alatt. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a mosdószifont szorosan a fal elé húzzuk hátra, vagy süllyesszük a falba, ami a legesztétikusabb megoldás. Apróság, de fontos, hogy a túlfolyó nem feltétlen tartozéka a mosdónak, ugyanis nem szokás a lefolyást korlátozni. A használó ugyanis nem képes a gyors reakcióra, amikor elzárásra van szükség, s így könnyen a túltöltődhet a mosdó. Szintén apró, de figyelemre méltó különbség, hogy a mosdó mérete más.
A WC
Az akadálymentes WC-k esetében két követelményt kell megfogalmazni. Az egyik az ülőszint magassága, a másik a kerekesszékkel való használat lehetősége, vagyis a faltól való kinyúlása. Az ülőszint magasságának a korábban ismertetettek szerint 48 centiméternek kell lenni mind álló, mind függesztett WC esetén. Ennek elérése nem lehet gond. A faltól való WC-távolság azonban már igen. Ennek az elhelyezésének a célja az, hogy mind a függesztett, mind az álló WC esetében melléjük lehessen gurulni kerekesszékkel, ahol használója egyszerűen átcsúszik a székből a WC-re. Ezért nem megfelelő az a közismert megoldás, hogy egyszerűen magasabbra rakjuk a WC-t, alábetonozva azt. A függesztett WC-k esetében a megoldást maga a termék kínálja. Van egy láthatatlan különbség is a normál és az akadálymentes WC-k között, ez pedig a rögzítés módja. Az álló WC rögzítése nem egy, hanem két csavarral történik a nagyobb szilárdság érdekében, a termékek ugyanis nagyobb mechanikai hatásnak van kitéve ráülés, illetve felállás esetén. Ezt kell a rögzítésnek hatékonyam elvezetnie, s hosszú távon megoldania.
A függesztett WC esetében a könnyűszerkezetes beépítésnél jelentkeznek a speciális rögzítési igények. Itt ugyanis a tartószerkezet a speciális, mely elvezeti a terhelésnövekedés következményeit, s nem mindegy, hogy milyen módon. Az azonban javasolt, hogy ott, ahol a függesztett WC alja találkozik a burkolt gipszkartonnal, a burkolat alatt az alátámasztást meg kell erősíteni valamilyen szilárd alátámasztással, mert a terhelés a gipszkartont is betörheti, akár burkolva van, akár nincsen.
A terhelés nagysága azonban ne riaszszon el senkit a függesztett termékek használatától, ugyanis ez az „európai” megoldás, s ezt használják a kontinens nagy részén a tisztíthatóság érdekében. A terhelést pedig, akár statikus, akár dinamikus, a WC-knek jól kell bírniuk. A szabvány szerinti terhelhetőségük min. 450 kg. Sokkal nagyobb hangsúly van a rögzítéseken, melyek kialakítása nagy gondosságot és figyelmet igényel.
(folytatjuk)
